Magyarul: ritka nagy marhaság volt előbb egy antiszemita kijelentéseiről híres irodalomtörténészre bízni a NAT-ot, majd most arról makogni, hogy „hát kérem, azért leválasztható az antiszemitizmus Tormayról, Nyírőről meg Wassról”.Magyarul: ritka nagy marhaság volt előbb egy antiszemita kijelentéseiről híres irodalomtörténészre bízni a NAT-ot, majd most arról makogni, hogy „hát kérem, azért leválasztható az antiszemitizmus Tormayról, Nyírőről meg Wassról”.
Van egy Tormai Cecil.konyvem a nagymamam hagyatekabol, eddig meg nem sikerult elolvasnom unalom mijatt, de majd most probalkozom, hatha az unokaknak majd kotelezo lesz, bar ausztraliaig tan nem terjed ki a Nat hatalya a kovetkezo par evben .
Minen relativ. Nekem van egy Sztalin hetvenediknszuletesnapjara keszitett konyvfele, amiben tobbekkozozz Oparin elvtars dicsoiti a fonoket Liszenko.elvrarsat aki a tavaszi buzat akarta osziesiteni, vagy esetleg forditva? Mindenesetre Oparinelvtars kirerletei meg ma is alljaka kritikat.
Mondjuk nem a piszkosfredet, hanem inkabb a csontbrigadot. Es meg Vernebol is behoznanm.pl a Sandor Matyast, vegul is o.volt akkoriban a legismertebb magyarvregenyhos,ves o talalta fel a maig is legnehezebben megfejtheto titkosirast.
Melyik.kozepiskolas diak nem szarja le nagy ivben azt az irot, akot raeroltetnek? A mi idonkben Rejtot meg Vernet olvastunk. A kakukktojas az Jokai volt akit annak ellenere is olvastunk hogy kotelezo olvasmany volt.
Nem tom kit idéztél, mert nem jelzed. (Miért is nem?)
Viszont Apollinaire kakukktojás: a szerencsétlen lírikus soha semmilyen diktátor vagy diktatura híve nem volt, 1918 nov. elején spanyol-influenzában meghalt, de moindom: soha, semmikor, semmilyen...
"Bele se gondoljunk, ki mindenki maradna ki Dickenstől Németh Lászlón át Móriczig, ha a tanároknak eszükbe jutna, hogy antiszemita írót nem tanítanak!"
Ha Csurka Pista zsidónak születik, Naftali Kraus lett volna. Egyébként mindkettő jobb tollú, mint a Wass-Tormay-Nyírő.
Ha a fasisztát, hitleristát (Ezra Poundot, Knut Hamsunt, Martin Heideggert stb., stb.) ki lehet zárni az iskolából, akkor miért ne lehetne a többi véreskezű diktátor vagy a diktatúrája alapjául szolgáló ideológia (például a kommunizmus) híveit? Sztálinét, Castróét, Maóét, Kun Béláét, Francóét stb. Lehetnek (vannak) jó érvek arra, hogy miért a nácizmus volt a legvéresebb és legszörnyűbb. De a szörnyen rossz illatú diktatúra-komparatisztikába teljesen fölösleges belemenni, mert ha egy diktatúra csak a második, harmadik, x-edik legszörnyűbb volt, az miért lenne ok arra, hogy a bennük hívő írók tanításához másképp viszonyuljunk? És akkor gondoljunk bele, hogy ha mindenkit kizárunk, akik életük valamely korszakában valamely diktátorhoz vagy diktatúrához kötődtek, akkor ki marad? Apollinaire, Éluard, Gorkij, (a Sztálint éltető) G.B. Shaw, Gabriel García Marquez (Castro bizalmas barátja) biztosan nem. Déry, Zelk, Devecseri, Örkény sem. Tudnánk érvelni még József Attila és Illyés Gyula ellen is. De hát persze Isten ments! Bele se gondoljunk, ki mindenki maradna ki Dickenstől Németh Lászlón át Móriczig, ha a tanároknak eszükbe jutna, hogy antiszemita írót nem tanítanak!
Nemzetinek lenni és zsidózni nem ugyanaz, és nem is volna szabad, hogy ugyanaz legyen, ezt sokan bizonyították már. Azáltal, hogy a Nemzeti Alaptanterv egyértelműen antiszemita, zsidóellenes megjegyzéseket felvállaló írókat emel a tantervébe, hazafias írókként említve őket, hatalmasat hazudik róluk. És van egy másik gond is.
Ezek után Tormay Cécile, Nyírő József és Wass Albert beemelése a NAT-ba, ráadásul ilyen szinten (Wass Albert kiemelt szerző, portért kell készíteni róla a diákoknak), elfogadhatatlan. És nemcsak önmagukban mérve a szerzőket, de még inkább az ok-okozat miatt.
Magyarul: ritka nagy marhaság volt előbb egy antiszemita kijelentéseiről híres irodalomtörténészre bízni a NAT-ot, majd most arról makogni, hogy „hát kérem, azért leválasztható az antiszemitizmus Tormayról, Nyírőről meg Wassról”.
Ráadásul Tormay, Nyírő és Wass „rehabilitálása” mindig is a szélsőjobboldal igénye volt, az utóbbi időben leginkább a régi Jobbiké. Erre a vonatra ült fel a Fidesz is, hiszen átvette azt az ideológiai holdudvart, az elvárásoknak meg kell felelnie. Ez a vonat pedig ugyanoda tart a horizonton, mint a korábbiak, akár tetszik, akár nem.
Az sem menti meg a helyzet, hogy a 19. század végi, 20. század eleji korszellemnek valóban a szerves része volt az antiszemitizmus. Mikor kevésbé, mikor jobban, de a része volt. Ez csúcsosodott a zsidóellenes propagandába, és a mintegy 6 millió ember szisztematikus kiirtásába – épp ez, ami miatt nem lehet leválasztani az írókról az irodalmi vagy politikai szinten felvállalt antiszemitizmusukat.
