Kedves Vörösvári, köszönettel, nagyjából én is így tudtam, és továbbra is keresem a lánzséri/lakompaki Esterházy uradalmakba az 1630/1650 körül letelepedett katolikus németek kibocsátó helyeit (bár e cikkben van némi utalás alsó-ausztriai és salzburgi bevándorlásra).
Kedves Eitler, bár én műszaki végzettségű vagyok, de mindig is érdekelt a történelem. Így (amatőr) kutakodásaim során megtudtam, hogy a "Schwedenzeit" alatt rengeteg mecklenburgi/pomerániai katolikus menekült délre (bár ez jóval a Frigyes utáni időkben történt, amikoris Bécsújhely felvirágzott). Tehát az északi(bb nevű) nevek alsó-ausztriai/stájero.-i felbukkanására ez a két (intuitív) tippem volna. Persze, tudom, hogy ez kevés ...
A családnevedre is lenne tippem (a szarvassal kapcsolatos) :). Köszönöm a jókívánságokat, majd jelzem én is, ha lesz valamilyen eredmény, mivel korábbi meggyőződésemmel ellentétben itt nem kizárólag hiencekről van szó, hanem számos stájer, alsó-ausztriai felmenőről is: ez a mecklenburgi vonal meg egy csoda. Elképzelhető, hogy ezen a kis területen egy korai "Schwabenzug" valósult meg. Számos locsmándi családnév pedig kifejezetten franknak tűnik: ilyen például az Ohr, ami Oberpullendorfon kívül csak Frankenban jelenik meg.
Süveg asztrakánprémből (Astrachan-Kappa), oldalán legénybokréta (Burschenpischl) díszíti. Keményített inget (Kloari Pfoat) és gyöngyházgombokkal díszített fekete mellényt (Janka) viselnek. A nadrág a lábszárhoz szorosan szabott fekete szövetből való, az úgynevezett "Tirlhousn" vagy "Schnirlhousn" vitézkötéses, magyaros zsinórozású. A nadrághoz - kemény - puhaszárú ráncos csizmát (Hamonstiefl-harmonikacsizma) viselnek. A mentét vállon átvetve viselik. Fekete szövetből készült, szépen és dúsan zsinórozott, szegélye pedig asztrakán-prémmel van beszegve. Ezt a ruhadarabot "Pöülz" (Pelz)-nek hívják. A derékon a csípő felett egy piros színű finom övet "Gürtl"-t hordanak."
"A lányok viselete ("Diantracht", Dirnentracht)
A leányok a díszesen hímzett nyakszegéllyel (Schmiesl) és karszegéllyel (Handmaschen) ellátott fehér ing (Pfoat) felett fekete bársonyból készült pruszlikot ("Sammat Leiwl") viselnek, mely elöl fémgombokkal és zsinórozással van díszítve. E felett színes vállkendőt (Hoalstiachl) viselnek. A színes selyemszoknyát (Kiedl) hátul csokorba (Maschn) kötött köténnyel viselik ("Glattfiata"). Színes harisnyát (Zipflstrimpf), fekete bársonycipőt (Sammtstifletten) hordanak."
A magyarországi német női viseleteknél a harisnya milyen színű volt: fehér vagy valami sötétebb szín? Esetleg az életkorral változó.
Nálunk pl. ez utóbbi volt a helyzet, a hajadon lányoké fehér, a középkorú nőké barnásvöröses, az idős asszonyoké meg már teljesen fekete volt.
Bár igaz, hogy mint azt a másik topikon is már leírtam volt, a mieink a galga-menti népviseletet vették át a XIX. században, ez pedig jellegét tekintve nem német, hanem magyar - palóc - szlovák viselet volt.
igen, része volt a kék kötény, amiről már beszéltünk. A heánc népviselet is ilyen: úgy tűnik, hogy ez a viselet egységes a magyarországi németek körében, viszont az erdélyi szász már egész más, de a domináns színek ott is a fekete és a fehér. A felvidéki krickerhauereké pedig teljesen elüt, nincs is semmilyen közös elem. Érdekes lenne összehasonlítani az anyaországbeli népi ruházatokkal ( területenként). De igazából ez a magyarországi német ruházat néha váltakozott a bajorral, amit érdekes módon az eredeti hazában ott is viselnek, ahol nem a bajor kultúra a jellemző ( Schwarzwald, Sachsen-Anhalt, Brandenburg, de még Breslauban is népszerű volt).
Kedves Eitler! Talált, süllyedt ...Sok sikert a vizsgáidhoz (én már 40 éve túl vagyok rajtuk...). Aztán ha van új adatunk, jelezzük majd egymásnak e "felületen". Üdv.
Ad Niederösterreich: felhasználónevem is egy alsó-ausztriai név, pontosabban badeni ( Magdalena Eitler ősanyám viszont locsmándi volt, nem stoob-i, habár láttam az 1767-es csávai urbáriumban Aydler-eket). Azért választottam ezt, mert amikor komolyan elkezdtem foglalkozni a családfakutatással, ez volt az első eredményem.
Már vártam a válaszod, mivel nagyon érdekesnek találom az őseink környékére betelepített mecklenburgi felmenőid történetét. Azóta utánanéztem, az Általad említett neutal-i kávézó alapján rájöttem, hogy melyik családra gondolsz: mivel lehet, hogy személyes adat, ezért csak annyit írok le róla, hogy T-vel kezdődik és a német Mátyás becézése. Megnéztem én is, tényleg Mecklenburg a centrum ezen név esetében. Kíváncsi lennék, hogy még hányan jöttek onnan, a messzi Északról, érdemes lenne kideríteni, ahogy a Stoob-Neutal-tengely betelepítésének történetét is :)
Vizsgaidőszak után tervezek egy utat Eisenstadtba, a Diözesenarchiv-ba. Írtam a stoob-i plébániának, ők irányítottak engem ide. Még viszonylag kevés családnevem van Csáváról, ha felgöngyölítem a többi helyi szálat is, akkor valóban utána kéne járni a dolognak.
Kedves Eitler, az én apai felmenőim Neutalból származnak (Stoob szomszédja), e települések a Bethlen-féle 1619/20-as hadjáratban elpusztultak (de már Bocskai alatt is égették őket a tatárok), és az 1640/50-es években lettek (újra)telepítve. Valóban, több az adat a gradistyei horvátok felhúzódásáról, mint a németek bejöveteléről. Így én sem tudtam megállapítani levéltári adatokból a familiám (végső) származási helyét, de az Esterházy iratokat érdemes volna studírozni, mert szervezett betelepítés is folyt a lánzséri/lakompaki uradalmakba, stb. (ahová Stoob/Neutal is tartozott). Mindenesetre családnevünk a szomszédos alsó-ausztriai és stájer vidéken is elő-elő fordul, leginkább Bécsújhely környékén. (Amikor Frigyes -- Mátyás nagy riválisa -- alatt kvázi főváros volt WN, rengetegen jöttek a birodalom területéről e vidékre). Ennél konkrétabb, sajna, nem tudok lenni per pillanat.
Sajnos csak annyi maradt fenn, hogy a heánc népesség Oberpfalz északi részéből érkezett a tatárjárás utáni évtizedekben->ezt az eredettörténetet a nyelvjárás és a családnevek is bizonyítják. 750 évet áthidalni nagyon nehéz, alig maradt fenn forrás.
Egy összefoglaló kötet se született még a témában: a Magyarország területén maradt hiencek már csak max. 2-3 faluban élnek, így értelemszerűen az MNOÖ és az Unser Bildschirm se nagyon foglalkozik velük. Az osztrák kulturális élet meg pedig inkább a helyi horvátokkal foglalkozik, ha néprajzról van szó.
A téma iránti érdeklődésem gimnáziumi éveim alatt kezdődött, ekkor tudatosult bennem, hogy német származású vagyok, de eredetem valahogy mégis különbözik a környezetemben élő svábokétől ( Csepel-sziget). Családom gyökerei az egykori Sopron megyébe ( ma Bezirk Oberpullendorf-Burgenland), illetve Pozsony környékére vezettek el családfakutatásom során. Tájékozódásom során tudomásomra jutott, hogy az ősök Sopron környéki ( Locsmánd-Lutzmannsburg, Csáva-Stoob) német népcsoportját heáncnak, avagy hiencnek nevezik.
A családfán szereplő nevek többsége kifejezetten oberpfalzi eredetű, kisebb részt alsó-ausztriai. Ez a kép nagyjából egyezik is a környékbeli németség eredettörténetével: a "törzshiencek" oberpfalzi bajor származásúak, viszont folyamatosan települtek át a szomszédos területekről osztrákok a történelem folyamán.
A Heanzisch-dialektus területe, valamint a szomszédos osztrák nyelvjárások
