Mihelyt megjelent, egyetlen éjszaka elolvastam. Tényleg letehetetlen.
Csak egy kérdésem van: miért nem fordították le az ÖSSZES naplójegyzetet, miért csak egy válogatást?
Leónak igaza van, valóban a terjesztés a hunyó. Mindenki "tutizni" akar és reszket a "rétegkönyvektől". A kereskedő inkább néhány könyből szeretne eladni sokat, mint sokból keveset - rosszabb a mentalitásuk, mint egy húsboltnak. Az a kifejezés, hogy "könyvSZAKMA" a kiadó furgonjánál sajnos véget ér...
A terjesztésre visszatérve: NEM!!! Ebből több is eladható. Amikor és ahol van, elfogy. Csak sajnos a nagykereket nem érdekli (mert azért nem bestseller). Nekem tetszik az egyik könyvklub ajánlata, ahol 5500 Ft helyett (!) most 20% árengedménnyel megkaphatjuk. Igaz, másutt 3500 Ft ELEVE.
Tegnap beszéltem Monsaingeion-nal és rákérdeztem erre is: a francia változat - amely alapján a magyar fordításnak készült, bár a fordító az angolt is használta - gyakorlatilag teljesnek tekinthető. Az általa feleslegesnek ítélt ismétlődéseken kívül csupán mintegy 10 bejegyzés esett áldozatául a "ne bántsunk meg még élő muzsikusokat" szempontjának. Kimaradt még a naplóból az adott napon jelenlévő személyek felsorolása, egész egyszerűen azért, mert a nem orosz olvasónak a nevek zöme semmit sem jelentett volna.
Az orosz kiadásról azt mondta, hogy az ottani szerkesztők szinte "bibliaként tekintettek" Richter szövegére ennek megfelelően gyakorlatilag minden R. által leírt betűt tartalmaz. (A neveket is.) Ugyanakkor a könyv első részének orosz fordítása (franciából) néhány bosszantó hibával is gazdagabb...
A magyar kiadásból - a kötet szerkesztője, Papp Márta elmondása szerint - kihagytak néhány magyar vonatkozású részt. Ebből egyet - Richter Kadosa Pálról írt, nem éppen hízelgő véleményét - a könyv bemutatóján is felolvastak. A többi a franciául/angolul/oroszul tudók kiváltsága marad...
Mnagynak mindenben igazat adva K-nak: nem volt semmiféle fordítói "turpisság". Nekem a francia, az angol és az orosz változat is megvan, egyik sem teljes. Az eredeti füzetek a Puskin Múzeumban vannak Richter végakarata szerint. Monsaingeonék és Spencer pedig mikrofilm másolatokból dolgoztak.
"K" szerintem jól érzékeli, hogy R. a naplójegyzeteket nem magának írta, hanem közönségének, olvasóinak szánta. A beszélgetésekben ezt nem is titkolta, hiszen azért egyezett bele a filmkészítésbe, mert bosszantotta, mennyi hamis hír terjedt el róla; másrészt önmaga is érezhette, hogy az emberek szeretnének többet megtudni róla. És amikor már betegsége miatt kevesebbet tudott nyilvánosan fellépni, akkor szánta el magát arra, hogy a naplójegyzetekben leírja a véleményét művekről és emberekről. Persze, nagyon érdekes lenne a teljes naplót elolvasni, de B. M. a zenei tárgyú feljegyzéseket válogatta ki, és mint szerkesztőnek joga volt arra, hogy különböző szempontok miatt kihagyjon részleteket. A Holnap kiadó tudomásom szerint a francia változat kiadására szerzett jogot.
#3-hoz: Leo! könyvesboltban azért nincs, mert rajtunk, zenebohócokon kívül eladhatatlan, a kb. 500 pld-os kiadás már magas. na mind1
#7-hez: Dávid! van rá papírod? :-))
#8-hoz: K! nem találsz szerkesztőt, aki ebbe nem nyúl bele :-))
ps. éljen a könyvszakma! :-))
...Íme egy kiragadott példa (224. old.): "Most hallom elõször ezt a teljességgel zseniális mûvet. (...) Soha ne merüljön feledésbe. (Ezt mindenkinek mondom, nemcsak az orgonistáknak.)"
Kedves zsd, szerintem ez tévedés. A könyvben (a "napló" részben) meglepve tapasztaltam, hogy többször is kifejezetten úgy fogalmazott a Mester, mintha egyenesen a sorok olvasójához szólna! Mintha legbelül, nem bevallottan, számított volna arra, hogy mindezt még valaha valakik (NEM Õ, hanem "idegen") olvasni fogják!
Lehet, hogy ez csak a fordítók "turpissága"?
Információim szerint az orosz kiadás a legteljesebb, de abból is sok minden kimaradt. A húzásokat alapvetően két dolog indokolja. Richter naplója nem "emlékiratnak" készült, írója soha nem gondolta volna, hogy egyszer napvilágot láthat - ezért gyakran igen keményen fogalmaz. Valamennyi kiadás szerkesztője úgy foglalt állást, hogy nem lenne helyes egy nem a nyilvánosságnak szánt írással megbántani "eleveneket és holtakat". A másik ok igen prózai: bizonyos bejegyezések nem relevánsak, vagy túl sokszor ismétlődnek ahhoz, hogy megjelentetésük ne ment volna a könyv olvashatóságának a rovására.
Magánvéleményem: én is a teljes, cenzúrázatlan változatot szerettem volna kézbe venni...
Nem gondoltam volna, hogy ilyen gazdag tartalmú könyv. Elképzelni sem tudjuk, mennyi minden belekerült volna, ha még csak 10 napot tovább él, és tovább "mesél".
Tamás, tudod, miért nem fogják a laposagyú zenetanárok "kötelezõ olvasmánnyá" tenni? Mert elsõsorban emberségrõl, egyszerûségrõl és elhivatottságról szól. NEM billentéstechnikáról. (Mert a billentéstechnika az kötelezõ!)
APROPOS: azt hallottam, hogy a végén Richter saját naplójegyzetei erõsen cenzúrázott formában kerültek a könyvbe. Tud errõl valaki valami bõvebbet? Valahol hozzá lehet jutni a teljes (lefordított?) szöveghez?
Ki kellene találni valamit a terjesztésre. Ezekkel a könyvekkel (Furtwängler, Fischer Annie, ez) rendszeresen az van, hogy boltokban nem lehet kapni, a kiadónál meg bálákban áll a készlet. A Furtw. pl. gyalog szokott átsétálni a kiadó lakásából a Zeneakadémiára - így tud olcsóbb lenni...
A könyv egyszerűen fantasztikus, lebilincselő olvasmány. Monsaingeon bámulatos érzékkel húzodik a háttérbe, Richter saját bejegyzései pedig felfedik a nagy titkot, mégpedig azt - hogy nincs semmilyen titok. Mindenkinek melegen ajánlom, gyakorló muzsikusoknak pedig egyenesen kötelező darab.
