A hétvégi sífutás közvetítésben hangzott el - mindenkinek ajánlom a sífutás kipróbálását, mert nem igényel nagy beruházást, hisz sílift, felvonó nem kell hozzá.
Ezzel szemben, nem jellemző, hogy a síelők bármely szakágban síliftre ruháznának be. Ellenben a sífutásnak inkább az az előnye, hogy indulásnál igenis be kell ruházni (és akár több 100 ezer Ft-t is el lehet költeni), de hosszú távon azonban már minimálisak a további költségek. (Föleg, ha lokálisan üzi valaki, azaz az utazásra nem költ.)
Hát igen, ez a tévhit alapja, de szabadstílusban, hegynek felfele is csúsztatják a lécet, nem raknak "féket" a sí aljára. Az a klasszikus stílusban van, amikor a léc közepén fogóvax van, így lehet felfelé mentben, lépegetve, ellépve haladni.
Szabó Gábor tényleg az a társaságból aki igyekszik, (és nagyjából sikerül is) felkészülni abból a sportból amit közvetít. De amikor extázisban közvetít az nem mindenkinek jön be, nejem olyan leveteti velem a hangot a TV-ről. Meg valaki szólhatna neki, hogy a szabadstílulsú sífutásban nincs olyan, hogy az egyik versenyzőnek az emelkedőn csúszik jól a léce, másiknak a lejtőn! Elárulom a nagy titkot: a síléc vagy jól csúszik vagy nem! De semmi esetre sem váltogatja menetközben a súrlódási együtthatóját annak függvényében, hogy az út lejtés szöge negatív vagy pozitív.
Nem olvastam az említett cikket, nem tudom, milyen szempontból illeti kritikával a rendezőket, de azért így első blikkre a közvetítés(a helyiek felelősségébe tartozó rész) elég trágya, és az alpesi síversenyek pályakialakítása is óvodás szintű.
Ha olvashatóan alá merné írni a cikkeit a nemzetinek titulált magyar sportújságban az a kolléga, aki naponta beszámol vancouveri élményeiről, szívesen megírnám neki is a véleményem. Tisztelettel: ha keserű a szar, akkor ne nyalogassa ennyire serényen, mert a végén felfordul tőle a gyomra. Nem titkoltan más szemszögből nézi a téli olimpiát, és ezzel az elképzeléssel nincs is semmi gond. A látószerv viszont beteg, homályos, vagy csak ostoba tekintettel réved a semmibe. A toll pedig kopott, hiszen véget ért már az a korszak, amikor pártutasításra marhaságokat kellett írni az Újvilágról alkalmi szociológiai álruhába öltöztetve. Amikor a még a "moszkovitákra" hallgatva el kellett hitetni, hogy az amerikai középiskolások azt sem tudják, mi a különbség Budapest és Bukarest között. A szocialista embertípus persze pontosan emlékszik még ezekre a sztereotípiákra, és ha véletlenül el is felejtenék, akkor most nagy példányszámban elevenítik fel az érzést. A szabadság zsigeri megvetését.
Az acélosan büszkére nevelt magyar viszont még véletlenül sem ismeri Észak- Amerika rövid, de tartalmas történelmét, nem képes kapásból felsorolni a kanadai tartományok nevét sem. Honnan is tudná, amikor az ország legnagyobb könyvtárának fővárosi központjában húsz évvel a rendszerváltás után egyetlen kölcsönözhető kiadványa sincs a világ második legnagyobb országáról. Még egy kopott, szétnyálazott útikönyv sem. Bezzeg Jordániáról halomban állnak. Pedig Kanadáról lenne mit írni, ha mást nem is, azt mindenképpen érdemes lenne papírra vetni, hogyan oldják meg nagyvárosaik tömegközlekedését, miért elég metróállomásonként egy alkalmazott, hogyan működik az egyszerű beléptetés egy többmilliós nagyvárosban, és miért nem kell ellenőrizni az ellenőrt. Észre lehetne venni, hogy van a közlekedési kultúrájuk, tudnak viselkedni, és mosolygó emberek sétálnak az utcákon. Megérdemelne néhány cikket az is, hogyan működtetik a gazdasági és társadalmi alrendszereket, hol tart az egészségügyük, milyen az oktatáspolitikájuk. Akkor aztán rá lehetne kérdezni, mi is a különbség a magyar és a román főváros között. Addig azonban a tisztelt újságírónak mélyen vissza kellene fognia kritikai érzékét, és figyelembe venni, hogy megtűrt vendég. Egyelőre, amíg vissza nem állítják a vízumkényszert. Kedves Montreálba szakadt csángó-székely ismerősöm tízéves kislánya kérdezte ízes magyarsággal a Duna parttal párhuzamosan futó síneket és a Tímár utcai kerítést látva: mióta vásott el ez a vonat? Helyesbítettem kellett, az nem vasút, hanem a HÉV, és a mi kis országunkban így néz ki, ami működik. Azt azonban már nem tudtam elmagyarázni, hogy a 35 fokos kánikulában a Halászbástyán működő teraszon a pincér miért nem volt hajlandó adni neki egy pohár vizet. Pedig egyszerű volt a válasz, majd ha leül és fogyaszt. Mi így látunk vendéget. Vancouverben pedig téli olimpia van.
Ki közvetítette tegnap a férfi kombinációt? Ekkora egy seggfejet. Bode Miller lesiklása után azt mondja, "na ő elszállt". El is mentem bánatomban aludni, hogy a szlalomot már nincs értelme megnézni akkor. Erre mit kell látnom ma reggel, hogy aranyérmet nyert. Ennyire nem lehet fasz valaki, de most komolyan. Most már csak azt kellene megtudni mikor ismétlik meg?
Elég sok hülyeséget mondott ismét. Mellesleg másik se jobb (talán Vörös Csaba), mert ő hiába mond jobbakat, a beszédstílusa számomra élvezhetetlen. Olyan monoton és unott, nem szeretem.
Szabó Gábor tényleg jó, kár, hogy biatlont nem közvetít. Igazán lecserélhetné rá a teniszt, azt úgysem nézem:)))))
A síugrás az oké, főleg a Kelemen Zolival együtt, bár a múltkori közvetítés alkalmával nem rajongtam a hajrá Schlieri (Jenő), hajrá Malysz (K.Z.) műsorért. Dacára annak, hogy a lengyelt kifejezetten szeretem, de nem gondolom, hogy a kommentátornak ki kel fejeznie a szimpátiáját, ha nem magyar versenyzőről van szó. Nyilván van, akit nem zavar, én másképp gondolom.
Nem nagyon akarok a topikból anti-Jenő topikot faragni, ezért nagyon nem mennék ebbe bele, két nevet mondok csak a kerékpárosok közül: Cadel Evans és Rasmussen.
De tényleg nem akarok ebbe komolyan belefolyni, a magyar választékból Jenő még istenes (kivéve, ha biatlont közvetít), és nem kívánok meggyőzni senkit arról, hogy ő mennyire rossz lenne. Nekem nem jön már be annyira, mint régen, de ettől még elfogadom, ha más kedveli.
Őt sem, ez a legnagyobb baj. Amúgy egyre többet hibázik, egyre több a butaság, és nem egyszer bántóan elfogult. Ennek ellenére csak azt nem tudom elviselni, ha biatlont közvetít, egyébként nem kiakasztó.
Nekem az utóbbi időkben azért komoly problémáim vannak Jenővel. Különösen a biatlont illető totális felkészületlenségével, de bőven vannak más problémák is.
