Úgy tűnik nem nyugodhat békében szeretett kollégánk.
Mint arról tegnapi kiadásunkban beszámoltunk, a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége (MEÚSZ) vizsgálatot kért az Országos Mentőszolgálattól (OM) Molnár Dániel tragikus halála ügyében. A MEÚSZ szerint a mentőkocsi hordágy nélkül érkezett, és a "beteggel a mentősök megalázó módon bántak". A mentő csak egy órával a riasztás után érkezett meg a Magyar Rádióhoz, és vele egyidőben egy "paparazzo" is befutott.
Győrfi Pál, az OM szóvivőjének honlapunkhoz is eljuttatott közleménye szerint a segélyhívást követően a mentők szolgálatvezetője a helyszínre azonnal rohamkocsit indított, és a bejelentést követő 7. percben az kiérkezett. A rohamkocsi felszerelése teljes volt, tehát természetesen hordágya is volt. A második mentőkocsi személyzetére a beteg testsúlya és a helyszín adottságai és a beteg biztonságos gépkocsihoz szállítása miatt volt szükség. A beteg helyszínen azonnali orvosi ellátásban részesült, amely szakmailag feltétlenül indokolt volt, és amely esetében a túlélés esélyét jelentette.
A számtalan felmerülő vitás kérdés illetve a tisztánlátás miatt megpróbáltuk megszólaltatni az eset főszereplőit. Elsőként a szemtanú, Dani kolléganője, Bojtor Márta mesélte el a történteket.
- Márta, ha nem túl borzasztó, elmesélnéd, mi is történt pontosan?
- Borzasztónak borzasztó, de nagyon szeretnénk mi, ha kiderülne az igazság. Én körülbelül a Dani harmadik kiáltására mentem ki, mert a közbülső szoba a Fekete Veráé, tehát a Danié tőlem két ajtóval odább volt, ráadásul azért csak a harmadik kiáltásra figyeltem fel, mert a rádiós ember ugye hozzá lehet szokva az ilyesmihez, gyakran fordulnak elő vágás közben ilyen hangok, kiabálások, amelyek akár egy szalagról is jöhetnek. Most is azt hittem először, hogy vágnak valahol, de nagyon életszerűnek tűnt az egész, ezért kirohantam, akkor szegény Dani már a földön feküdt, és fogta a szívét. Nagyon fájlalta a mellkasát és izzadt, ki volt gombolva rajta az ing, emellett borzasztóan piros, vagy inkább sötétlila volt az arca. Látszott rajta, hogy rosszul van, és azt kiabálta, hogy "Fáj, nagyon fáj, nagyon fáj!", és azt is mondta, hogy "Most meg fogok halni..." Kérdeztem rögtön a többieket, hogy hívták-e a mentőt, és a Fekete Vera bólintott, hogy igen, már jön a mentő.
- Ez mikor történt meg?
- Attól számítva, hogy a Vera szólt, ez negyedóra múlva történt meg, szegény Dani pedig végig forgolódott, hol a bal, hol a jobb oldalára fordult, hol hasra feküdt. Én vittem ki egy törülközőt a feje alá, hogy ne a földön feküdjön, és megpróbáltam megitatni is, ez vagy kétszer sikerült is. Közben egyfolytában azt hajtogatta, hogy borzasztóan fáj a szíve. Aztán megjöttek a mentők, egy magas szőke, középkorú nő, és vele egy férfi. Ahogy megjelentek, minket azonnal kiküldtek, és elkezdték ellátni szegény Danit. Mi ettől kezdve már csak hallottuk, hogy mi történik az ajtó másik oldalán. Egy idő múltán például a férfi azt mondta a Daninak, hogy ne kiabáljon, mire a Dani azt válaszolta, hogy neki úgy könnyebb, ha kiabál, legalább is úgy érzi, hogy akkor jobb valamivel. Erre megint azt mondta az az ember, hogy fegyelmezze magát. Aztán egy idő elteltével - gondolom, megint megpróbálta fegyelmezni ez az ember a láthatóan a halálán levő Danit - a Dani megint veszekedett velük az emberi méltóság nevében, egyáltalán: az emberség nevében kikérte magának azt a bánásmódot.
- Mit mondtak neki?
- Azt nem tudom pontosan, valószínűleg azt mondták neki, hogy ne kiabáljon, de hát olyan borzasztó állapotban volt, látszott rajta, hogy pokoli fájdalmai vannak, és szakadt róla a víz. Én azt, amit a Dani mondott azt hallottam, amit az orvos mondott, azt csak egyszer hallottam, de valószínűleg másodjára is szóvá tehette, hogy a Dani így reagált rá. Ez egy elég hosszú veszekedés volt. Tényleg megdöbbentő, hogy egy ilyen állapotban lévő embert arra kényszerítenek, hogy veszekedjen velük.
- Közben azért "dolgoztak"?
- Mi az ajtó mögött voltunk, nyilván, ők végezték a dolgukat, biztosan mérték a vérnyomását. Aztán egy idő után hoztak fel EKG-készüléket és infúziót is.
- Mennyi idő lehetett ez körülbelül?
- Mindez - attól kezdve, hogy a Dani először kiáltott, addig, amíg elvitték - összesen másfél óra volt.
- Mennyi idő után jöttek meg a mentők?
- Az negyedóra lehetett, és az első kocsi körülbelül egy és negyedóráig foglalkozott vele ott a helyszínen. A Dani közben folyamatosan kiabált, és azt ismételgette, hogy "Meg fogok halni!". Az Imri Gyula is ott volt, ő egy idő után szólt a mentők szóvivőjének, és megkérte hogy intézkedjenek, hogy vigyék már el végre a Danit egy kórházba, mert tényleg ott fog meghalni. Aztán kiderült, hogy azért nem vitték a Danit, mert nem volt a mentőautóban olyan hordágy, amire feltehették volna. Mire többen megjegyeztük, hogy vegyenek le egy ajtót és vigyék el azon. A válasz az volt, hogy inkább hívnak egy másik kocsit. Ez később meg is jött, láttuk, amikor lementünk a Danival, hogy jött egy ennél sokkal kisebb kocsi, és abban volt már egy olyan hordágy, amivel el tudták vinni a kórházba. De attól kezdve, hogy a Dani először jajgatott, és a mentőket kihívták, eltelt hozzávetőleg másfél óra. Lehet, hogy csak egy óra húsz perc, lehet, hogy egy óra harminchat perc, nem tudom, de egy és negyedóránál biztos több volt. Megdöbbentő volt még, hogy ez a bizonyos orvosnő, miután levitték a Danit megkérdezte - azt hiszem, a Fekete Verától -, hogy: "Ez az úr, mindig ilyen hisztérikus?"
- Nem figyelmeztette senki őket?
- Nagyon nagy kedvünk lett volna pofán vágni őket, de ez nem hiszem, hogy segített volna. Aztán amikor rátették az infúziót szegény Danira, akkor is ugyanúgy fájdalmai voltak, de akkor néha már elcsöndesült egy kicsit. Az is lehet, hogy egyszerűen elfáradt, és nem volt már ereje, de változatlanul nagyon rossz állapotban volt. Hát, én ennyit tudok mondani, gondolom, ugyanezt tudná elmesélni az a három-öt kolléga, aki szintén ott volt ennél a borzasztó drámánál.
Természetesen szerettük volna megkérdezni az Országos Mentőszolgálat - illetve a helyszínen járt mentősök - véleményét is, ám az OM-tól azt a választ kaptuk: amíg nem alakítanak ki közös álláspontot, addig nem nyilatkoznak.
nb1.hu
EZT EL KELL OLVASNOTOK!!!-ÉN NAGYON ELKÉPEDTEM MIKOR ELOLVASTAM!!!!!!!
A MEÚSZ vizsgálatot kért az Országos Mentőszolgálat vezetőitől.
Az MTI szerint a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége (MEÚSZ) felkéri az Országos Mentőszolgálat vezetőit: vizsgálják ki az ismert sportriporter, Molnár Dániel halála előtti eseményeket.
Molnár Dániel, a Magyar Rádió sportriportere március 26-án, ötvennyolc éves korában, szívinfarktus következtében hunyt el.
"Szemtanúk szerint a mentőkocsi hordágy nélkül érkezett, annak ellenére, hogy infarktusgyanúval riasztották őket, a beteggel a mentősök megalázó módon bántak" - írja közleményében a MEÚSZ.
Mint a közleményben olvasható, újabb mentőkocsi csak külön közbenjárásra, az eredeti riasztás után egy órával érkezett a helyszínre, s ezzel egy időben egy "paparazzo" is megjelent.
A MEÚSZ felveti a kérdést, honnan tudhatta a fotós, hogy egy újságíró "bajba került". A szervezet hangsúlyozza: elítéli azt az újságírói mentalitást, amely "híres emberek agóniájának fényképfelvételeivel akar olvasókat toborozni".
Ha ez igaz akkor nagyon döbbenetes. Mondjuk azt a "fótóst" is jól megkéne rugdosni aki képes ilyenkor fotózni:-( Talán az anyjának az agóniáját kellene inkább lefotóznia" az ilyen állatnak.
:((((((((((( Nagyon szomorú vagyok, egyike volt azon kevés(manapság pláne kevés) SPORTRIPORTERnek akik miatt érdemes közvetítést hallgatni akkor is, ha az adott esemény nem is oly érdekfeszítő :((((
Ötvennyolc éves korában elhunyt Molnár Dániel, a Magyar Rádió sportriportere. A népszerű újságíró szerdán a munkahelyén szívinfarktust kapott. Gyorsan kórházba szállították, de már nem tudták megmenteni az életét.
Te közvetítetted volna a szombati lengyel–magyar Eb-selejtezőt. Szeretted a futballt is, de nagy szerelmed a sakk volt. A sakk, amelynek nagy ünnepe lesz hamarosan Budapesten. Most már nélküled, akinek a szerkesztésében a sporthírekben szinte minden eseményt megelőzött a sakk. Egy-egy versenyről olyan lelkesedéssel közvetítettél, mintha a labdarúgó-válogatott világbajnoki döntőt játszana! Mi lesz a kártyacsatákkal, az adomákkal, a vidám versekkel?
Molnár Dániel és a halál? Elképzelhetetlen. Mindig mosolyogtál, mindig vidám voltál. Emlékszem, mennyire örültél lányod és fiad sportsikereinek, s annak, amikor találtál egy jó rímet a verssor végére. A kollégák és hallgatók is nagyon szerettek, s nem csak a sportműsoraidat kedvelték. Rendkívül kiművelt emberfő voltál, az ilyen ma már nagyon ritka. Bármelyik országban jártál, az adott nyelven azonnal megtanultál néhány mondatot. Most itthon vagyunk, de e szörnyű hír hallatán nem találom a szavakat.
nyugodjon békében!
nagyon fog hiányozni, vele együtt a fiatalságunk egyik darabkája is eltűnik örökre. azok a csodálatos körkapcsolások.
a legnagyobbak egyike volt.
:((
ps: vszeg már csak lapzárta után érkezett a sportba a hír.
Kedvenc sportriporterem, rádiós személyiségem volt nekem is Molnár Dániel. Öröm tölt el, amikor műsoraira, fantasztikus közvetítéseire gondolok vissza, ezért most nem is szomorkodok, mindig vidám hangulatát zárom lelkembe.
Isten nyugasztalja!
Mindig hallgattam a Körkapcsolásokat, hangulatossá tudta tenni még a kevésbé jó meccseket is. Nagyon sajnálom, hogy nincs többé. :(
