Egyre többektől lehet hallani: "Engem, pláne a gyermekemet, ugyan ne fényképezzen senki idegen az utcán! Még hazaviszi (a képet), aztán ki tudja, mit csinál rá, micsoda pornográfia! Pláne a gyerekkel, még pedofil is..."
Kicsit más téma, de a "touching, loving" kapcsán idevág, a magyar sportoló fiú esete a dél-koreai lány fenekével. Ott is lehet mondani, hogy szeretetből tette (bár én pl. nem szoktam ütni, akit/amit szeretek), de azt is tudni kell, hogy az az ország erősen amerikai "gyarmat", kulturálisan is. Az USA-ban ha egy ajtóban előre engeded a nőt, azt mondja, hogy disznó vagy. Na, ezek alapján állj neki te érezgetni, hogy vajon mennyire amerikanizálódott el az adott leendő páciens, vagy nem...
Nyilván helyzet függő is, hogy tud-e az ember beszélni a képe szereplőjével, és beleegyező nyilatkozatot kérni tőle. Természetesen ha az ember kimegy egy térre, ahol több tíz, vagy akár száz ember is megfordul rövid idő alatt, nem tud mindenkihez egyesével odamenni, hogy nyilatkozatot kérjen tőle, főleg, ha a tér túlsó oldalán van valaki. Ilyen esetben szerintem a téren megforduló emberek tömegnek tekinthetők, még akkor is, ha nem egy összefüggő csoportot alkotnak. Az már értelmezés kérdése, hogy hány fő számít tömegnek, mert erre a rendelkezés nem tér ki külön.
A rendelkezés szerint a képmás az egyén egyértelmű beazonosítására használható, viszont arról nincs rendelkezés, mi a helyzet akkor, ha valakinek az árnyéka, vagy a sziluettje látható a képen.
Olyan helyzet is lehet, amikor az ember egy aluljárónál azért áll meg képet készíteni, mert a fények miatt csak az emberek sziluettje látható. Mivel ilyen esetben az adott ember/emberek nem felismerhetők, nem azonosíthatók be egyértelműen, szerintem nincs szükség beleegyező nyilatkozatra. És nem csak az utca szintről lehet képeket készíteni egy vagy több emberről, hanem akár egy magasabban lévő ablakból, vagy egy óriáskerékről, kilátóról, ahonnan rálátni az utcákra. Ha az emberek madártávlatból láthatók a képen pontokként, ilyen esetben sem szükséges a beleegyező nyilatkozat. De ez csak az én elgondolásom.
,,A legjobb eljárás szerintem az, amit korábban is vázoltam, hogy az ember elkészíti a képet, és utólagos engedélyt kér."
Ez egy filozofikus megoldás. Néha lehetséges, de az esetek döntő többségében nem. Mint ahogy sohasem látunk utcaképeket, amelyekhez fűződve a fotós rendelkezne x darab felhasználási szerződéssel.
Szóval ez egy olyan megoldás ami a gyakorlatban nem létezik. Ráadásul képzeljük el a szituációt. Vadászgatok, művészkedek, fotózgatok az utcán és gyűjtöm az engedélyeket. Hazamegyek, pikk-pakk kikukázom az egész anyagot és maradnak a belelegyező nyilatkozatok. :)
A tisztánlátás kedvéért nem árt tisztázni, hogy a személyiségi jogokról a Polgári Törvénykönyv rendelkezik, nem a Büntető Törvénykönyv. A legjobb eljárás szerintem az, amit korábban is vázoltam, hogy az ember elkészíti a képet, és utólagos engedélyt kér. Már ha a kép szereplője nem rohan tovább, és van lehetőség arra, hogy az ember beszéljen vele.
A jogszabály szerint az engedély megadható szóban, vagy ráutaló magatartással is. Ráutaló magatartásnak minősül, ha valaki meglátva a fényképezőgépet, vagy a telefont, pózolni kezd. Ez viszont csak a kép elkészítésére vonatkozik, nem a közzétételére. A legjobb, ha valamilyen formában rögzítésre kerül, hogy hozzájárult a kép elkészítéséhez, közzétételéhez, ha az illető később meggondolná magát, és bíróságra vinné az ügyet.
Ha az ember engedély nélkül elkészíti a képet, és valahol közzéteszi, legyen az egy fórum, blog, weboldal, akkor a képen szereplő személynek van joga jelezni, hogy nem járult hozzá sem a kép elkészítéséhez, sem a közzétételéhez, és kéri a kép eltávolítását, vagy bizonyos összegű kártérítést, esetleg mindkettőt.
Az mindig az emberen múlik, hogy szubjektíven, a jó ízlés határain és erkölcsi normáin belül milyen képek elkészítését tartja elfogadhatónak.
Ami szerintem elfogadhatatlan, ha valaki a nők, lányok ruhája alá fotóz, mert az adott nő nem visel például melltartót, vagy bugyit, és amikor úgy mozdul, akkor láthatóvá vállnak az intim testrészei. Azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogyan öltözik fel, ez egy szubjektív döntés, ám egy merészebb ruha nem ok és nem indok arra, hogy valakit lefotózzunk engedély nélkül, számára megalázó módon.
Ez egyébként olyan téma, ami rendkívül komplex, és nehéz megmondani, hol húzódnak a határok.
Én sem vagyok profi fotós, függetlenül attól, hogy OKJ-s végzettségem van, viszont igyekszem magam folyamatosan képezni.
- Dezsőke! Szerinted azért szálltam fel és ülök a HÉV-en, hogy te lefotózhass?
- Nem vagyok Dezső. Pláne nem Dezsőke! Egyébként meg, ez közterület. És különben sem téged fotóztalak, hanem a hátteredet, csak te belelógtál.
- Akkor miért nem kerültél vagy kértél meg, hogy álljak fel; vonszoljam már odább a seggem, ugyanis te pillanatfelvételt akarsz készíteni az elsuhanó susnyásról, én meg pont útban vagyok? Lacika! Te ennyire hülye vagy?
- Nem vagyok se Lacika, se hülye. De oké, majd kiretusállak. Megnyugodtál?
- Na, az egy érdekes fotó lesz. És ad egy: mivel is pótlod ki a vadiúj kebleimet és azt magában foglaló keretet; ad kettő: hányszorosára akarod nagyítani a kivágott részletet?
- Te beteg vagy!
- És még beteg is vagyok? Te meg a doktorom? Na figyelj oborzi! Most vagy itt, a szemem láttára kukázod a rólam készített fotót, vagy segítségért kiáltok… de ahogy így elnézem a mama kedvencét, gond nélkül veszem el tőled a játékszeredet.
- Agyhalott! Hát csak amíg a megállóba értél, de még itt, a kocsiban is, egy sor videó és kép készült rólad! Mit rángatod itt magad? Nem vagy te Julia Roberts!
- De hát tényleg! Kinek is kellene lennem ahhoz, hogy te akkor és ott fotózhass engem, amikor csak akarsz.
- Ezt nem értem...
- Na végre! Ez volt az első őszinte mondatod. Na figyelj Pistike! Te nem rendelkezel szabadon se velem, sem azzal a felvétellel, amin látható vagyok. Tudod, érted, hogy miért nem?
- Rosszul gondolod! Én, és más is annyi felvételt készíthet a HÉV-en, amennyit csak akar. A te döntésed, hogy itt vagy.
- Nem volt könnyű, de csak célba értünk. Tudod mi még az én döntésem? Megengedem-e neked, hogy ott készíthess fotót rólam, ahol én is és te is, egy időben, egymástól függetlenül lehetünk jelen. Láthatóan elkalandoztál. Tovább egyszerűsítsem?
- Akkor is, jogom van fotót készíteni a HÉV-en.
- Nekem pedig tudod mihez van jogom? Hogy ezt ne engedjem meg neked. És találd ki te szánalom, hogy miért nem kell kérnem senki beleegyezését ahhoz, hogy senki ne fotózhasson le a beleegyezésem nélkül. Tudod miért nem? Mert akkor bárki, bármikor, bármilyen fabrikált indokkal rendelkezhetne velem. Na add ide szépen a kis kedvencedet, hadd töröljem a felvételt.
Biztos vagyok benne, hogy te úgy vagy "szocializálva", nevelve, tanitva, hogy jól és etikusan fényképezz. Nem feltétlenül kell tudnod, hogy ki mit hogyan szokott "rosszul" csinálni. Pedig a ti károtokra is teszi.
Csak csodálkozol, ha lefotózol egy szép lányt, és lepedofiloznak. Vagy lekapsz egy szép vonatot, és még a felmenőidről is leordítja a keresztvizet a masiniszta...
Ezeknek az eseteknek az okairól szerettem volna, ha tudunk itt beszélgetni.
Az én erkölcsi mércém szerint ha vaki így vagy úgy öltözve részegen vagy normálisan kiment az utcára, az fotózható.
A fotósnak viszont legyen annyi erkölcsi érzéke, hogy nem kell és nem is szabad mindent megmutatnia. Még pénzért sem.
Csak egy nem régi példa: Kerékpárral ,,sétálgattam" Budapest belvárosában. Fényképezőgép nálam, fotótémát keresgéltem.
Egyszer csak látom hogy a nagykörúton egy padon ül egy középkorú hajléktalan nő. Ül és vizel. Félig letolt bugyival, nadrágban, téli ruhában, csorgott a lé és folyt mindenfelé, padra ruhára mindenre.
A nagykörút közepén fényes nappal. Valahogy nem éreztem inditatást arra hogy lefotózzam, és arra sem hogy bármi kommentet fűzzek hozzá.
Végül is sajnáltam őt, sajnáltam balsorsát, magamban szidtam, hogy mekkora barom, és sajnáltam az utcán sétáló normális embereket is, hogy ezt kell elviselniük.
Kicsit olyan ez a szabályozás, mint az USA-ban a fegyvertartásé.
Azt se felejtsük ki az okok közül, és ez egy kicsit válasz az én kérdéseimre is, miszerint nem csupán a fényképezőgépek kerülhettek "illetéktelen" kezekbe, hanem a Photoshop és az internet is. E három segítségével egy megfelelő(en rossz) elmének legfeljebb a csillagos Ég szab határt a tekintetben, hogy merre él vissza a valahol az utcán lekapott ember arcképével...
Nézd, én már elkeseregtem a problémámat az imént, mint fotós. (Hogy nagyon profi lennék, az túlzás.) Másrészt természetesen én se örülnék neki, ha valaki úgy fotózna le, hogy részegen fekszem az árokban. Nem mintha szokásom lenne, sőt, egyáltalán nem szokásom az alkoholizálás, de ha az imént kitalált példákat mondtam, akkor példának ez is megfelel. Viszont attól tartok, hogy a jogszabályok nemcsak ettől védik az embert, hanem a jószándékú embert is megnyomorítják, ellehetetlenítik. Tegyük fel, hogy egy remek kép készülne az utcán, egy nagyszerű pillanatot kapna el, és a bántásnak legkisebb jele sem vetődhetne fel, de annak egy szereplője mégis rohanna feljelentést tenni, mert észrevette, hogy a sminkje nem 100, hanem csak 99%-os volt. Akkor a fotós az egy bűnelkövető? Vagy az imént egy gördeszkás fiút mondtam, de cseréljük ki akkor egy 13 éves lányra inkább. Mondjuk, hogy egyik korlátról átugrat egy másikra. És a karjait kiterjeszti V alakban, és a bal oldalán is, meg a jobb oldalán is ott repül vele teljesen szinkronban ugyanolyan szárnytartásban egy-egy galamb. Mintha együtt repülnének, és emiatt a kép olyan varázslatos, hogy csak na. De akkor ez mind nem számít, hanem csak az, hogy egy 13 éves lány van rajta, akkor máris bármit rá lehet húzni a fotósra? Sajnos az való igaz, hogy mindenkinek lehet telefonja, és az emberek nagy hányada csakugyan etikátlanul használja, sokakat eleve a bántás, a megalzás, visszaélés célja vezérel. Őellenük valóban tenni kell valamit, de az abszurd, hogy a tisztességes embert is egy kalap alá vegye velük a jogszabály.
Tudjátok, urak, sokat gondolkodtam azon, hogy melyik fórumcsoportban nyissam meg a topikot. Pontosan attól féltem, hogy itt elsősorban a profik fognak írni - ami, egyébként, megtisztelő.
De tudjuk, hogy az okostelefonok elterjedése kivette a kezetekből az egyenuralmat. Ahogy anno egy Pajtás fényképezőgépért is be kellett ruházni, egy mai telefonban benne van az optika, ha kell, ha nem. Onnantól már csak egy lépés az, hogy "Jaj, de szép! Oh, nekem van fényképező a telefonomban..." Őket pedig nem érdeklik a szabályok, mert fogalmuk sincs róluk (bár az etikett, elvileg, elvárható lehetne...)
Ugyanígy lennék kíváncsi az utca emberének véleményére (mert van, amit egy profi nem tud elmondani) a másik oldalról, a lefényképezett, vagy lefényképezendő oldaláról. Hogy miért számít újabban személy elleni támadásnak egy fotó elkészítése? Mint az indiánoknál régen, hogy ellopod a lelküket...
Értem a problémát, hiszen így gyakorlatilag nem lehet streetfotót csinálni Magyarországon, mert a jogszabály ilyen szinten megköti az ember kezét, pedig sokszor pont az utcán történnek olyan események, amiket érdemes megörökíteni. A jogszabály 2014. március 15.-e óta van hatályban. Ami nem engedélyköteles, az a tömegfelvétel, valamint a közszereplés.
Szerintem ezek a cikkek járják legteljesebben körül a témát:
Én a topicleírásban foglaltakhoz nem kívánok hozzászólni, mert én magára a címre kattintottam ide, mint fotós. És az meg sokkal általánosabb kérdést vet fel, mégpedig azt, ami a te hozzászólásodban van, szóval én erre reagálok. Azt mondod, a hatályos jogszabályok szerint szükséges a lefényképezett emberek hozzájárulása, kivéve tömegfotó. Nem tudom mennyire van így, da ha így van, annak természetesen van egy jó oldala, másfelől viszont rendkívül elkeserítő. Mégpedig azért, mert az a jogszabály akkor a fotózás, mint művészet egyik alapágát likvidálja, de inkább többet is. Nekem, és rajtam kívül nálam sokkal nagyobb igazi fotóművészeknek úgyszintén, a fényképezés a különös, egyszeri, sokat mondó pillanatok megörökítéséről szól. Ezért érdemes igazán fotósnak lenni. Ezekben a pillanatokban van benne a fényképezés sava-borsa. Ezt persze állatok is tudják produkálni, és állatokkal teljesen rendben van. Ezeket a képeket is roppant módon szeretem, mert eleve szeretem az állatokat, és egy-egy pillanat pillanat az életükből igazán meg tud fogni. Engem, és másokat is. De azért mégis emberek vagyunk, érdekel az ember, mint olyan, szóval az emberi élet kivételes pillanatait száműzni a fotózás területéről, az merénylet egy művészeti ág ellen. Szerintem. Képzeld el, hogy egy valaki megy az utcán, ahol van egy óriáskivetítő, és az óriáskivetítőn van egy süni, és mondjuk van 3 fiatal, akik egymásnak mutogatnak, hogy nézd a sünit. Merthogy az ember viszonylag ritkán lát sünit. De eközben ott megy el közvetlenül a lábuk előtt egy süni, egyikük se veszi észre. Ha lenne egy ilyen pillanat, ebből például egy nagyszerű kép lehetne, aminek komoly mondanivalója van. Az, hogy manapság mennyire nem vesszük észre a körülöttünk levő világot. Ha valamit egy képernyőn látunk, arra jobban rákattanunk, mint ha ugyanaz az orrunk előtt van. Tegyük fel, meglátom ezt a pillanatot, odarohanok hozzájuk, hogy figyeljetek, maradjatok így, hagy csináljak rólatok egy felvételt, mert ez egy nagyon kivételes pillanatot fog megörökíteni, stb., stb. addigra a süni is elment, meg ők sem fognak úgy maradni, azt hiszem nem érdemes tovább ragozni, hogy mi kerekedne belőle, mert már a legelső pillanatban abszurd. De ha odamegyek hozzájuk utólag, lehet, akkor is azt mondják, hogy nem járulnak hozzá, ne akarjam lejáratni őket. De lehet egy olyan pillanat is, hogy egy gördeszkás srác, egy keréken megy a gördeszkával a korláton, és közben odaköszön egy idős néninek. Na ebben nincs sértő senkinek, sőt, valószínűleg nem fog haragudni se a srác, se a néni, sőt a srác előtt még tiszteleg is, mert egyrészt bemutatja bámulatos gördeszkatudását, másrészt azt is, hogy még eközben is észreveszi idős ismerősét, és ez nemde milyen szép dolog. Mármost ehhez se lehet odarohanni, hogy maradjon már úgy egy keréken a korláton, ha mégis biztosra szeretnék menni. Viszont lehet, hogy utólag se tudom megkérdezni, mert leugrat a korlátról, és én hiába kiabálok utána, már el is száguldott, akkor megsértettem a jogszabályt, ha a képet közzéteszem?
Biztos emlékszel, nemrég volt a hírekben, hogy a HÉV-en kis híján meglincseltek valakit, mert lefényképezett egy 16 éves lányt.
A verés oka: pedofília.
A kérdés ezen részére nem válaszoltál.
Részemről, hogy a klasszikus szólás ideillő változatát idézzem: aki k*nak áll, az ne csodálkozzon, ha megb*ák. (bocsánat) Tehát ha valaki az utcán úgy jár, hogy kimeríti a pornográfia fogalmát, azt miért csak akkor nevezik nevén, ha valaki lefotózza? Vagy ha nem, akkor mire volt a balhé?
Nem egyedi gondolkodás a lincselőké, ezért nyitottam a topikot.
Ez egy összetett kérdés. Ha streetfotót készítesz, akkor az emberek az utca szerves részét képezik. Viszont a jelenleg érvényben lévő magyar jogszabály szerint mind a kép készítéséhez, mind a közzétételéhez szükséges a fotón szereplő ember/emberek hozzájárulása. Az engedély nélkül készített kép jogsértő, a képmáshoz való jogot sérti. Kivételt képeznek például a tömegfelvételek.
Nem feltétlenül etikátlan megkérdezés nélkül elkészíteni a képet. Amit ilyenkor meg lehet lépni, hogy az ember elkészíti a képet, utána odalép a másikhoz megmutatni a képet, és az utólagos hozzájárulását kéri a kép elkészítéséhez, esetleg a közzétételéhez. Ekkor elkérheti a másik e-mail címét, ahová át tudja küldeni a kidolgozott képet, képeket.
Amire figyelni kell, hogy az ember ne készítsen olyan képet, ami a másik embert kiszolgáltatott, hátrányos helyzetben, vagy megalázó módon ábrázolja. Szintén figyelni kell arra, hogy az ember ne legyen tolakodó, de ne is bújjon egy teleobjektív mögé. Nyilván az a cél, hogy valamilyen hétköznapi helyzetben készüljenek el a képek egy-egy idegen emberről. Ami viszont biztosan járható út, az, ha odalépsz a másikhoz, és megkérdezed, készíthetnél-e róla pár képet, mert tetszik a sapkája/kabátja/ruhája. Így lesz lehetősége eldönteni, engedi-e magát lefotózni.
Helyzetfüggő is, mikor érdemes kérdés nélkül elkészíteni a képet, és mikor érdemes engedélyt kérni a képek elkészítése előtt.
