A házasságnak akkor van értelme, ha nyujtani tudja, hogy ne legyünk magunkban a világban. Legyen valaki, aki ismeri a múltunkat, a számunkra fontos személyeket, állandó drukkerünk, ha problémáink vannak stb. Ha ez megvan, szinte minden másban érdemes kompromisszumot kötni magunkkal és a párunkkal. Ha ez nincs meg, akkor viszont semmi értelme a házasságnak.
Inkább magamnak való vagyok - voltam, de nem volt társam sem a magánéletben, és nem volt jó mindig egyedül. Most sem én vagyok a társaság motorja, de sokat segített, és sokkal nyitottabb lettem.
8 éve kerültem teljesen egyedül egy kisvárosba. Kollégák családosak, programok alig - a nemzeti ünnepek koszorúzásai nem is nagyon vonzottak-, így kitaláltam én: ingyenes "tornaklubbot" szerveztem. Imádjuk a mai napig, nagyon kedves emberekkel ismerkedtem meg. Abból kialakult a szaunázós brigád, a szaunában megint csak bővült a társaságom. Jógázni szerettek volna páran: kerestem egy oktatót, aki hajlandó volt 20 km-re eljönni hetente egyszer = újabb ismeretségek.
Egy nagyobb városban mindezek adottak: te tudod, hogy mi érdekel téged, nézz utána, menj el.
Szerintem nyugodtan szervezhetsz magadnak külön programot. Persze én megbeszélném azért a párommal, hogy mit szól hozzá. Mondjuk azt azért elképzelhetetlennek, és elfogadhatatlannak tartanám, ha "nem engedne el"! Igaz egyedül nem az igazi, de egy fagyizás sétával egybekötve, nézelődni csak úgy, leülni egy padra... Jé, most gondolok bele igazán, hogy nem is olyan könnyű ez! De azért mindenesetre én kipróbálnám.
picit másként vagyok egyedül. Ugyan párkapcsolatban élek, viszont egyedül vagyok (őt leszámítva) ebben a nagy városban, túl távol otthontól. Itt annyira másak az emberek, barátkozni meg nagyon nehezen tudok. Szóval nagyon egyedül érzem magam....:(
Nem lóghatok folyton a nyakán, szeretnék külön programokat is. De most akkor menjek egyedül ide-oda? :)
én lassan 32 évesen vagyok egyedül. És rossz de lehetne rosszabb is, amilyen élettörténeteket hallok. Hidd el semmi baj nincs azzal, hogy egyedül vagy. Magamnak is ezt mondogatom. Faluhelyen élek, itt még annyi férfi sincs látószögben, mint a városban, ahol mindenütt ott vannak! Itt nincsenek, mert házasok, foglaltak. Pedig nekem van idöm, mert nem dolgozom. Volt két kisebb kalandom mióta itt élek (lassan egy éve) de ennyi. az is véletlenül és sajnos egyikük sem volt alkalmas a hosszú távra. A netes társkeresök tapasztalatom szerint a városban beválhatnak, de itt vidéken nem. Innen nem egyszerü, mert egy randiért fel kell utazni a városba, ami több óra. Úgyhogy én egy kicsit feladtam. De nem érdekel annyira, itt vannak a rokonaim, szüleim. Ha olyan lesz, úgyis fogok ismerkedni. De a lécet ettöl még nem teszem lentebb.
Én úgy látom, te most fogsz kinyilni. Vannak ilyen emberek. Késön nyilnak meg. De nem vesztettél semmit!
A segítségeteket szeretném kérni szakdolgozatomhoz, melynek témája az életstílus, ezen belül a szinglik és családosok életstílusának különbségei érdekelnének.
Ha van pár percetek, kérlet töltsétek ki a kérdőívemet az alábbi linken:
Csak az a baj a "ki nézte meg az adatlapomat" funkcióval, hogy mindenütt fizetős. :( De ha tudsz olyan helyet, ahol nem kell érte fizetni, akkor nyugodtan bedobhatod a közösbe. :) Bár nem hiszem, hogy van ilyen...
Ez megindítóan elképesztően hangzik! Sokat írtál és mégis keveset, és én is azt gondolom, hogy a fiúknak fontos a külső is amit itt nem látunk. Megértem, hogy nem fogsz ide fényképet feltenni, de igazi véleményeket nehéz lesz írni ennyi alapján. Nekem az a tapasztalatom, hogy előbb-utóbb minden lány megtalálja a párját, függetlenül attól, hogy milyen belső vagy külső értékekkel, vagy azok hiányával rendelkezik, ezért szinte hihetetlennek tűnik amit írsz. Fiúknál nehezebb, ők lehetnek hosszabb ideig is egyedül, de lányok, akik ráadásul ennyire akarják, azok találnak.
Kicsit később még valamelyik nő nagyon boldog lesz veled, egy olyan, akit meggyötört egy idióta macsó.
Próbálj kicsit idősebbekkel randizni, nem diszkóban ismerkedni. Nem lehet, hogy az ismerkedés helyével van a gond? Hogy nem a normális lányokat találod meg?
Varjal csak, lehet hogy benned van a baj! A mai nok meg arrol panaszkodnak hogy nehez normalis part talalni, mindenki csak kihasznalja oket, a partneruk mas noket is tart, ha te egy normalis 25 eves vagy aminek tartod magadat akkor olyan nincs hogy nem talalsz part. Senki sem tokeletes, ezert nem is szabad hogy annak higgye az ember magat, a kivulallok latjak ugy igazan az embert magat hogy milyen. Miert nem kerdezel ra kerek perec eloszor anyadtol, apadtol, elmondva a parkereso problemadat. Ird fel hogy mit mondtak egy papirra, utana fordulj testverhez, kerd az oszinte velemenyuket, szinten ird le. Aztan ismnerosok, ferfit-not kerdezz meg vegyesen. Amikor van vagy 20 velemenyed akkor ertekeld ki hogy ki mit kifogasolt, mennyien, terjel csak vissza hozzajuk es kerdezd meg hogy mit tanacsolnak a valtozasra, fogadd meg sertodes nelkul mint a velemenyt is, kesobb kerdezd meg toluk hogy mit gondolnak, javultal mar? Egyet ne fogadj meg, hogy jatszd a macsot mert ha nem alaptermeszeted akkor nem fog menni, es nagyon sok no altalaban viszolyog a macso alakoktol. Mint komoly jovobeli partnertol......En latod fiatal korom ota adok masok velemenyere meg akkor is ha az negativum, ha az eletemben van valami barmilyen temaban kibillenes akkor kerdezek, nem mondom hogy mindent meg is fogadok mert mara mar tiszta jozan eszem van es tudom a lepest de nem art ellenorizni. Az emberek imadnak tanacsokat adni, legtobben oszinten, nincs benne sok rosszindulat, gonfdolkozz el rajta.
Ismerős érzés, de ne add fel. Próbáld meg megtalálni Önmagad és próbáld meg elengedni annak a lánynak a kezét akiért odavagy. A lányok szerintem nem a gondoskodó jófiúkra vágynak hanem egy kicsit vagányabb fickókra.Ne tegyél meg miatta annyi minden lehetetlennek tűnő dolgokat. A lányok is szeretnek hódítani nem csak a pasik. Kell nekünk is a kihívás.
Nem azt mondom hogy tedd féltékennyé de próbálj meg úgy viselkedni vele mint bárki mással. Lehet hogy rájön hogy ha nem lehetsz csak az övé akkor elkezd kapálózni utánad :-) Egy kicsit légy elérhetetlen, az mindig izgalmasabb.Utasítsd néha vissza a szivesség kéréseit, de persze ne bunkón, csak hogy érezze nem csak ő körülötte forog a világ.
Amúgy meg ne csüggedj, nem hiszem h csak te lennél ebben a cipőben. Sokan szégyenlik vagy cikinek tartják és nem beszélnek róla. Szóval fel a fejjel, a normális lányoknál ez nem lehet probléma.
Ha pedig nem sikerül meghódítani a csajt, akkor nézz másfelé, a saját idődet veszed el magadtól!
Én egy 25 éves srác vagyok. Eddig egyetlen kapcsolatom sem volt még, pedig már nagyon szeretnék. Már rengeteget kerestem, hogy megtaláljam a megfelelő párt magamnak, de valahogy ez soha nem jött össze. Tőlem mindig mindenki ugyanazt akarja, "csak barátként tudok rád gondolni". Hát ennél rosszabbat soha nem tud mondani senki! Most is van épp egy ilyen barátom. Már a megismerkedésünk napja óta teljesen oda vagyok érte, ezt tudja is! Mindent megtettem érte, szó szerint mindent, még a mások számára lehetetlennek tűnő dolgokat is. De a lánynak ez is kevés, mármint csak engem nem vesz észre, azt aki mindig minden körülmények között mellette volt, és fogta a kezét mikor arra volt szükség. Kezdem azt érezni, velem van a probléma! Hogy mindenki csak a barátját látja bennem. Nem tudom mit tehetnék! Úgy érzem teljesen egyedül maradtam, mindenki elfordul tőlem. Mit tegyek?
szia, ugy belegondolva tényleg nem jó ötlet ide feltenni magadról képet, de társkeresőkön egy lényegretörő bemutatkozással és arcképpel biztosan sikered lessz. sokan olyan bemutatkozást csinálnak hogy semmit nem irnak magukról, vagy csak annyit hogy majd megismersz, de nem tudom mi az oka annak hogy valaki magáról nem ir semmit. és csak várja a sültgalambot. de most nem róllad beszélek, csak irom a tapasztalataimat.
szia, szerintem tegyél fel magadról egy arcképet, igy több választ is kaphatsz kérdéseidet illetően, esetleg még itt is rádfog irni valaki, sosem tudni. szerintem sok ember van így mint te. aki még nem találta meg a boldogságát. gondolj bele,, az sem lenne jobb ha már lett volna valakid de nem éreznéd magad vele jól. sok fórumot olvastam de még fórum sem kell hozzá, nagyon sok kapcsolat csak látszólag kapcsolat, ez tudom neked nem vigasz de nézd a jó oldalát is, és ne add fel, ha rám hallgatsz akkor ha neten ismerkedsz, minél előbb találkozz az illetővel, hogy később ne érjen csalódás.
Egyedül vagyok, de hogy egy kicsit részleteiben is belemenjek a dolgokba…igazából szerettem volna már leírni és valakinek elmondani hogy lássam az emberek véleményét, hogy tudjam ez ciki-e vagy talán hülyének néznek.
30 éves leszek idén, és még nem volt kapcsolatom. A lényeg az, hogy mindig tetszett valaki de azok nem kezdeményzetek nálam, miközben én feldobtam nekik a labdát.
A „befordulásom” kb 21 évesen kezdődött, mikor pár évig együtt dolgoztam egy fiúval akibe halálosan beleszerettem. De szerelmem viszonzatlan maradt. A fiú kedves volt velem, de én ameddig együtt dolgoztunk sosem tudtam kisezretni belőle. Ez alatt az idő alatt pedig lefogytam, kontkalencsét kezdtem viselni, hajamat megnövesztettem, szóval azért szép lánnyá váltam. Ha nem is a legszebbé. Ez a munkahelyi dolog..bennem kb 5 évig tartott, amikor azért szépen magamba ivódott a gondolat hogy sosem leszek elég szép, és elég kedves, vagy nem is tudom milyan ahhoz hogy megfeleljek neki és bárki másnak. Pedig tudtam hogy azért nem vagyok már olyan csúnya, de mégsem kellek neki. Ez az időszak számomra napi sírással járt, akár többször is naponta, volt hogy a melóhely wc-n sírtam ki magam. Minden nap reménnyel indult, és egyszer fent és egyszer lent érzés volt. Mert mindig csalódtam. Aztán az utjaink elváltak, azóta már természetsen kiszerettem belőle, és észrvettem mások közeledését, de nem volt olyan aki tetszett volna (sokkal idősebbek voltak és nem tetszettek).
Az utóbbi néhány hónapban, kb fél-1 éve sokkal nyitottabb lettem.
Nem akarom tovább ragozni, de a lényeg hogy 30 évesen itt állok magányosan úgy hogy akárki felé is közeledek (pasi) nem találok viszonzást, pedig tényleg sok féle embernek adtam (volna) esélyt. És nagyon keserű azt mondanom hogy nem volt senkim, soha. Nem fogta meg a kezem soha senki, nem csókolt meg, nem beszélve másról. És ez még inkább visszafokozottságra is késztet, mert mit szól egy pasi ha közlöm vele hogy szűz vagyok? És biztosan van oka hogy nem közelednek a pasik. Hogy ronda vagyok.
Magam alatt vagyok. Feleseleg azt mondta hogy majd eljön az én időm, meg majd találkozol vkivel.
Igen? Mikor? Az elmúlt 30 év nem lett volna elég? Miért nem szeret engem senki? Hogy lehet így élni? Elmondom! Nem lehet!
Kedves pasik? Ti milyen nőről álmodtok? Miért nem vagyok elég jó soha senkinek sem?
" Miert ilyen nehez megtalalni? Olyan sok kozhellyel jonnek az emberek, "szep vagy meg okos, legy nyitottabb, stb..." Ezeknek az embereknek valoszinu szerencsejuk volt es megtalaltak a parjukat, innentol pedig csak annyit latnak, hogy milyen szerencsetlen az, akinek nincs parja"
Ezzel kapcsolatban érdekes dolgot figyeltem meg, illetve az ismerőseim elmondásából vontam le következtetéseket...
Az a nő, aki boldog párkapcsolatban él, úgy vonzza a férfiakat, mint a feromoncsapda a hím rovarokat. Úgy tűnik, a boldogság megváltoztatja egy nő kisugárzását, mert önbizalma van, ebből adódóan az illető hölgynek megváltozik a viselkedése, a nevetése, de még a járása is...
Arról a szingli nőről, aki mindenáron társat akar szerezni, szabályosan lesír a magányosság, savanyúvá válik az arckifejezése, az ilyen nőket pedig (szerintem) kerülik a férfiak...
Az ember eletet nehany piller hatarozza meg. Barmelyik serul vagy hianyzik, nem lehetunk boldogok. Nekem a tarson kivul mindenem megvan. Nem panaszkodhatok, megsem vagyok boldog. Miert ilyen nehez megtalalni? Olyan sok kozhellyel jonnek az emberek, "szep vagy meg okos, legy nyitottabb, stb..." Ezeknek az embereknek valoszinu szerencsejuk volt es megtalaltak a parjukat, innentol pedig csak annyit latnak, hogy milyen szerencsetlen az, akinek nincs parja. Azt gondoljak eleg "szepnek meg okosnak" lenni. Kivulrol miert tunik ilyen egyszerunek?
Én sem merek lépni. Pedig az eszem szerint kellene. Egyedül leszek. Vagyis a lányommal, de ő már megy össze-vissza. Egyedül legyek éjszaka? De végül is már csak annyira van velem a párom, hogy hajlandó mellém fekündi éjszaka míg alszom. De még akkor is éjfélig vagy hajnalokig fején a fejhallgatóval tévézik, mert ő másnap addig alszik ameddig akar. Egész nap (ha nincs munkája, ami azért néha heti 4-5 óra) fórumozik, de ha tehetné, amit már szóvá is tett, akkor hajnalig fórumozna. Lehet, hogy ez miattam is van, de hiába tettem szóvá, hiába csalogattam trükkökkel, azt mondta, még megvárja a reklámot a heti hetes közben és utána jön. Elég illúzió romboló.
