A topik azoknak szól akiknél már kiderült a pia sokat ad és aztán (sok)mindent visszavesz és már elkötelezték magukat a józanodás irányába.
És azoknak is szól akik máshogy vannak ezzel...
Hogyan szerezzük meg azokat a katartikus élményeket amiket a piával olyan "könnyen" sikerült, vagy lássuk be és tanuljuk meg a katarzis nélkül élni, hogyan épitsük fel új, józanodó személyiségünket? Hogyan szerezzünk örömet magunknak, hogy ne ártsunk vele se magunknak se másoknak?
És egyáltalán, miért kell mindig a más, miért nem jó a van?
Sziasztok, Zoli vagyok józanodó alkoholista(2010. októberében fogyasztottam utoljára alkoholt).
Én az Anonim Alkoholistákhoz járok évek óta és az ott kapott segítséggel élem alkoholmentes és immár boldog életemet. Hosszú és nehéz utat jártam be, de életem legeslegjobb döntése volt, hogy az AA-ba mentem. Keressétek Ti is: www.anonimalkoholistak.hu
Annak ajánlom, aki már nem szeretne inni!
Szívesen segítek / válaszolok kérdésekre, ha tudok, írjatok itt a fórumon nyugodtan!
Ez tetszett! Magam is érintett vagyok, de eddig még sohasem sikerült ilyen jól összefoglalni, miért van szükségünk katarzis érzésre, és miért hamis a pia által adott katarzis. Köszönet! :)
Akik a két kezükkel alkotnak valamit, azok sem tudják nélkülözni a szellemi munkát, vagy ha igen akkor az olyan is. (persze van ösztönből jövő meló is, de most ebbe nem kezdek bele) Az én munkámban (is) van a szellemi és a manuális résznek egy szerencsés egyensulya. (esetemben ez a képzőművészet)
Hallottam erről a pia-ihlet kettösről. Talán azért is élek még mert sosem voltam képes a legkisebb ital elfogysztása után sem dolgozni. Akik azt mondják hogy kell nekik az ihlethez a pia, ott megint csak a lapos érzés és gondolat piával történő "felpumpálásáról" lehet szó szvsz. amit a mirasorvino már a korábbiakban kifejtett.
manapsag lehet hogy mindenkinek nem kell a katarzis. aki nem is ismeri, mert mar a "langyos" eletre szocializaltak, akkor plane nem igeny. az en korosztalyom meg fontosnak tarja a katarzist. avercampe meg plane.
en speciel nem tudnek szenvedely es katarzismentes eletet elni. mondjuk nekunk azert konnyebb ezt mondani, mert avercamp is meg en is alkoto munkabol elunk. tehat muszaj inspiraltnak es szenvedelyesnek lenni hogy letre tudjunk hozni egy ujabb "muvet".
es az a nehez, hogy ezt az inspiralt allapotot valahogy meg kell teremteni. es ez evtizedes munka utan nem konnyu. en nagyon elmesnek tartom azt, ha az ember neha alkotoi szabadsagra megy. valahogy huz egy vonalat az idoben. eddig ez volt, most kiszallok, es amikor ujbol kezdem, ujfajta igenyekkel teszem. es csak akkor, amikor mar szabalyszeruen ki vagyok ehezve a munkara. de ha megelhetesi alkoto az embert, akkor ez nem lehetseges. es egyre nehezebb az ihletettseget eloidezni.
Igen ez igy van, ezt mindkét oldalról megéltem én is, legutóbb itt volt amcsiból egy haverom akivel anno nagyon sokat ittunk együtt, összejöttünk most egy harmadik barátunk is csatlakozott hozzánk és esti sörözés indult (magam is nehány ásványvizes palackkal beittam..) úgy kb. a negyedik sörig volt számomra is értelmezhető az este, és onnan teljes unalomba fulladt...ők ketten akkor kezdték el egymás hátát veregetni és hangosan vivátozták önmagukat és azt a bizonyos magasrendű szellemi sziporkát emlegetni, eléggé untam magam és a végén még én voltam az udvariatlan mert az est berekesztését egyre sűrűbben inditványoztam, ami aztán be is következett 10-12 butelkát azért valahogy leeröltettek a torkukon. ehhez statisztáltam, valamit vezekeltem anno bűneimért amikor én+appia műveltem hasonlókat és még szörnyebb dolgokat. Azért annyiban érdekes volt, figyelni az elfogyasztott szeszekkel egyenes arányos átváltozást, a szöveg kiürülését, a mimika durvulását, stb.
Szépen , pontosan irod le a munkafolyamat lélektanát, a valódi sikerhez vezető utat - meggyőző!
hogyan ad az alkohol katarzis vagy euforia erzest? emlekszel meseltem, hogy m. (a volt parom) mindig azt hitte, hogy reszegen egyfajta gondolattolulasa van, fantasztikusan es szellemesen tarsalog akarkivel. aztan amikor egy ilyen fantasztikus beszelgeteset felvettem magnora, es jozanul visszahallgatta, maga is elkepedt, hogy milyen ciki, lapos, semmilyen beszelgetes volt.
tehat azt mondom, a pia csak elhiteti a a delikvenssel, hogy katarzisa van. a valodi katarzis, boldogsagerzes, szenvedely, csak egy nagy es hosszan tarto belefektetett munka utan jelentkezik, ha jozan vagy. ha dolgozol, a siker nem allando, sot. sok sok probalkozas, kudarc, melysegek utan erkezik el a siker pillanata, nem is letezhetne az elozmenyei nelkul. a szerek altal tulajdonkeppen a munkat lehet meguszni, de cserebe az a boldogsagerzes hamis, nem valodi, es csak addig tart, amig a szer hat, utana megint a lapos valosaggal kell szembesulni, vagy ujra a szerhez nyulni.
ma a valodi katarzis azert kerul egyre messzebb, mert a kornyezetunkbol ami felenk aramlik, az szinte 100%ban felszines. a szines lapok, a televizio, a rovid talalkozasok az ismerosokkel, mert mindenki mindig rohan, a gondozatlan kapcsolatok, stb.stb. mindez azt akarja sugallni, hogy penzert vehetsz katarzist, es hogy az igenyesseg, meg a melyseg hulyeseg. pedig a katarzis, csak melysegbol, igenyessegbol, valodi odafigyelesbol szulethet.
Nem óhajtanám elvicceskedni ezt a témát, komolyan érdekel, milyen alternativái vannak a -magyar kultúrában túlságosan is honos- ivászatnak mint örömszerzési módnak? Különösen azért is fontos és folyamatosan aktuális számomra kérdés mert túlságosan is jól ismerem és megtapasztaltam a piás oldalt!
A topik azoknak szól akiknél már kiderült a pia sokat ad és aztán (sok)mindent visszavesz és már elkötelezték magukat a józanodás irányába. És azoknak is szól akik máshogy vannak ezzel...
Hogyan szerezzük meg másképp azokat a katartikus élményeket amiket a piával olyan "könnyen" sikerült, vagy lássuk be és tanuljunk meg a katarzis nélkül élni? Hogyan épitsük fel új, józanodó személyiségünket? Hogyan szerezzünk örömet magunknak, hogy ne ártsunk vele se magunknak se másoknak?
És egyáltalán, miért kell mindig más, miért nem jó a van? Miért akarok kiszállni az adott tudatállapotomból, miért keresem mendig az "örömöt" a csendes életfolyam helyett, egy barátommal kezdtünk beszélgetni erről, a beszélgetés akkor félbemaradt, itt folytathatjuk.
