Múltkor apám azt mondja nekem "milyen jól nézel ki, nem vagy sovány, de kövér sem", na modnom, úristen, tuti meghíztam, mert eddig midnig, egész életemben túl sovány voltam szeritne... otthon szaladtam a mérleghez, de ugyanaz a súlyom, mint évek óta, szóval inkább apám fejében van a változás.
Elvileg tudok ilyen gyorsan futni, csak nem szoktam :-)
Én meg voltam megint osztálytalálkozón, most az elit gimis osztályén. Előtte futnom kellett, hogy elmenjek, mert az volt bennem, hogy képtelen vagyok. Futottam öt kilómétert, öt és fél perceseket (!!), utána amiatt késtem, mert tiszta piros lett a fejem a gyors futástól, úgy nem akartam menni.
Csináltak ilyen anonim statsiztikákat és 21-en voltunk, ebből 16 él házasságban, 1 elvált és újra házasodott, 1 elvált, 1 szingli és 2 "van kapcsolatom, de még nem tudom, mi lesz belőle".
A tfr-ünk 1,7 és ezt kapjátok ki, 18 ember ixelte be azt, hogy "Igen, kijelenthetem hogy boldog vagyok" :-D
Nem vagyok jó növényben. Egy virág van, egy amarillisz, ami nálam virágzik, azt szeretem, minden évben hozza a szépséget. De annak is volegy 5-6 év szünet, mikor nem virágzott. Aztán egyster csak újrakezdte.
Mikor Solymárra költöztünk, vettem egy mirtuszfüge fát. Nyilván nem néztem meg rendesen, hogy milyen hőmérsékleteket bír, szóval minden télen szenvedtem vele, mert amúgy semmi nem volt jó neki, se benn (túl meleg volt), se kinn (túl hideg volt). Ezen a télen épp nem volt időm/energiám/lehetőségem ugyanúgy törődni vele, mint eddig, de úgy gondoltam, ha kibírja a telet, elhozom magammal ide a körfolyosóra, pont befér. Márciusban ott állt szegény kiszárad, megfagyott fa a helyén, de nem adtam fel, nézegettem április közepéig, hát semmi. Május elsején még elmentünk a fiammal utoljára, az utolsó cuccokat is elhozni, néztem, csupa megvörösödött, összefagyott, összepöndörött levél, hát, mondom, akkor ennek annyi, kész, hát legalább nincs vele gond, jelképes, addig élt, míg Solymáron voltunk.
Csak véletlenül ottfelejtettem a banyatankomat, és visszamentem érte két nap múlva, hát addigra elkezdett hajtásokat nyomni, hát mondom, akkor ezt itt nem hagyom, másnap kiástuk, be az autóba, fel a másodikra, cserépbe, most meg így néz ki (egy része, még nem az egész fa):
Még virágai is lesznek, azok a kis bumszlik bimbócskák.
Férjemnek volt az egyik munkahelyén egy beosztottja, aki ilyen nagy nyaligép volt. Mindig mondogatja, hogy az első héten még valamennyire imponált, hogy mindig azt éreztette vele a muki, hogy a nap is miatta kelt felt reggel, de aztán inkább nyomasztónak tartotta az egészet. :)
"Aztán azok sokszor hülyék is, hallgasd meg Csalit sztorijait. De az érdeklődést felkeltik, mint egy nagy piros paca a szürke házak oldalán. Kirívóak."
Ezen elgondolkodtam, és tényleg így van. :) Valahogy vonzottam a diliseket mindig és ők is engem. Tulajdonképpen a férjemnek is van ez a depressziója, meg nem az a simulékony modorú átlagpasas, nem is volt az sose.
amugy ecceru, soxor tamadjatok es ketten vagyunk itt ffak mar csak, osszetartunk :)
egymas kozott meg osszezartok, ott felesleges tamogatonak lennem. meg hat uncsi is lenne ugy a topik, kell bele egy fekete bari. es igy jellemzoen nem is egymast marjatok (tudom a nok nem olyanok :D), itt vagyok en celpontnak. tokeletes megoldas.
Racionálisan láttam, hogy egy barom, de attól még érdekesnek találtam, igen.
IGen, valamiféle büszkeségből vagy iylesmi, ez eléggé jellemző rám. Főleg Tomi volt elsődlegesen erre kihegyezve, csak ő aztán hamarabb túljutott rajta, mint te.
