Tudom, ez nem nyugtat meg Benneteket, De én is félek. A mindennapok szörnyűek. Egyedül vagyok. Úgy érzem, az energiám nem tudom kiadni. Minden feszültség bennem marad. Idő kérdése csak, mikor tör ki belőlem bármi is rám, vagy a környezetemre. Szedek bogyókat. Jobb növénynek lenni, mint idegroncsnak.
Nem tudom, mi lehet a bajom, de biztosan nem vagyok teljesen "ép". Vannak körülöttem emberek, akik leszívják az összes energiám. Már sikítottam is szembe, az egyik arcába, de csak mondta és mondta....Borzasztó.
Könnyű azt mondani, hogy állj fel, hiszen mennyi mindenen túl vagy, amibe más belehalt volna. Na, és ha most jött el az én időm? Ha csak eddig bírtam? Jó volna valakivel beszélgetnem, aki megért, és nem csak az ő problémáit teszi a vállamra.
Talán megérné néha átnézni oda vagy vmi alternatívát megbeszélni,nem gondolod?Én is most szántam rá magam a szakemberváltásra és nem könnyű jót találni és sokszor a jó nem egyezik azzal,amit mi annak érzünk,de feltétlenül megéri a próbálkozást és az energiabefektetést,főleg ha el akarsz érni vmit és ne mond,hogy nem!:)
Arc nélkül azt hisszük könnyű és eleinte nehéz megnyílni,de ha jó emberhez kerültél ez változik,de az jó,hogy bevállalnád.ma megyek beszélni egy pszichológussal,rákérdezek kit/mit javasol.
Mondjuk az valahol "helyes",ha a tv-től,nettől,msn.től,mp3 lejátszótól tilt el.Engem is eltiltottak és gíűlöltem őket,de most látom mit akartak ezzel.Nem jó,ha csak ezeknek élsz.Ezek mind virtuális vagy magányos dolgok.Kérdezted már miért tilt el épp ezektől a dolgoktól?Szerinted ha más kötne le attól is eltiltana?Tudod az ilyesmiktől a szülők ált. féltik a gyerekeiket,pláne ha azok még depisek is...én sem örülnék,ha aa gyerekem csak tanulna és sorozatokat nézne...Lehet,hogy nem boldogít,de most vagy abban a korban,amikor "lázadsz" a szülők ellen,de hidd el,még szükség van rájuk,legyenek bármilyenek is.Most kritikus az ember és jobban kijön a felgyülemlett megbántottság és meg nem értés,mint korábban.Ez egy nehéz kor,de a szülőknek is.Mit engedjünk és mit ne?Hol vannak az új határok?Mik az új játékszabályok? stb...Ilyenkor ők is berezelnek,hogy az ő kicsi lányuk felnő és hamarosan elmegy és próbálják még utolsó erejükből kivetni a hálót és valahogy visszatartani a gyereket és közben rettegnek,hogy el ne szúrják,mert tudják,hogy lassan megteheted,hogy lelépsz és nem látnak többet.Én sem hittem el ezt,amikor nekem mondták és azt hittem sz*rnak rám,ez az én anyámra tuti nem igaz,ők mások és senki nem ismeri őket és a szitunkat,aztán egyszer arra ébredtem,hogy anyu zokog az ágyam mellett és azt suttogja,hogy bocsássak meg és hogy tudja,hogy nem jól,de szeret és sajnálja.Nem mozdultam,úgy csináltam,mintha aludnék.Másnap vártam,hogy mi lesz,de nem változott semmi és azóta sem,pedig ez volt vagy másfél éve...Nem felmenteni akarok senkit vagy védeni őt és támadni Téged,csak annyit akarok mondani,hogy sokszor nem is gondolnánk,hogy egy dolog mennyire komplex és néha "gyerek" létünkre nekünk kell megtenni nemcsak az első,hanem a következő 1000 lépést is és felnőttebbnek lenni a saját szüleinknél és ha megtesszük ők ezt akkor sem szokták észrevenni,de belül érzik és ez a lényeg!Elindulhat egy lassú változás,amit nekünk kell irányítani.Nehéz dolog,de ez van.Mindenkinek jut vmi.Van,aki éhezik,van akit vernek,van,aki árva és van,akinek még ennél is több jut.Neked ez jutott,ebből kell kihozni a maximumot,Neked és senki másnak,mert sok külső dolog befolyásolja az életed,de a Te életed,csakis Te vagy érte felelős,bármilyen sz*rul is hangzik ez...Adott szituból kell kihozni a lehető legjobbat,ez a legnagyobb megmérettetés a világ legnagyobb vizsgáján és ezt a vizsgát úgy hívják,hogy ÉLET...Nem papolni akarok és ne hidd,hogy nem tudom mit érzel,de azt is tudom miről beszélek,mert én már éreztem is ezt és csináltam is amit írtam...Ehhez lehet,hogy segítség kell,nem szégyen,sőt,bátorság bevallani és szembenézni vele!Sok sikert!Én nagyon remélem,hogy sikerül:) Hogy látod,ha lenne egy,el tudnál menni pszichológushoz?
ha találok magamnak végre vallamit ami huzamosab ideig leköt, amit még szeretek csinálni, gyorsan ellene tesz...eg y időbe sorozatmániás voltam:eltiltott a tv-től...megjött a gép, megjött a net:eltiltott a nettől...jött az msn:eltilt...jött a zene:dicman, mp3...elveszi...
nem, egyáltanán nem felel meg...de itt találom azokat akikben megbízom és akikkel tudok beszélni, nem pedig olyanokat akik csak mondják a magukét és azt szem veszik észre hogy egy kicsit sem érdekel. Az egyik bnőmmel szoktam találkozni, mivel ő lakik hozzám a legközelebb azok közül akikkel msn-ezek...de hát amennyire ez elég...most is majd szombaton készülök hozzá, de hát kérdés hogy mit szól hozzá az anyám.
Kicsit több emberközpontú szórakozást kéne űznöd...Mondjuk szombat délutánonként-akkor nincs suli,de még mem is este.De ha ez nem jön be,akkor tényleg inkább nézz tv-t,minthogy emészd Magad.Hétköznap meg pihenj,amennyit csak tudsz.Nem túl sok a virtuális kapcsolatod?Ez Neked jobban megfelel?
attól függ mit értesz zórakozás alatt...hazaérek 3kor a suliból, hullafáradtan, mert hát már eleve úgy megyek mint egy kómás...ha tehetem ideülök és beszélek a barátokkal, ha nem akkor megírom(néha) a házit, aztán ledöglök...szoktam egy időben sorozatokat nézni, de már rég nem nézem...néha-néha belenézek, de nem követem végig...este megintcsak net, vagy ha van olyan film ami érdekel akkor az..esetleg mindkettő egyszerre...
Csak ez azért furcsa...Ezt észre kellett volna venni,főleg ha volt sulipszichológus...De nem tudom...a gimiben nincs?Bár gondolom már nem is bízol az ilyesmiben és sokszor nem is a suliban lévő az ideális,de kezdő segítségnek jó...Enni tudsz rendesen?Szórakozni szoktál?
