2013. július 6-án, este távozott el András. Épp kezelésen volt a korházban, amikor a Teremtő haza szólította. Nem szenvedett, másodpercek alatt ment el, méltósággal befejezve főldi útját.
Éveken keresztül csendben viselte, tűrte a betegségét és napi minimum 4 órán keresztül gyakorolta a chikung egy változatát, ami nagyban hozzájárult a betegségének lessulásában.
Tiszteletre méltó ember volt, aki több ezer fiatalnak, férfinak, nőnek, gyereknek tanította a 80-as évek legelejétől a karatét. Róla a Japán karate mesterek is azt mondták, hogy szívesen tesznek eleget a meghívásának, mert tiszta szellemben tanított, nem versenyzőket kinevelve, hanem az életre felkészítve a nála tanulókat.
Aki ismerte tudja, hogy András egy önzetlen, segítőkész ember volt, aki bárkinek segített. Nem pénzért, hanem ingyen! Ilyen volt a karatéban is. Ő soha, senkitől gy forintot nem fogadott el a tanításért csrébe, ezt ingyenesen csinálta, mert szerette a karatét és szerette az embereket.
Nagy űrt hagyott maga mögött és sokunknak hiányozni fog. Emléke a szívünkben tovább él.
Tisztelettel ilyet bárki bárkiről írhat, bárki haláláról nyithat topikot névtelenül, így nem értem, mi alapján bántanék meg bárkit azzal, hogy kételkedésemnek adok hangot.
Ha nem adhatsz ki adatokat a részletekről, minek nyitsz ilyen topikot?
