Sokféle szerelem létezik? Vagy az csak egy van az ember életében?Vajon mért van az,hogy amit egy ideig szerelemnek hiszünk,az idő múlásával úgy érezzük mégsem az.Akkor most létezik szerelem vagy nem? Ezekről és hasonló érzelmekről gondolkodom mostanában.
"Tàrsnak" ajànlkozni úgy, hogy előre kimondva csak az èlvezetèrt vàllal felelősséget valaki - hisz nyilvàn csak akkor kell a "csalàd", ha èpp kedved van hozzà és épp van rà időd.
Kívàncsi lennèk, hànyan cuppannak rà erre az egyedülàlló lehetőségre...
Egész életre szóló tartós kapcsolat - közös gyerek Anya szeretnél lenni?
Sajnos manapság egyre gyakoribb, hogy a nők nem találnak megfelelő partnert, aki társuk lehet a gyerekvállásban. Sokan ennek ellenére belevágnának akár az egyedülálló anyaságba is. Ezekben az esetekben lehet szükség spermadonor igénybevételére. Én NEM spermadonor szeretnék lenni, hanem a gyerek számára biztonságot, szeretetet és érzelmi hátteret adó, de külön élő apa szeretnék lenni. Természetesen kölcsönös szimpátia esetén a későbbiekben együttélés lehetséges. Egészséges, fiatal / 40 év körüli/ , egyetemet végzett, melegszívű, gondoskodó, nőtlen férfi vagyok. Testmagasságom 187 cm, fehérbőrű, barna hajú vagyok. A családomban semmiféle átörökíthető genetikai betegség nem fordult elő. Írj egy rövid bemutatkozást és elérhetőséget a
1. Ha az ő elmondása szerint csak kedvel, akkor a legélszerűbb arra számítani, hogy jószerivel csak dugni akar néha
2 Sztereotip (női) tévedés azt hinni, hogy érzelem nélkül nem ér semmit a dugás. Dehogynem ér; mindenféle ézelem nélkül is egész jópofa dolog az..:)
3. Szerencse, hogy van személyes tapasztalatod, hogy a csalást túl lehet élni, így ugyanis semmilyen mértékben nem rendít meg téged, hogy a szeretőd épp csalja a 30 éve meglévő barátnőjét.
(Tanács: ha újra próbálsz magyarul írni, inkább hagyd a fenébe az írásjeleket; ha egyáltalán nem használod őket, az jobb, mintha teleszórod velük a mondatokat)
szerelem nélkül nem tud élni senki sem. érezni kell azt hogy a másik reagélására válaszolunk kúlőnbözö képpen lehet , érzelmi leg és a testtel hát testjátékot nem ismertek, minden hez érzelem kell.érzéketlennek nem szabad lenni. emberek vagyunk de még az állatok is tudnak érezni.
sziasztok én uj ,vagyok ezen az oldalon. de meg éltem ,jó pár esetet ami ,velem megtörtént. az én véleményem az hogy a meg csalást is tul lehet élni. ezt tapasztalatból mondom. egy kérdésem lenne, hozzátok. van egy idösebb férfi, a legjobb ismerösöm , volt hát most a szeretöm .lett. elöször csak futó kalandnak véltem az esetet. az ö részéröl talán többet jelentek annál ,mint hogy az ö elmondása szerint csak kedvel. az igaz neki közel 30. éve 1. barátnöje, van. de ahoz hogy valaki, szeretkezzen , a partnerével érezni kell, valamit. ugye.érzelem nélkül semmit nem ér, az egész aktus. no , bocsika. engem azért érdekelne, a ti hozzá szólásotok , mert én egy közel,40.éves nö vagyok, és van 4. gyermekem. köszi.
Én úgy érzem magamban, hogy nem lehet szerelem nélkül élni. Ha édesanyámnak erről beszélek, ő arra azt mondja, hogy szerinte lehet. Keressem másban meg a boldogságom, ne erre vágyjak mindig, mint egy narkotikumra. Nekem viszont ez hiányzik a mindennapjaimból. A lüktetés, hogy várok valakit, hogy örülhetek, ha újra látom, és érezhetem, hogy jó vele együttlenni, és tudunk egymásnak valamit adni. Ha sokat vagyunk igaz valakivel együtt , akkor a szerelem elmúlik, a túlzott kötődés sem jó, a mindennapok menetében pedig az eddig el-elkapott szép percek varázsa elvész, és rutinná válhat sok minden , főleg ha nem adtok módot arra, hogy mindig valamivel a lángot fenntarthassátok. A jó kommunikáció, a szabadság fenntartása a másik fél számára, az újdonság keresése a kapcsolatotok megújítása céljából, ezek mind kellenek ahhoz, hogy a szerelem ne múljon el. Az embernek túl kell esnie dolgokon, hogy sok mindenre rájöjjön maga, mi kell neki ehhez, mit tud adni és mit vár el, és vajon ezek elérhetetlen álmok e vagy ezt meg is tudja e majd adni neki valaki. A tökéletest senki sem keresheti semmiben sem, mert akkor a szerelemben sem fogod megtalálni azt amit/akit kerestél.
akkor úgy fogalmazok, hogy nekem nem kell a gyomorremegés, az viszont igen hogy, kívánjam a másikat, /ezt hívom kémiának / és ez gyomorremegés nélkül is tökéletesen működik, pláne ha mellette van szeretet meg tisztelet, ezt sokkal többre tartom, mint azt a bizonyos gyomorremegést, meg rózsaszín ködöt ami elmúlik 1-2 éven belül, nem mellesleg nem látsz tisztán tőle, tévútra vihet, kész szívás az egész...........
Tamara, Én úgy gondolom, kevered a kettőt. A szerelem, ami a gyomorremegést és a rózsaszín ködöt okozza, vagy inkább megidézi, az éppen a kéia miatt van. Merthogy ez valamiféle varázslat. Aki már átélte, tudja miről beszélek. Aki még nem, annak szívből kívánom hogy élje át a csodát.
Nekem is az egyik kolléganőm ezt vallja, kerüli a szerlmet, mert eddig átverték, mnegcsalták és mindig hónapokig nem heverte ki. Most nem szerelmes, csak van egy sráccal, 4 éve és nincs gond, nincs dráma. Vannak, szeretetben, tiszteletben és klappolnak az ágyban is.
Igen, lehet szerelem nélkül létezni. Én már tudatosan kerülöm, hiszen a szívem lelkem már nem bírna el több fájdalmat. Valóban az ember reálisabban látja magát kívülről, nincs rózsaszínköd ami elmúljon. Szeretetre épített kapcsolatban minden jobban működik.
Sziasztok! Egyből ide kellett kattintanom amikor megláttam mi a téma. Én 23 éves vagyok, gyakorlatilag kapcsolat és szerelemfüggő. Szerintem lehet élni szerelem nélkül és talán jobban is működik úgy az élet. A szerelmes embert gyakran az indulatai vezérlik. A félelmei, azok a "mumusok", hogy mi van ha veszít. Nem tud úgy hozzáállni egy vitához ahogy azt egyébként az élete bármely más területén tenné. A minap írtam hasonló dolgokról egy blogbejegyzést, ami Amy Winehous életéről/haláláról szóló dokumentumfilm ihletett. Ha valakit érdekel olvassátok :) és várom az őszinte visszajelzéseket (a negatívat is). Ha lesz akit érdekel, talán írok még....
Én nem vagyok egy lázongó típus, megfontol vagyok, nem csavarodik el a fejem senki után egykönnyen. Párom is hasonló mentalitású, így csak bazhatok benne, hogy ő sem csábul vagy csábult el (ha megtörtént, nem érdekel, egészségére....).
én nem a jótól, szebbtől tartok. az mindig van. a szerelem az,ami elvisz.
dehát nyilván nem minden kivánságműsor. szép dolog, hogy az egyéjszakás kaland után igy tudtatok együttműködni. ez is már egy erős kötődés és az sokszor az több is. boldog napokat! :)
Nézd, félelem mindig van, hogy a másik elhagy, talál jobbat, szebbet, főleg így 30 felé már.
Egyéjszakás kalandból becsúszott gyerekkel kezdődött minden 17 voltam, ő 23. Részemről akkor nem volt szerelem. Szerintem most sem, vagy ha volt is már elmúlt.
Lehet. Évekig nem voltam szerelmes a gyerekeim apjába, sőt annyira nem, hogy egyéjszakásnak indult és akkor csúszott be az első gyerek..... együtt élünk 8 éve, már van egy második tervezett gyerek is. A mai napig nem vagyunk egymásba szerelmesek, de a maximális tisztelet és szeretet, kötődés, testi vonzalom megvan. Realisták vagyunk, nem kergetünk álmokat, szép csendben és boldogan élünk, magyar viszonyokhoz mérten átlag felett élünk minden tekintetben. Nem iszunk, nem cigizünk stb...
Teljesen új fórumozóként szólok hozzá ehhez a topic-hoz. De ez egy elég szimpatikus téma, meg igazából nagyon szeretnék beszélgetni valamiről, csevegni meg ilyenek.
Nem lehet élni szerelem nélkül! Talán azt tud nélküle élni aki még nem tapasztalta meg... nincs ami után újra ácsingózik... Velem is ez van most, több mint fél éve nincs senkim, csak egy nálam 10 évvel idősebb férfi, aki szeret engem, de én inkább úgy tekintek rá mint egy nagybátyra. Fontos nekem meg minden de nem ő kell mellém hosszú távon...
Szóval a szerelem az kell, egy társ az kell mindenki mellé, jóban rosszban... S az a baj hogy szerintem nehéz megtalálni a szerelmet... de lehet én csinálom rosszul... pedig jó lenne mellém valaki, akit ölelhetek, szerethetek, támogathatok s vissza... Szerelem nélkül egy idő után üres az élet, folyton csak "elvonási tüneteket" produkálunk miután már egyszer megtapasztaltuk a szerelmet... Én legalábbis ezt érzem.
Milyen jó is mikor egy rossz napomon/napunkon ott van mellettünk valaki akiben megbízunk, átsegít a rossz időszakon.
Nekem hiányzik a szerelem, hogy legyen mellettem valaki, hisz az a normális... Szóval keresem a "nagy Ő-t"... gondolom néhányan vagyunk így ezzel itt.
