Az elet ugy szep ha valtozatos. Legyen teneked helyed a vitatkozasra, meg a provokaciora (ugy lattam, van), meg legyen teneken helyed a bekes beszelgetesre. (Ugy lattam, ilyen hely keves van.)
Szamuzi bizony, (valami szent borzadallyal) es a vegen az egesz olyan embertelen lesz. Meg olyan lehangolo (szerintem).
Mert a legigazibban legidealistabb felfogasok* szerint eloszor minden csupa feny, ragyogas es szellem volt, az anyagnak mar a puszta meglenese is fuj (de akkor mitol, miert es hogyan?), a szellem erdeklodese az anyag irant mar az elso szamu bunbeeses (paradicsom es mas zoldsegfele meg sehol!) a vilag megteremtese mar haladas a lejton lefele, amit tovabbi zulles kovet. A teremtett lenyek minosege csak romlik es romlik...
A legigazibb idealistak olyanok mint a kritikusok: semmi nem jo nekik.... (Legkevesbe az alkotok, hiszen irigylik oket, de ha ezt nem merik egyenesen kimondani, akor korulfecsegik.)
*Ezek nem azonosak az egyhazak mindennapi hasznalatra szant tanitasaival.
Volt ido, amikor ezert ropogosra grilleztek volna! ("Asszem" ezt nevezik dualizmusnak azok, akik a dolgokat szeretik valamilyen -izmusnak nevezni.)
Tavolabbi keleten ez a termeszetes vilagfelfogas: minden anyag is meg szellem is egyszerre. A nyugati vilagfelfogas ezzel szembent mintha szamuzte volna a szellemet az anyagbol (es istent a termeszetbol). Viszont ennek folyomanya a termeszettudomanyok fellendulese: a puszta anyagot szabad volt vizsgalgatni, mericskelni - a szellem biztonsagba volt helyezve. (Alkimistakat, es masokat, akik "ujrakeverni" igyekeztek a kettot, erosen helytelenitettek - lasd fentebb.)
Kedves Dharma! Sose torodj a kiutasitokkal! Jobb egy uton haladni, mint megerkezni valahova, azutan rajonni, hogy nem is a neked velo tarsasagba keveredtel. Tavolabb-keletebbre meg nem neztel? Ha meg nem ismered, nagyon ajanlom Lin Yu Tang "Bolcs mosoly" es "Mi, kinaiak" cimu muveit. Nem tudom, manapsag kiadtak-e ujra (nekem meg a haboru elotti eredetiek vannak meg), de talan konyvtarbol megszerezheto.
Sziasztok,
tetszik ez a szalon, ahogy egymassal tarsalogtok, belépek...hiszen mindannyiunknak baloldalt dobog a szive.
Isten hisz-e az emberben? Talalgatasok targya? Logikusnak tünik a következtetés...de vajon miben hasonlithatunk mi Istenre? Vajon csak a fizikai megjelenésünkben? Persze nem vagyunk mindenhatok, nem tudunk egyszerre több helyen lenni. Meghallhatjuk Isten hivasat és eldönthetjük elfogadjuk-e az O szavat . Akkor hisz bennünk? Hiszen nem meglepö, a tanok forrasa igy hangzik „Krisztusnak bennünk müködö Lelke“ volt. Akkor hisz bennünk!
Meg az is igaz, a teremto Isten – Szentlélek altal a sajat képére teremtett embernek lehetöséget adott arra, hogy szépet alkosson, gondoskodjék gyermekeiröl vagy bölcsen kormanyozzon. O vezet, akkor szeret bennünket, hisz bennünk. Hol a gyökere az Isten iranti bizalmatlansagnak? Talan tulzasban vitt aggodalmaskodas?
Hallgassatok meg a Missa Solemnis-t Beethoventöl utolso zongoraszonatajat a IX szinf. Utanna a felgyülemlett belsö mondanivalo ujbol megérik a közlésre...ugy mint nala.
Udvözlet / wunde
A más irányt nehéz megnevezni, talán a legjobb: buddhista szimpatizáns vagyok (erőteljesen). De nem tudom szabad-e itt ilyeneket írni, meg egyáltalán ilyenek írni. Máshol már kiutasítottak, mint buddhistát. Bár megnézhetőek a hozzászólásaim, mindig ezen a néven írok mindenhol, szerintem nem írtam semmi olyat, ami csak egy keresztény kiváltsága lenne. Ez az, amiről valamiről csak beszélnek, de nem csinálják, fújják az idézeteket.
(Es remelem, ha mar igy kiveseztel, a koveimtol is megszabaditottal egyuttal.)
"Szóval a válaszom az, hogy az, aki azt képzeli magáról, hogy egy isten hisz benne, az NEM TUDOM mit tapasztalhat magán, de ez szerintem egy
teljesen szubjektív dolog (mint minden más ilyen témákban), így ki-ki, mást és más "tüneteket" észlelhet... "
Azt hiszem, ezzel fogtad meg a tema lenyeget, a sajat szemelyes hited a sajat szemelyes ugyed, nem igazan idevago, (mert ez nem a reklam helye - meg nem is a hitteritese).
Szep jo reggelt! Erdemes volt aludnom, mert egy jo pelda jutott eszembe. JOZSEF ATTILA! Gondoljatok a "Kertesz leszek" versere, ugye nem kell leirnom, mindenki ismeri. Azt hiszem, ennek alapjan ra mondhatjuk, hogy a kegyelem allapotaban elt. Hogy hogyan halt meg?
Jo, hogy megfontoltak, balesetben, az ongyilkossag nem illett volna hozza - kis iszogatas a kocsmaban, az igen. (Helybeli lagyszivu csendor included!)
Es ha mar megindult az agyam, itt van Mozart. Es mindenek folott az o Requiemje. Ritkasag, hogy tovabb hallgatom a Lacrimosanal, mert ami tokeletes, ahhoz ne tegyunk hozza. Ugy erzem, az egesz emberisegert szol, vagy egyike azoknak a dolgoknak, amik a letjogosultsagunkat igazoljak - gaztetteinkkel egybevetve is.
Es ha mar zene, itt van Beethoven. (Most jol esne egy zongoraverseny, de meg van aki alszik...) O mar sokszor hozott harmoniaba a vilaggal - a vilag nyugei ellenere is.
Na ennyit hirtelen, es most megnezzuk biget, aki - a sok kacsacsorre vetett futo pillantas alapjan - megprobal engem kirangatni a harmonia allapotabol. (-:)
>>Szerintem letezem. (Es ugy letezem, hogy igyekszem senkit sem kiabranditani magambol.) De ha ez nem sikerul, nem omlok ossze*. Es meg mindig letezem! >>
Nos, ahogy - szerinted - én sem, úgy te sem válaszoltál a kérdésre.
Nem azt kérdeztem, hogy létezel-e...
Hanem, hogy létezNÉL-E, ha Isten NEM hinne benned ?!
Te viszont azt kérdezted, hogy "milyen tüneteket észlel magán az, aki azt képzeli magáról, hogy benne hisz egy isten"
Először is az "egy isten"-nel mintha azt sugallnád, hogy több Isten van és azok közül egy hinne az illetőben. Ez számomra error. Szerintem egy Isten van.
Ha úgy értjük kérdésed, hogy az egy Istenm hisz valakiben, annak, mi a "tünete", akkor erre talán tudok válaszolni, bár azt reméltem, hogy azzal a kérdésemmel megválaszolom a tiédet, azaz a válaszként írt kérdésemből kivehető a válasz.
Node mindegy.
Szóval a válaszom az, hogy az, aki azt képzeli magáról, hogy egy isten hisz benne, az NEM TUDOM mit tapasztalhat magán, de ez szerintem egy teljesen szubjektív dolog (mint minden más ilyen témákban), így ki-ki, mást és más "tüneteket" észlelhet...
Ám ha a kérdés az, hogy mit tapasztal az, akiben Isten hisz, arra a válaszom egyszerű: AZT TAPASZTALJA, HOGY LÉTEZIK.
(Mert szerintem, ha nem hinne bennünk Isten, nem léteznénk...)
No így már oksi ? :)
>>Valaszt varok, nem ellenkerdest! >>
Bízom abban, hogy a fentiekből kiderült, hogy nem elsősorban ellenkérdésnek szántam kérdésem, hanem sokkal inkább válasznak.
>>Es lehetoleg olyan valaszt, ami nem ebreszt gyanut, hogy az illeto beszedett valamit, onertekelesi zavarai vannak, vagy csak erdekesnek akarja beallitani magat. >>
- drog: negatív
- önértékelési zavar: pozitív (persze, mondjuk én még nem találkoztam olyan emberrel, kinek többé-kevésbé ne lett volna...)
- szándék az önmagam érdekesnek mutatására: van (de ismét csak azt mondhatom, hogy ez mindenkiben jelen van, többé-kevésbé, csak ki bevallja, ki nem...)
>>(Kesz vagyok holtig tanulni.) >>
Ez dicséretes ! :)
>>*Mert vagyok, aki vagyok.>>
Ezzel asszem, mind így vagyunk..
>> (De ebbol ne vonj le hibas kovetkezteteseket, >>
A következtetésről, legyen az bármi is, vajon ki az aki hitelesen eldöntheti, megítélheti, hogy igazán hibás-e vagy sem ?
Én nem tartom magam ilyennek...
>>meg ne is omolj ossze!)>>
Nem értem, mi okom volna rá ?
>>En valahol a belso harmonia tajan velem megtalani a helyes valaszt>>
Szerintem jó helyen.
>>Nem gondolom, hogy a hit furcsa. Csak attol tartok sajnalatosan ritka.
Sok ember csak a szajaval hisz, egyszeruen azert, mert szamara a vallas egy viselkedesforma amit megtanitottak neki meg gyerekkoraban. (Kesz valaszokat kapott, es a legroszabb esetben kesz kerdeseket is hozza.) Gondolkodni, es igazan magaba nezni viszont nem tanitottak meg. (A neveles kifejezetten kifele iranyultta tette.) Aki pedig egy olyan viselkedesforma szerint el, ami nem egyezik a sajat belso keszteteseivel - abbol csak kepmutato lehet>>
Teljesen egyetértek !
>>Namarmost en nem hinnek egy ilyen emberben.... >>
Kit nagyobb dolog szeretni ? Egy jó embert vagy egy rossz embert ? Ugye a rosszat ?
Egy jó embert nem kunszt szeretni. Arra bármelyik szimpla ember képes.
Isten pedig valószínűleg többre képes (valamicskével), mint egy ember.
Tehát egy ember tán jogosan nem tud hinni egy falsnak tűnő (mert azért az sem biztos, hogy úgy van) társában, no de egy isten (hogy hűek legyünk az invokációhoz)? Tán pont azért Isten, mert mindentől függfetlenül, bárkiben ugyanúgy képes hinni... Nem ?
Szia! Tovabbi toprenges alol felmentest kerek, a legmelyebben es legoszintebben almos vagyok. (Majd meselj a mas iranyrol - amit ugyan a neved sejteni enged.)
Először is kösz a válaszodat.
Egyetértek veled abban, hogy sokan nem gondolkodnak. Én katolikusnak keresztelkedtem, de azt hiszem kijelenthetem elkezdtem gondolkodni. Úgyhogy más irányba terelődtem.
Legtöbben félelemből hisznek Istenben. Hátha van.
Képmutató? Hát nem tudom. Ez olyan negatív. Talán felmentés adható annak, aki nem tudatosan "képmutató".
Örüljön az, akinek van mersze "gondolkodni". Szerintem az ajándék.
Azt hiszem ertlek, de azt hiszem a topicindito nem erre kerdezett ra. En valahol a belso harmonia tajan velem megtalani a helyes valaszt... amikor mar "kulkapcsolatokra" nincs szukseg....
Nem gondolom, hogy a hit furcsa. Csak attol tartok sajnalatosan ritka. Sok ember csak a szajaval hisz, egyszeruen azert, mert szamara a vallas egy viselkedesforma amit megtanitottak neki meg gyerekkoraban. (Kesz valaszokat kapott, es a legroszabb esetben kesz kerdeseket is hozza.) Gondolkodni, es igazan magaba nezni viszont nem tanitottak meg. (A neveles kifejezetten kifele iranyultta tette.) Aki pedig egy olyan viselkedesforma szerint el, ami nem egyezik a sajat belso keszteteseivel - abbol csak kepmutato lehet.
Még nem találkoztunk, Dharma vagyok.
Aki hisz Istenben, attól szerintem nem furcsa: "hogy benne hisz egy isten". Nem gondolod?
Ép pl. azt gondolom, hogy Isten az emberen keresztül akar megnyilvánulni. Milyenek a tünetek?
Hát, olyan "emberiek".
De aki nem hisz, az nem tudhatja.
Pl. az, hogy valaki látja a piros színt, még nem jelenti azt, hogy pirosnak is hívja.
Ha ez így érthető.
Néhány éve kaptam ajándékba ezt a verset, szerintem TÖKÉLETESEN leírja azt az ÉRZÉST amiről az előbb beszéltem.
Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett.
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
(ismeretlen szerző)
Repetitio es mater studiorum. Tehat: egyszerűen írd le, milyen tüneteket észlel magán az, aki azt képzeli magáról, hogy benne hisz egy isten. (Vagy milyen tünetek esetén kell erre az okra gyanakodnunk.)
Valaszt varok, nem ellenkerdest! Es lehetoleg olyan valaszt, ami nem ebreszt gyanut, hogy az illeto beszedett valamit, onertekelesi zavarai vannak, vagy csak erdekesnek akarja beallitani magat.
