Tudhatnád, hogy a hülye arrogancia sohasem az ambícióból fakad, hanem abból ha valaki (mint pl. te) rohadtul irigykedik az ambiciózus emberekre.
"Semmilyen tévképzeted nincs a fizikáról..."
Látod, tudsz te őszinte is lenni. Tévképzeted neked van. Azt hiszed, hogy a mostani fizika a csúcs, pedig ez tévedés. A sötétségben botorkálsz a feketelyukak, a sötét anyag és a sötét energia határán, ahonnan nem vagy képes meglátni a valóságot.
"...és nem is kell ebben téged zavarni, tényleg semmi értelme nincs."
Hurrá, látok egy kis fejlődést nálad. Már legalább arra rájöttél, hogy tök értelmetlen amit csinálsz.
Semmi gond szuperfizikus, pár napja fölfedted, miért csinálod ezt az egészet.
Amikor szembesítettek vele, hogy évek óta semmit nem írtál meg az ezeroldalas szuperfizika könyvedből, panaszosan így reagáltál - most először:
- és mi van, ha így van ?
Vagyis te tudod a legjobban, mennyire el vagy zárva a tudományos gondolkodás lehetőségétől - mondjuk egy 12 éves gyerek szintjétől fölfelé.
Szerepet jöttél játszani ide, és ebben zavar meg minden, ami a valóság. Minden hülye arroganciád innen fakad, és nem a sosem létezett ambícióidból. Azok nincsenek, és mi tényleg tévesen azt képzeltük, hogy vannak, mégha tévképzetek is.
Semmilyen tévképzeted nincs a fizikáról, mert amint kinyitsz egy alapfokú könyvet, rögtön ott a fal előtted, és ezt te is érzékeled, nem vagy te olyan hülye.
A szerepedhez viszont tíz körömmel ragaszkodsz, és nem is kell ebben téged zavarni, tényleg semmi értelme nincs.
Az anyagot ezután odaadtam két fizika tanárnak. Az egyik csillagászati szakkört is vezet, így van némi fogalma róla.
Mindketten elolvasták. Az egyik tanár azt mondta, hogy egészen biztos, hogy igazam van. A másik pedig azt, hogy ő azon csodálkozik, hogy a csillagászok erre a megoldásra még nem jöttek rá.
Én egy csillagászati anyagommal jártam hasonlóan. Megkeresem egy bizonyos csillagászati téma szakértőjét. Ő korábban cikket írt egy megoldatlan csillagászati problémáról. Megírtam neki, hogy nekem van egy megoldásom a problémára, és felajánlottam, hogy elküldöm neki az anyagot, ha gondolja. Azt válaszolta, hogy ne küldjem el, mert úgysem olvassa el.
A reménytelen lúzereket többek között arról is fel lehet ismerni, hogy bármikor határozottan meg tudják magyarázni, hogy miért mindig MÁSOK a hibásak abban, hogy ŐK nem vitték soha semmire.
És marad nekik a világ hálátlansága fölötti önsajnáló kesergés. Néha egymásra találnak és sírnak egymás vállán.
Az persze fel sem merül bennük, hogy a lúzerségük oka az is lehet, hogy gagyi a produkciójuk (ha egyáltalán létezik...)
Elnézést, valóban nem abban a könyvben van az idézett mondat, hanem az "Éter és a relativitáselmélet" c. előadásban, ami 1922-ben jelent meg írásban.
Megtalálod pl. Székely László: Albert Einstein válogatott írásai. Tipotex Bp, 2005 könyv 151. oldalán.
Ebben az előadásban teljességgel visszavonta az éter tagadására vonatkozó fiatalkori elméletét. További idézet az előadásból:
"Még nem vagyunk tisztában azzal, hogy az új éter milyen szerepre lesz hivatva a jövő fizikai világképében."
Vagyis Einstein már tudta, hogy az új éternek szerepe lesz a jövő fizikájában. Csak azt nem tudta, hogy valójában mi is az új éter, és azt sem tudta, hogy milyen szerepe lesz a jövőben. Az én fizikám pedig éppen erről szól.
