absolute hasonló síkra helyezném én is mondani valómat, köv.képp jómagam is ellene vagyok a száraz matematikai elemeket felvonúltató "zenéknek"- gondolok itt arra az irányvonalra, amit az új bécsi iskola kezdeményezett s napjainkig tart ez a szörnyűség. Úgyvélem a szabad vonalvezetés megoldható tonális síkon is, s nem kell feltétlen új irányt adni. Bizakodom abba a görög ideálba, amit úgy neveznek, hogy: aranykor. Hamvas egy egész sorozatot szentel az alapállás visszaszerzésére. Azt hiszem neked, vagy pedig az elkövetkező generációnak az egyik célja, hogy leegyszerűsítse a zenét, úgymond gyomtalanítsa... Találóan írja Hamvas, hogy a XX. sz.- ban a legdiszonansabb akkordok egyike a terc építkezésű h.hangzat. Nos reményeim szerint sokan fogunk a tonális zene zászlaja mellé állni... Jómagam a matemat.- ban eszközt, egy lehetséges alkalmazást látok a zene területén, s nem pedig célt, ui. úgy ahogy Bálint írta a zene akkor válik mat.- vá, amikor azt célnak tekintjük.
A zene elemélete alapvetően racionális. Palestrinától Bartókig a tonalitás fejlődése, a szabályok átírása mind egy matematikai példához hasonlítható. Törvényszerűségeiben leginkább talán a tiszta ellepont áll a legközelebb a matematikához. Itt kezdődik a zene igazi lényge, amit a lélek és az ember,mint annak hordozója teszi többé puszta matamatikai képletnél. Neuhaus hasonlata nagyon találó, de nem hangsúlyozza eléggé a számomra nagyon fontos mozgatórugót: az ember lelkét. Ez teszi egyedivé a nem géppel előállított zenét(Insrumentumok, kórus stb.). Valaha az ember és a lelke összeforrt egység volt, mostanára azonban a kettő különvált. Most már matek lett a zenéből. Sokan mondják, hogy az egység jelenléte csupán egy idealizált állapot. Lehet, hogy így van, azt azonban senki sem tagadhatja, hogy ezt az állapotot most is el lehet érni. Ez örök. Ha ez sikerül megtudjuk húzni a határvonalat, képesek leszünk felismeri, hogy mi a matek és azt, ahol kezdődik a zene.
Neuhaus valami ilyesmit ír a "Zongorajáték művészeté"-ben (pianistáknak kötelező olvasmány!): "fiatalon azt hittem, hogy a matematika, mint abszolút racionális és a zene, mint a legkevésbé "anyagszerű" művészet a világ két ellentétes pólusán helyezkedk el. Ma már egy kör mentél ábrázolnám ezt: a zenétől elindulva az egyre racionálisabb diszciplinák felé végül a matematika elérésével visszajutunk a kiindulási pontunkra - a zenéhez.
Kiváncsi vagyok a véleményetekre, hogy milyen kapcsolat van a zene és a matematika között...vagy éppen, hogy miért van az, hogy a matematikusok többsége 'jó' zenéz ??
