Sziasztok.Általános osteoarthrosis-om van.3 hónapja nehéz fizikai munkát végzek, ami a csuklót kezet, váll, kar terheli.Ínhüvelygyulladással párosul, az is belobbant .Reggel nem tudom használni a kezem, nem mozognak az ujjaim.1-1,5 óra, mire bejáródik.A cipőmet is nehéz felvenni.Úgy érzem, a fizikai munka felpörgette az ízületek romlását.Aflamint szedtem be 20 tasakot, semmit nem ért.Érdemes egyáltalán ilyen gyógyszereket szedni? Flector , Fastum gél sem ért semmit.A fizikai munka ilyen gyorsan ront az ízülete állapotán?
Bár még nem túl elterjedt eszközről van szó, én nyitottam a napokban egy topicot
"Safe Leaser- t használok" néven, hátha tapasztalatainkkal segíthetünk másokat. Persze ha az ide látogatók közül van valakinek ilyen. Szerencsére nekem hétfőn hozza a postás és bízom benne, a gyógyulásomról számolhatok majd be.
Nem igazodok ki arthritisz kulonfele fajtai kozott.
Nekem Lyme-Arthritisz van, mivel lyme-koros vagyok es az azt okoz.
Olyan h lyme-arthritisz, elvetve van csak megemlitve az interneten, csak az angol nyelvuekben, es csak annyi rola hogy a lyme arthritiszt okoz.
De h melyik fajtajat: RA vagy osteo artritisz ???
A ketto maskeppen mukodik, erre mostanaban jottem ra es a tuneteim alapjan ugy itelem h nekem osteo-artritiszem van. Ami nem jo. Igy inkabb az iranyaban olvasgattam, es az eredmeny elkeserito. Allitolag ha ekopott a porc akkor az mar sehogyan sem no vissza.
Remelem nekem nem az van, hanem csak RA .
Tud nekem valaki segiteni, hogyan lehet eldonteni h melyik van?
Az arthozis és az osteoarthritis ugyan annak a dolognak kétféle megnevezése. Az elsőt inkább a német nyelvterületen, illetve a német iskolát követő országokban használják, így zömmel nálunk is. A másik elnevezés az angolszász területekre jellemző.
Jelenleg nincs olyan gyógyszer, amellyel az artritisz gyógyítható lenne. Azonban sokat tehetünk a betegség súlyosbodásának lassítása és a tünetek enyhítése érdekében, de az artritisz nem szüntethető meg, és a már kialakult károsodás nem fordítható vissza. A megfelelő terápiát alkalmazva a beteg életminősége javítható, fájdalmai enyhíthetők.
Tévhit:
A túlsúly és az étkezési szokások nincsenek hatással az ízületi betegségekre
Tény: A helytelen táplálkozás következtében kialakuló túlsúly az ízületi betegségek rizikófaktora. A kiegyensúlyozott táplálkozás, a normál testsúly megtartása és a rendszeres mozgás fontos valamennyi ízületi betegség megelőzése és a már kialakult betegségek kordában tartása érdekében. Arra vonatkozó tudományos bizonyíték azonban nincs, hogy bizonyos élelmiszerek artritiszt okoznának vagy megakadályoznák ennek a betegségnek a kialakulását, egyetlen ízületi betegséget kivéve, mégpedig a köszvényt. A purinban gazdag ételek (állati eredetű élelmiszerek (belsőségek (máj, vese)), vörös húsok, bab, spárga, gomba, hal) fogyasztásának következtében megemelkedett húgysavszint ugyanis köszvény kialakulásához vezet. Ha valaki ételallergiában szenved, és ennek ellenére fogyasztja azt az élelmiszert, amire allergiás, nagyobb eséllyel lehet ízületi betegsége.
Tévhit:
Az artritisz csekély fájdalmakkal jár
Tény:
A reklámok azt sugallják, hogy az ízületi fájdalom egy tablettával megszüntethető, ám a valóságban az ízületi betegségek komoly fájdalommal járnak, így célzott és hatásos szakorvosi kezelést igényelnek.
Tévhit: Az artritisz minden nap ugyanolyan fájdalmakkal jár
Tény: A fájdalom intenzitása és időtartama napról napra eltérő lehet. A kívülállók sokszor csodálkoznak azon, hogy az artritiszes beteg egyik nap tejesen egészségesnek tűnik, másnap pedig erős fájdalmakra panaszkodik. Nagyon sokan nem ismerik az ízületi betegségeket vagy alig tudnak valamit az artritiszről, emiatt vannak, akik azt hiszik, hogy a betegek csupán beképzelik a betegséget vagy ürügyként használják azt. Az artritisz tipikus jellemzője a panaszok erősségének váltakozása.
A kutatók azt is észrevették, hogy pl. a hús főzésével, sütésével vagy grillezésével olyan vegyületek termelődnek, melyek növelik a szervezetben előforduló gyulladások mértékét.
Az extra szűz olíva olaj szintén gyulladás csökkentő tulajdonsággal bír. Az olíva olajban található egyik vegyület ugyanis csökkenti a COX-1 és COX-2 enzimek termelődését, amik a gyulladások előjeleinek tekinthetők.
Tehát az, hogy az északi országokban a reumatoid artritisz gyakorisága tízszerese a déli országokhoz képest, az egyáltalán nem a klímával magyarázható, miként azt korábban hittük, hanem könnyen lehet, hogy az olíva olaj fogyasztásból adódó különbséggel.
A kutatók azt is észrevették, hogy pl. a hús főzésével, sütésével vagy grillezésével olyan vegyületek termelődnek, melyek növelik a szervezetben előforduló gyulladások mértékét.
Az extra szűz olíva olaj szintén gyulladás csökkentő tulajdonsággal bír. Az olíva olajban található egyik vegyület ugyanis csökkenti a COX-1 és COX-2 enzimek termelődését, amik a gyulladások előjeleinek tekinthetők.
Tehát az, hogy az északi országokban a reumatoid artritisz gyakorisága tízszerese a déli országokhoz képest, az egyáltalán nem a klímával magyarázható, miként azt korábban hittük, hanem könnyen lehet, hogy az olíva olaj fogyasztásból adódó különbséggel.
Az ízületi gyulladás nem egy egységes kórkép, és nem is feltétlenül jelent gyulladást. A félreértést a latin arthritis szó okozza, ami valóban ízületi gyulladást jelöl, de ez több kórkép összefoglaló neve.
Az ízület gyulladása kapcsolódhat más gyulladásos betegségekhez - főként fiatal korban -, illetve lehet az direkt fertőzéses eredetű is. (Lyme)
A tünetek kopásos eredetűek, az ízület elhasználódásának eredményei.
Természetesen az ízfelszín és sokszor a csontfelszín irritációja miatt már gyulladás is jelentkezhet az ízületben, de a kórképhez nem feltétlenül társul gyulladás. A tünetek kezdetben az ízület merevségével, nyugalmi állapotot követőmozgáshoz társuló fájdalommal járnak. Ezen panaszok bemozgatást követően jelentősen csökkenthetnek, bár előrehaladottabb esetekben már nem szűnnek meg teljesen. A kórképet súlyosbíthatja, ha a porcból leszakadó kisebb darabok akadályozzák az ízületi mozgást. Mivel az állapot a jobban terhelődő ízületeket érinti jobban, a panaszok elsősorban a csípőre, hátra, térdre és lábakra korlátozódnak.
A betegség a mai ismereteink szerint nem gyógyítható, az elveszett porc vissza nem építhető, de a romlás mértéke késleltethető. A mozgászavar miatt bekövetkező balesetek elkerülhetők, és a tünetek is jelentősen csökkenthetők. Több oldalról kell tehát megcélozni a problémát. Fontos az életmódi elemek betartása, megfelelő mozgásformák megtanulása, alkalmazhatók étrend-kiegészítők, illetve sokat segíthet a mikroáram terápia is.
Mint említettük, az ízületi porc vissza nem építhető, de stabilitása, rugalmassága erősíthető. Ehhez az ízületi porc kötőszövetet alkotó anyagok bevitele nyújt segítséget. Ide tartoznak a glukózamin, a kondroitin és a metil-szulfon-metán (MSM).
Bár bizonyos életkorban tünetek jelentkezése nélkül is érdemes lenne ezeket megelőzésképpen fogyasztani, ez nem bevett gyakorlat. Így ilyen irányú vizsgálatot nem is végeztek, vagyis egészséges embereken nem tesztelték a „hatást”. Ezt azért fontos megjegyeznünk, mert a jelenlegi törvényi szabályozás szerint a készítményekdobozára ráírható, hogy „A glukozamin és a kondroitin hozzájárul a porc szerkezeti elemeinek felépítéséhez és fenntartásához, így fontos szerepet játszik az ízületi porcok épségének megőrzésében és elősegíti az ízületek megfelelő mozgathatóságát.”. Ezt azonban az új EU-s törvényi szabályozás értelmében majd nem szabad ráírni a készítményekre, mert ”igaz, hogy beteg embereken számos pozitív vizsgálatot végeztek, de egészségeseken nem”. Étrend-kiegészítőről márpedig betegségre vonatkozó állítást soha nem lehetett írni, mert akkor már gyógyszer lenne.
Az étrend-kiegészítőkben ezen anyagokat még kombinálni szokták gyógynövényekkel, növényi kivonatokkal, cápaporccal, tengeri uborkával stb. Mivel ezek hatása egyéni, érdemes a magunk számára működő szert kipróbálni. Ügyeljünk azonban arra, hogy a kezdeti időszakban (pl. a szedés első hónapjában) a napi 1500mg glukózamin bevitelét biztosítsuk.
A nem-szteroid gyulladáscsökkentők, mint pl. az aszpirin és az ibuprofen, a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek.Csökkentik a gyulladt ízületek duzzadását, és mérséklik a fájdalmat. Az aszpirin hagyományosan alapköve a reumás artritisz kezelésének. Az újabb nem-szteroid gyulladáscsökkentőknek esetleg kevesebb a mellékhatásuk, és általában egyszerűbb a szedésük, de drágábbak is.
Az aszpirinből kezdetben általában 4x2 tabletta (4x650 mg) javasolt, de a megfelelő hatás eléréséhez sokszor növelni kell az adagokat. A fülcsengés az a mellékhatás, mely jelzi, hogy az adagot nem szabad tovább emelni. Nagyobb adagoknál gyakoriak a gyomorbántalmak és a fekélyek. Ezek megelőzéséhez gyakran kell étkezni, illetve savkötőket vagy egyéb gyógyszereket kell szedni. A mizoprosztol a gyomornyálkahártya-erózió és a gyomorfekély kifejlődésének megelőzésében segíthet azoknál, akik hajlamosak erre a betegségre, de ugyanakkor hasmenést okozhat, és nem gátolja a hányingert vagy a gyomorfájdalmat, mely az aszpirin vagy más nem-szteroid gyulladáscsökkentők mellékhatásaként előfordul.
Ha a beteg nem bírja az aszpirint, más nem-szteroid gyulladáscsökkentőt írnak fel. Ezek a gyógyszerek azonban mind okozhatnak gyomorbántalmakat, ezért nem szedhetik őket azok, akik aktív gyomor-bél rendszeri fekélyben szenvednek. Az egyéb, kevésbé gyakori mellékhatások közül megemlíthetjük a következőket: fejfájás, zavartság, magas vérnyomás, duzzanat (ödéma) és néha vesebetegség.
Lassú hatású gyógyszerek
A lassú hatású gyógyszerek (ún. bázisterápiás szerek) néha módosítják a betegség lefolyását, bár a javulás hónapokat vehet igénybe, és a mellékhatások is veszélyesek. Csak szigorú orvosi felügyelettel alkalmazhatók. Az orvos akkor folyamodik ezekhez a gyógyszerekhez, ha a nem-szteroid gyulladáscsökkentők 2-3 hónap után sem bizonyulnak hatékonynak, vagy ha a beteg állapota gyorsan romlik. A jelenleg használt lassú hatású gyógyszerek a következők: aranyvegyületek, penicillamin, hidroxiklorokvin és szulfaszalazin.
Az aranyvegyületek lassítják a csont deformálódását, és egy időre leállítják a romlást. Általában hetente injekcióban adják őket, bár létezik tabletta formájú gyógyszer is. A heti injekciókat addig kapja a beteg, amíg a beadott mennyiség eléri az 1 grammot, illetve mellékhatás vagy lényeges javulás nem észlelhető. Ha a gyógyszer hatékonynak bizonyul, az adagolás gyakorisága fokozatosan csökkenthető. Néha fenntartó adagokkal a javulás évekig megőrizhető.
Az arany azonban számos szervet károsíthat, ezért nem kaphatják azok a betegek, akik súlyos máj- vagy vesebetegségben, vagy bizonyos vérképzőszervi elváltozásokban szenvednek. Ezért a vér és vizelet laborvizsgálatát el kell végezni a kezelés előtt, és viszonylag gyakran (akár hetente) a kezelés alatt is. A gyógyszer mellékhatásai a következők lehetnek: potenciális veszélyes bőrkiütések, bőrviszketés, a vérsejtek számának csökkenése. A ritkább mellékhatások a májra, a tüdőre és az idegekre irányulnak, és igen ritkán hasmenés is felléphet. Ha az említett, súlyos mellékhatások bármelyikét észlelik, az aranyvegyületek adagolását beszüntetik.
A penicillaminnak az aranyhoz hasonló jótékony hatása van, így akkor használják, ha az arany nem hoz javulást, vagy ha elviselhetetlen mellékhatások lépnek fel. A gyógyszer adagját fokozatosan emelik, amíg bizonyos javulást nem észlelnek. Fontosabb mellékhatásai: csökkenti a vérsejtek termelését a csontvelőben, veseproblémákat, izombetegséget, bőrkiütést és rossz szájízt okoz. Ha ezek közül bármelyik előfordul, szedését abba kell hagyni. A penicillamin okozhat még más tüneteket is: izomgyengeség (miaszténia grávisz), Goodpasture-szindrómát és lupuszhoz hasonló szindrómát. A kezelés alatt legalább 2-4 hetente vér- és vizeletvizsgálatot kell végezni.
A reumatoid ízületi gyulladás kevésbé súlyos eseteiben a hidroxiklorokvin előnyösebb, mint az aranyvegyületek vagy a penicillamin. A vegyület mellékhatásai általában enyhék; előfordulhat pl. bőrkiütés, izomfájdalom és szempanaszok. Az utóbbiak egy része maradandó, ezért a hidroxiklorokvinnal kezelt betegeknek el kell menniük a szemészhez a kezelés előtt, majd a kezelés alatt 6 havonta. Ha a gyógyszeres kezelés 6 hónap után eredménytelen, le kell állítani, ha viszont használ, akkor addig lehet adni, amíg szükséges.
A szulfaszalazint egyre gyakrabban írják fel reumatoid ízületi gyulladásban. A gyógyszer adagját fokozatosan növelve, a javulás általában 3 hónap alatt észlelhető. A többi lassú hatású gyógyszerhez hasonlóan ez is okozhat gyomorpanaszokat, májproblémákat, vérsejtekkel kapcsolatos zavarokat és bőrkiütést.
Kortikoszteroidok
A kortikoszteroidok (pl. prednizolon) a legmarkánsabb hatású gyulladáscsökkentő gyógyszerek, bárhol is forduljon elő a gyulladás. Általában rövid távon igazán hatékonyak (egy idő után hatásuk csökken), ugyanakkor a reumás artritisz rendszerint évekig aktív. A betegség súlyosbodását általában nem tudják megállítani, és hosszabb távon jónéhány elkerülhetetlen mellékhatással kell számolni. A mellékhatások szinte az összes szervre kiterjednek.
A leggyakoribb mellékhatás a bőr elvékonyodása, sérülékenysége, csontritkulás, magas vérnyomás, magas vércukorszint és szürke hályog. A kortikoszteroidok tehát csak a betegség fellángolásainak rövid kezelésére használhatók, ha a gyulladás több ízületre is kiterjed, és ha a többi gyógyszer hatástalannak bizonyul. Az egyéb (ízületeken kívüli) gyulladások kezelésében is hatékonyak, pl. a mellhártya vagy a szívburok gyulladásos betegségeiben (pleuritisz, perikarditisz). A mellékhatások veszélye miatt mindig a legkisebb hatékony dózisban írják fel őket. A kortikoszteroidok injekcióban beadhatók a fájó ízületbe is; ilyenkor a beteg állapota gyorsan javul, a módszer azonban hosszabb távon inkább károsítja az ízületet. A beteg ugyanis a gyakori injekciók után időlegesen panaszmentessé vált ízületet túlerőlteti, s ezzel gyorsítja károsodását.
Immunszuppresszív gyógyszerek
Az immunszuppresszív szerekkel (metotrexát, azatioprin, ciklofoszfamid) hatékonyan kezelhetők a reumatoid artritisz súlyos esetei. Ezek a szerek elnyomják a gyulladást, így nincs szükség kortikoszteroidokra, vagy kisebb dózisban adhatók. A mellékhatások azonban életveszélyesek is lehetnek. Ide sorolhatók a következők: májbetegség, tüdőgyulladás, fokozott érzékenység fertőzésekre, a vérképzés elfojtása a csontvelőben, és a ciklofoszfamid esetében vérzés a húgyhólyagban. Az azatioprin és a ciklofoszfamid továbbá fokozza a rákos betegségek kialakulásának rizikóját.
A metotrexátot hetente egyszer szájon át adagolva egyre gyakrabban használják a reumatoid artritisz kezdeti stádiumában, mivel hatása gyors (néha elég hozzá néhány hét). Súlyos esetekben tehát a lassú hatású szerek előtt adható. A betegek általában jól tolerálják a gyógyszert, de a kezelés csak gondos megfigyelés mellett végezhető. A kezelés alatt a beteg alkoholt nem fogyaszthat, így a májkárosodás veszélye minimálisra szorítható. A ciklofoszfamid, mely alacsonyan tartja a limfociták (a fehér vérsejtek egyik fajtája) számát, a súlyos reumatoid artritisz kezelésében alkalmazható, ha a többi szer hatástalan volt.
Az Arthritisz egy közel 100 formában ismert ízületi betegség, amely nehézzé és fájdalmassá teszi az ízületek mozgatását. Az betegség során az ízületeket felépítő anyagok elkopnak, egy egyre fájdalmasabbá válik már akár a sétálás is. Az Arthritisz minden korban jelentkezhet, azonban leginkább a 65 év felettiek vannak kitéve a veszélynek. Az Arthritisz kezelését általában erős gyógyszerekre bízzák, azonban a kondíció valódi oka sokszor mindössze az ízületeket felépítő tápanyagok hiánya. Idős korban a test számára sok nélkülözhetetlen anyag termelése jelentősen csökken, köztük az ízületeket felépítő glükozamin is. Számos készítmény képes ezeknek az anyagoknak a feltöltésére, így az arthritisz kezelésének hatékony kiegészítői lehetnek.
Az ízületi szövetek gyors vizsgálata korai stádiumában kimutathatja az ízületi gyulladást. Az eredmény az ízületi folyadékban előforduló, a betegséggel összefüggő markerek felfedezésének köszönhető.
Az egyik legsúlyosabb reumatológiai betegség, az arthritisz a legújabb kezelések segítségével a betegek többségénél teljesen tünetmentessé tehető.
A reumatoid arthritisz (RA) egy hosszan tartó, progresszív sokízületi gyulladásos megbetegedés. A betegség adott genetikai hajlam és egy jelentkező kiváltó tényező pl. fertőzés vagy stressz hatására alakul ki. A népesség 0,5–1%-át érintve relatíve gyakori megbetegedésnek számít. Elsősorban nőknél fordul elő, 30-50 éves korban kezdődve. Az RA az esetek nagy többségében markáns ízületi gyulladásos tünetekkel jelentkezik, de sokszor lappangó formában hullámzó jellegű visszatérő ízületi panaszokkal indul. A betegség lényege, hogy a szervezet immunrendszere az ízületi belhártyában hullámzó erősséggel zajló gyulladást tart fenn, mely az ízületen belül kóros mennyiségű folyadéktermelést, illetve szövetszaporulatot indukálva okoz ízületi duzzanatot, gyulladásos fájdalmat és végeredményben az ízület mozgásterjedelmének csökkenését. Klinikailag döntően a kéz és a láb kisízületeinek szimmetrikus gyulladása jellemzi, de a térd-, csukló-, könyök- és bokaízületeket is gyakran érinti. A betegség jellemző tünete még a reggeli ízületi merevség, melyet az éjjel nyugalomba került ízületekben felszaporodó nagyobb mennyiségű folyadék jelenléte okoz. Jellegzetes tünet még az un. reumás csomó, mely ízület környéki bőr alatti fájdalmatlan csomók megjelenését jelenti. Ízületi érintettségen kívül ritkán egyéb szerveket is megtámadhat (tüdő, szem) és az általános gyulladás következtében az érelmeszesedést is felgyorsíthatja annak összes szív-érrendszeri következményével.
