A munka magánélet kapcsán sok hozzászólást olvastam, és úgy látom a karrier-építés kapcsán folyamatosan a vagy-vagy képlet a döntő, azaz VAGY magánélet (család, barátok, hobbi stb), VAGY karrier. Különösen nőknél látom a környezetemben is, hogy ezt a kettőt összehozni már-már lehetetlen küldetés.
Ha egy férfi karrierépítéséről van szó, akkor a család normális, ha háttérbe szorul, még ha el is ítélik - mert újabban divat hangoztatni a család fontosságát, a gyakorlatban mégis azt látom, hogy sikeres férfinak lenni azért mégiscsak egyet jelent karriert befutni, és egy férfinak még mindig jobban el van nézve, ha túlórázik, sokat utazik és a hétvégét is a gép előtt tölti, hisz ő a kenyérkereső. A férfi, mint kenyérkereső fogalom azért is vicces, mert a nők sem ingyen dolgoznak, hozzájárulnak a közös kasszához, nálunk nem nagy divat, hogy anya csak azért nem dolgozik, mert amit apa keres bőven elég. Igenis szükség van a nő keresetére is.
Ha egy nő kevesebbet is visz haza, annak két (?) fő oka lehet:
1. olyan munkát végez, ami alulfizetett (pl pedagógus, ápoló, stb esetleg a férfi kollégáihoz képest keres kevesebbet, mert pl bértárgyalásnál nem mert többet kérni, vagy évek óta nem mert fizetésemelést kérni stb)
2. azért, hogy valakinek legyen ideje a gyerekekre, a nő áldozza be általában a karrierjét, és nem a férfi. Különben is, milyen már, ha az asszony többet visz haza a férjénél, mindenki elkezdi a pasit sajnálni...
Ha egy nő sikeres a munkájában, és még élvezi is azt, azt máglyára küldik (törtető szingli; micsoda anya az ilyen, hogy túlórázik, ahelyett, hogy otthon lenne; biztos jól benyalt a főnöknek stb). A szomorú az, hogy ez az előítéletesség a nőkben is benne van: ha egy kolléganő csinos és okos és előrébb lép a ranglétrán, a nők az elsők, akik megkérdőjelezik a háta mögött, hogy megérdemelte-e. :S
Én úgy látom sok nő nem csak azért nem épít karriert, mert a családot választotta, hanem azért, mert a sikeres nő fogalmához negatív előjelek tapadnak (karrierista, törtető, biztos lefeküdt valakivel stb). A másik ok, hogy egy nőnek minimum két munkahelye van: a munkahelye, és az otthona - gyereknevelés, házimunka - ez mind többségében a nőre hárul, túl van terhelve, és akkor valóban jön a választási kényszer - két helyen nem lehet 100%-ot nyújtani, aki megpróbálja, az előbb-utóbb belerokkan. A nők inkább lemondanak a családjuk kedvéért az álmaikról és az ambícióikról, és próbálnak tökéletes anyák lenni (ami kifullad abban, hogy a nők előszeretettel kritizálják egymást, ki hogyan neveli a gyerekét).
Én úgy látom, sok nő szívesen építene karriert, ha otthon a férfi többet vállalna be, illetve ha a sikeres nő fogalmához nem tapadna ennyi negatív és degradáló előítélet.
Hol van itt az egyenjogúság? Egy férfinak miért mindegy a karrierje szempontjából, hogy van-e családja, vagy nincs?
Miért kellene minden nőnek szülnie?
Aki szül, annak miért kellene automatikusan lemondania arról, hogy a munkájában sikeres legyen?
Egy nő miért ne lehetne jó vezető/szakember/vállalkozó ÉS jó anya egyszerre?
Ti hogy látjátok?
Köszi előre is a hozzászólásokat!
