Ez egy konstruktív topic. Legalábbis annak szeretném szánni. :-) A kérdés adott; be kell fejezni, illetve megvitatni azt. A konszenzus nem kötelező, de jó lenne, ha legalább néha összejönne. Az őszinteség sem kötelező, de az még jobb lenne, ha minél gyakrabban összejönne. A konkrétum viszont majdhogynem kötelező; lehetőleg ne elmleti és légbőlkapott kérdések legyenek. Mindjárt kezdem.
Sőt, mintha filmen is láttam volna... bár élénk képzelőerővel rendelkezem, s lehet a saját filmem képei forogtak... bár nem, színesebben képzelek... esetleg az idő fakította ki, ... nem tudom ...:):):)
Magam se készítek - csak bevásárló - listát. Ezért gyakran előfordul, hogy mások által ajánlott könyvre rábukom, majd kiderül olvastam. S mondhatom, idő teltével másként és másképp hat ránk. Így történt ez a Turgenyev elbeszéléssel is.... rég nem tapasztal érzéseket keltett bennem. Nem is emlékszem mikor álmodtam, de az éjjel sikerül... :)
Sajnos még nem, de már rajta van a csoda masinámon. Most azért megkérdezném, az egész Turgenyev: Elbeszélések és novellákra gondolsz, vagy csupán az "Első szerelem"-re?
Ne zavarjon a megjegyzésem (gondolok itt az orosz irodalomra tett megjegyzésre, csak viccőtem). Magam 13 évesen a 17. század lengyel irodalom szerelmese voltam. Akkor ment H. Sienkiewicz Kislovag című regényéből készült lengyel filmsorozat, s úgy gondoltam el kell olvasnom. De, hogy teljes legyen a kép a trilógiát kivettem a könyvtárból. Emlékszem háti táskát kellett vinnem, hogy haza cipelhessem a három vastag kötetet, de megérte!
Hangsúlyozom, nem az a baj, hogy szeretik az állatot, - szeretem én is, bár közös ágyban nem hálék vele - hanem, azt tartom rossznak, hogy nagyobb toleranciát tanusítanak az állat felé, mint az házastáruk, élettársuk felé. Az asszony/férj nem léphet a kézzel csomozótt perzsára, de a kutya ha rákakkant, és el van intézve egy enyje-bejnyével. S mindezen képesek egész nap civakodni. A kutya beül az ölébe nem látja a tévét nem gond, de ha az asszony elvonul a képernyő előtt, akkor arénázik, még a harmadik szomszéd is hallja. Naponta ötször is hallom a vén büdös dögöt emelegetni, mindig azt hittem ez a kutyának szól, .... hát tévedtem!!!
Szerintem elég, ha az emberben tudatosul a természete, ha rájön, hogy egy bizonyos reagálási mód csak az ő sajátja, és nem az egyetlen reagálási lehetőség egy adott problémára. Attól kezdve nem fogja elvárni, hogy mások is ugyanúgy érezzenek ill. viselkedjenek, mint ő, és nem is bántódik meg, ha nem így történik.
Hát elolvastam az összeset és nem bírtam abbahagyni a nevetést. Ennyi marhaságot egy helyen!!! Rég nevettem ilyen jót.
Ja, a dühös döhös azon, hogy a vidám kineveti a szomorút, aki ettől még szomorúbb lesz. Ennek halál a vége. A dühös felrobban mérgében, a vidám halálra neveti magát, a szomorúnak pedig már rég befellegzett, ha így folytatja...
Itt számít, milyen emberek vannak körülöttünk. Pl. az ember a barátait jó eséllyel ismerni annyira, hogy tudja, melyek azok a helyzetek, amikor lehet röhögni, s melyek azok, amelyeknél nem a rekeszizmot kell erősíteni. Többnyire azért a tágabb környezetben is lehet ezeket érezni, sőt. Hogy más hogy kezeli ezt, nem tudom, de amennyire látom, azért élőben az emberek javánál működik ez a jellegű alkalmazkodás.
S azt is érdemes szerintem elkülöníteni, hogy attól, mert az ember saját magán kizárólag sír vagy kizárólag csak nevet, az nem jelenti, hogy másra is kizárólag ezt terjeszti ki.
Valószínűleg attól függ, milyen viszonyban állnak egymással... Egy vidám fel tud hangolni egy szomorút, ha ugyanazon a problémán tökölésznek. Az, hogy valaki vidám természetű, nem jelenti azt, hogy kineveti a másikat, és - gondolom- egy dühös is tudja moderálni magát mások kedvéért.
Szóval, szerintem is túl általános a feladvány, próbáld még egy kicsit konkrétizálni..., Ha valaki nyilvánosan (megszégyenítően) kineveti a meggondolatlan kollégáját, azt nem feltétlenül vidámnak hívnám...
Lehetne velemi konkrét példán keresztül? Érdekes a téma, csak éppen nem tudok elképzelni olyan helyzetet ami mindhárom típusnak egyforma súlyú problémát jelentene és mégis különféle hozzáállást eredményez. Sokkal másabb egy bizonyos helyzetre adott reakciók különbsége, hiszen nem biztos, hogy ugyanazt jeleni mindhárom típusnak (ha szabad egyáltalán ezt a kifejezést használni).
Vagyis különféle helyzetek kapcsán ezek a viselkedésformás cserélődhetnek.
