Sok-sok érdekességet tudtunk meg, de már alig emlékszem rájuk. Ez azért megmaradt: „Bolviában és Paragujban időben megoldanak olyan kérdéseket, mint répa és retek.”
hirdetés
Egy alkalommal, talán épp az említett dél-amerikai tájékoztatóval egy műsorban, maga az ezred politikai tisztje – alezredes volt, ha jól emlékszem – elmélkedett a felszabadulás jelentőségéről. Meg kell mondanom, az előfelvételis banda nem volt könnyű közönség… De a jelenetet, amelyről alább szólok, nagyon méltányoltuk.
– A felszabadulás óta mindenki jobban él ebben az országban. A munkások, a parasztok és az értelmiségiek is. Avagy maguk közül van bárki, akinek a családja ma rosszabbul él, mint 1945 előtt?
Kuncogás hullámzott végig a termen, amikor egy kéz magasba lendült.
– Hogyhogy? Volt például földjük..?
– Volt.
– És ugyan mennyi..?
Fölényesen, fitymálón hangzott a kérdés. Mi már készültünk a nagy röhögésre.
E. P. mondott valami borzasztó számot, mi pedig jobbra-balra dőltünk a röhögéstől. Alig hallottuk előadónk meghökkent hebegését:
– De hát… Ki maga?!
Már régóta nem röhögtem, csak mosolyogtam, ha eszembe jutott ez a kis történet. Most könnyezve adom át.
„Ki maga?”… Pontos válaszom ma sincs e kérdésre. Most csak annyi, hogy hirtelen – pedig tudtam, hogyne tudtam volna! – az eddigieknél hidegebb, idegenebb világba estünk…
http://gepnarancs.hu/2016/07/de-hat-ki-maga/
