Én azt gondolom, mégha bizonyos dolgok el is múltak, vagy nem fontosak már, akkor is minden dolgunk és cselekedetünk a múltból a részünk, és az is marad amíg élünk. Már nem vagyunk gyerekek, mégis őrzunk valamit abból a korszakból. Kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy fa. Megnyúltunk, vastagodtunk, elfásultunk, gyűltek az évgyűrűk, de az a pici mag, amiből kikeltunk, meg mindig ott van bennünk. És ez így is van jól. :-)
Egy piros mintás fekete felsőben, sötétbarna hajad volt, és azt mondtad, hogy a melled sokkal előbb ér be egy talira, mint a tested! :) Úgy mutatkoztam be, hogy sziasztok, Edit vagyok! :)
Mivel szemben ültem veled, ha nevettél, a fogsorodat is láttam, azt is, amit be kellett volna már régen tömni! :)
