Januárban kezdi tárgyalni a Fővárosi Bíróság azt a személyiségi jogi pert, amelyet Grüner Miklós holokauszt-túlélő indított Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija ellen. A per valójában Elie Wiesel, Nobel-békedíjas íróról szól: Grüner szerint ugyanis akit ma Elie Wieselként ismer a világ, ellopta az ő egykori auschwitzi barakktársának, Lázár Wieselnek a személyazonosságát.
Magyar származású? Nade! Milyen magyar? Mert nyilván nem akármilyen! Hiszen visszaadta az akármilyen díjat, mert az egy olyan országé, ahol vannak olyanok is, akikkel ez a békadíjas nem ért egyet!
Igazi demokrata! Az említett kifogásolt személyek semmilyen módon bűncselekményekért nem voltak elítélve, de ez a kiváló békadíjas nem vállal közösséget.
Azokkal persze vállalt, akik 2004 ben díjat adtak neki, és akik egyébként a százmilliós kommunista népírtások közvetlen támogatói voltak, pl 2004 ben ez a D209-es nevű tudjukki.
De a békadíjas válogat. Eldönti, hogy melyik gazember bandát kell elítélni, és melyiket nem.
Olyan az ő "békeje", hogy vannak benne jó gyilkosok, és rossz gyilkosok.
Wiesel elvtárs!
Hát mi nem kérünk az ilyen válogatós békéből! Tartsa meg magának!
A díjat pedig igenis adja vissza, a mellé járó pénezzel együtt, mert az magát nem illeti, soha nem is illette! Mert maga méltatlan rá!
És tudja meg azt is, hogy szégyeljük, hogy a magyar hon ilyen csökevényeket is kitermel! Felejtse csak el nyugodtan, hogy honnan jött, mi sem fogunk emlékezni.
Teljesen filozófiai elvek mentén szerintem 1 nap(*) alkotói szabadságnak pont örülni fogsz, s az elefántcsonttoronyban fellapozhatod magasfilozófiai létsíkon az Ablak-Zsiráf lexikont, a humánum, kegyelet, emberiesség címszavaknál.
(*) - A gy.k.: A helyi három csapás elve: 1 nap, 1 hét, 1 hónap, mindezek topikból, a negyedik menet a legjobb esetben végleges topikszintű tiltás, de akár nicktörlés is lehet életművestől is.
Valami nekem azt súgja, hogy az ide írogató olvtársak nem egészen érzik, hogy hol húzódnak a finom határvonalak ezen az ingoványos talajon. A közönség segítsége: azzal a gondolatmenettel, hogy a Mengeléék tulajdonképpen humánusak voltak a válogatással mert akár mindenkit egyből ki is végeztethettek volna, a kisebbik probléma, hogy offtopik...
Attól függ, hogyan kerülök én oda. Magamtól mentem, tudván, hogy embereket fognak leölni, én meg kiválasztom közülük azokat, akiket kényszermunkára alkalmasnak tartok, vagy csak arra sétáltam, és leszólítottak. Reggelsanyi mondta, hohy humánus SS-szelektálók lehettek, akik megkímélték a tizenéveseket, erre mondtam én, hogy nem humánus. Esetleg jobbszívű, mint a társai, de nem a humánum képviselője. A megkímélésben amúgy is szerepet játszhatott az is, hogy alkalmasnak tűntek dolgozni, "munkaerőt meg nem pazarlunk el". Ha már regény, olcastam én olyat, amiben a gettóőr nem volt ellenszenves. Igaz, ő már akkor elkezdett undorodni az egésztől, amikor még nem kellett tartania az orosz hadifogságtól. Meg a Zongoristában is ott van a náci katona, aki megtalálja, de nem bántja. Na de aki önként, éveken keresztül képes volt részt venni ebben, azt hadd ne tartsam jó embernek. Nyilván nem egyformán rosszak, lehet köztük, aki tényleg megbánta utána, ezt nem tudhatom. De hadd gondoljam róluk, amit gondolok.
fölösleges úgy tenni, mintha bárki is azt mondta volna, hogy humanitárius okból ment volna oda bárki is válogatni ki éljen, ki haljon.
itt pusztán arról volt szó, hogy adott esetben egy-egy döntésbe beleszólhatott az illető egyéni döntése ami bizony lehetett ilyesmi ok is.
amúgy minden nézőpont kérdése van aki azt mondja az illető halálba küldött embereket....ha viszont abból indulunk ki, hogy mindenki halálát akarták volna akkor lássuk csak mi felől is döntött: hogy ki maradhasson életben.
Persze ezt most filozófiai síkon fejtegetem és nem a holokausztról beszélek de:
ha azt mondanák neked, hogy itt van ezer ember, ezek halálra vannak szánva és kiválaszthatsz közülük harmincat akit nem ölünk meg akkor gyilkos leszel, vagy nem?
Ne közelíts világfájdalommal hozzá. Csak annyi a kérdés: neked beleférne, hogy elmenj embereket szelektálni, hogy öregeket, gyerekeket küldj a halálba, mert nem alkalmasak a kényszermunkára? (Tök mindegy, melyik népből, vallásból válogatva őket.) Valahogy nem hinném. Emberséges gyilkos nincs, talán a háborúzó katona állna hozzá a legközelebb. Kevésbé kegyetlen gyilkos, olyan van. De humánus, nincs. Humánus ember nem vesz részt embertársai lemészárlásában.
Ha olvasol egy regényt ( filmen nehéz ezt igazán megjeleníteni) akkor ott sokszor egy egy író nagyon szépen meg tudja jeleníteni olykor a gyilkos és gyilkos közötti különbséget. Sőt képes egy-egy gyilkos mögött magát az embert bemutatni.
akár igaz történet nyomán is.
az igaz, hogy amikor valaki érzelmileg érintett akkor ez a legkevésbé sem érdekli, de ez az elfogultság.
de kár úgy tenni, mintha nem létezne valami csak mert nem akarunk róla tudomást venni.
ezzel kapcsolatban itt és most csupán azért van felhördülés, mert felháborító ha valaki érzelem nélkül képes egy ilyen megjegyzést tenni, illenék világfájdaolmmal, elfogultan közelíteni ehhez.
De ha egy-egy több évszázados történelmi személyiség gyilkos mivolta lenne a kérdés akkor hidd el sikerülne abban is megtalálni az embert.
