A növény nyersen valóban mérgező, de ez a méreg hő hatására lebomlik, tehát a lekvár nem mérgező, Felvidéken szoktak is belőle lekvárt főzni, már ettem is ilyet, és nagyon finom!
Egy másik nem megszokott alapanyag a csalán. Sokféleképpen lehet hasznosítani a növényt, én egyet már kipróbáltam, és tényleg nagyon finom, ez pedig a csalánfőzelék. Már évek óta tavasszal mindig csinálok, kiváltképp mert nagyon jó vitamin és ásványi anyag forrás, főként a téli hónapok után. Tavasszal a friss hajtásokat kell gyűjteni, és teljesen ugyanúgy kell elkészíteni mint a frissen szedett spenótot. Az íze is pontosan ugyanolyan, szerintem nagyon finom, érdemes kipróbálni:)
Nem a nádasokban, hanem sekély, nyílt, erősen mocsaras vizekben, és védett. Édesanyám még evett olyat a Duna mellett, én meg még léptem bele gyerekkoromban.
Látom, sajnos nagyon kihalt ez a fórum, pedig a téma érdekes. A csiga egy érdekes "alapanyag" és a Franciák előszeretettel fogyasztják. Nem is tudom,:) de lehet kedvem volna kipróbálni, csak hát jó lenne néhány praktikus tanács. Szóval ha már valaki rendelkezik csigakészítési tapasztalatokkal megoszthatná itt..:)
Te már főztél csigapörköltet? Annak idején apu akart velem ilyet főzetni. Úgy tudom, hogy csak bizonyos hónapokban jó a csiga főzésre. Azt nem tudtam, hogy a belét ki kell szedni. Hogyan kell?
Az egyik kolléganőm férje csinált töltött csigát. Elmagyarázta, hogyan kell, de mivel túl bonyolult még sosem csináltam. De megkóstolnám.
És az nem igaz, hogy 2-3 hetes éheztetés után teljesen kiürül és így mindenestől ( belestől ) felhasználható alapanyagként, azt híve, hogy ekkor már elveszítette jellegzetes " zöld " ízét !
Mint ahogy az sem, hogy a házon kívüli talprészt kell levágni, és csak az jó ételnek. Lobogó vizes kifőzést követően könnyen kiszedhető mindenestől a házából, és KIZÁRÓLAG a béltraktus ügyes eltávolítása szükségszerű, a többi része hasznosítható ínyenc falat(ka), mivel hogy jó sok kell belőlük ahhoz, hogy egy jobb étvágyú magyar bendőbe kielégítő mennyiség juthasson !
Egyébként a leggyönyörűbb példányokkal, a Dráva parti részekről begyűjtve találkoztam. Hatalmasak !
Egy időben minden évben egy alkalommal készítettünk éticsiga pörköltet. Hát bizony elég sokat kellett vacakolni mire úgy-ahogy rájöttünk a dolgok nyitjára, melyeket most nem ecsetelnék, de a végeredmény viszont amikor már tudtuk, hogy mit és hogyan, lenyűgöző volt.
Talán a megfőtt hús állagát leginkább a pacalhoz tudnám hasonlítani, de az attól eltérő sajátos ízekkel ! Az erős fűszerezést igényli, mi csipetkével szerettük, mellé tejfölös uborkasalátával.
A nyár elején itthon volt egyik haverom Svájcból a két kiskorú gyermekével, és két vendég kislánnyal. Egyik finnyásabb volt, mint a másik, leginkább a reformkonyhás készítményekben turkáltak, azt is ímmel-ámmal.
Egyik nap provokatíve megjegyeztem nekik, hogy még egy, egy tojásból készült rántottát sem lennének képesek megenni négyen, pedig a magyar gyerekek egyedül is megesznek 3-4 darabból készítve.
Gúnyos kacaj, majd fogadás !
Másnap mentem Szegedre, és bekukkantottam egy ismerősöm strucc-farmjára. Ugyan vágás nem volt ( húst is szerettem volna ), de viszont kaptam strucctojást.
Volt is ámulat, mikor a kb. 20-25 tyúktojásnak megfelelő mennyiségű anyagot sikerült kibányászni úgy, hogy csak két apró lyuk maradjon sérülésként a héjon, és rántottaként feltálalni !
Buktak a kölykök, de degeszre ették magukat, még nekünk is maradt belőle kóstolónak.
Szerintem ízre semmivel sem különbözik a mindennapi tyúktojástól.
Ez csak egy árnyalattal üt el a megszokottól, de van még a tarsolyomban választék bőven.
