Elvtársak! Ez a fidel kasztró lakótelep 1917-es számú épületének alagsori mosókonyhájában székelő pártalapszervezet hivatalos hejisége, ahol kéretik a pártszerű viselkedés szerint osztályharcolni!
Az alapszervünk vezetősége (akik ugye a demokratiKUSS centralizmusból kifojólag egyszemélybe mind én vagyok) felhívja az alapszerv tagságának figyelmét az illegalitás és a konspiráció szabájaira, amennyiben ellenséges aknamunka beszivárgásának gyanúja merül fel!
A tevékenységünk alapja a munkásmozgalom évszázados hagyományaira alapozott kíméletlen osztályharc, aminek egyik legfontosabb fundamentuma a józsi bátyánk (a sztalin elvtárs a egyengébbek kedvéért) elkötelezetten baloldali gyökerű tanítása, miszerint:
"nem engedhessük meg magunknak elvtársak a valóság nem megfelelő értelmezését!"
Kitartás, éljen a párt!
"pusztán rávilágítottam arra, hogy Orbán Viktor a Kínai Kommunista Párt és annak diktátor elnökének lett a hajbókoló szolgája. De ami a hajbókolásnál is rosszabb, az az, hogy azóta hazánkat is Kína gyarmatává kívánja Orbán tenni az akkumulátorgyárak erőszakos idetelepítésével és kínai titkosügynökök tömeges beengedésével. Különösen pikáns, de inkább ijesztő és felháborító ez akkor, amikor a kormány lépten-nyomon az ország szuverenitásáról és függetlenségéről papol, no meg arról, hogy Magyarország nem táncol úgy, ahogy Brüsszel fütyül. Nem, úgy valóban nem. Csak úgy, ahogy a Kínai Kommunista Párt fütyül. Hszi Csin-ping budapesti látogatása, pláne az Európa-napon nem csak szégyen, hanem teljes mértékben az '50-es éveket idézi a Ferihegyi reptéren néptáncoló csoporttal, a lezárt fővárossal, a kínai titkosszolgálat »önkéntesnek«álcázott tagjainak magyar állampolgárok vegzálásával. Orbán Kína-barátsága veszélyes, és komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelent hazánkra nézve.”
Ez pofázik titkosszolgálatokról? Mondjuk, érthet hozzá.
Május 8-a az a nap, amikor Németország és a világ felszabadult a nemzetiszocializmus zsarnoksága alól. Ez a nap emlékeztet bennünket: Meg kell védenünk és meg kell védenünk a békét, a szabadságot, a demokráciát és a jogállamiságot - mindenkor.
Miközben kétségtelenül sokat fejlődött Románia gazdasága az elmúlt évtizedben, addig a magyar életnívót a keleti szomszédunk aligha érhette el; azonban erről szólnak az uniós statisztikák.
„Az úgynevezett román jólétnek a hátterében, mármint annak, hogy nőtt a román fogyasztási szint és vásárlóerő-paritáson kezdenek papírforma szerint behozni minket, »negatív praktikus« okai vannak. Például a költségvetési osztogatás: a román központi költségvetés hiánya tetemes, és jóval nagyobb kilengéseket mutat, mint a magyar. Amennyiben pedig hiány keletkezik a büdzsében, azt valamiből fedezni is kell.
Ezzel szemben sem az állami, sem pedig a háztartási megtakarítások tekintetében nem történt érdemi előrelépés. Sőt, Romániában a háztartások fogyasztási jellegű kiadásai historikusan magasabbak, mint nálunk. S miközben hazánkban nagyon jó a mutatója a tőkefelhalmozásnak, keleti szomszédunk ezen a téren nagyon szerény produkciót mutat fel. Javítják persze a helyzetet a Nyugat-Európában dolgozók hazautalásai, mely évről évre látványosan emelkedik. Valójában ez csak átmeneti segítség, hisz a Lajtán túl munkát vállaló románok százezrei, milliói a brit, a német, az olasz, a spanyol és a francia gazdasági teljesítményt fokozzák, nem pedig a román gazdaságot.
Summa summarum: a román jólét mögött a magas szintű eladósodás, a szerény tőkefelhalmozás és a megtakarítások csökkenése húzódik meg.”
