A reformkorral átfedésben van a nyelvújítás időszaka, amely a magyar nyelv történelmének egyik legdinamikusabb és legérdekesebb időszaka.
Tágabb értelemben véve jóval hosszabb, mint a reformkor, mert a felvilágosodás, a napóleoni háborúk és a Habsburg-önkényuralom időszakát is magában foglalja, a magyar felvilágosodás kezdetétől, 1772-től a Magyar Nyelvőr megjelenéséig, 1872-ig számoljuk.
Szűkebb értelemben persze csak Kazinczy és társainak működési időszaka, nagyjából 1790 - 1831 között.
A reformkor és a szabadságharc történetét, valamint 12 hőst ( Andrássy, Batthyány, Bem, Damjanich, Deák, Esterházy, Görgey, Jókai, Kossuth, Petőfi, Széchenyi, Wesselényi) és a róluk elnevezett ételeket mutatja be a Hőseink az étlapon című, most megjelent kötet ajánlom a téma és a korszak iránt érdeklődők figyelmébe, bővebben:
"Ha már reformkor és magyar irodalom, akkor a Toldi mellett ne feledkezzünk meg olyan remekművekről sem, mint Petőfitől a János vitéz és A helység kalapácsa.:-)"
Ha már reformkor és magyar irodalom, akkor a Toldi mellett ne feledkezzünk meg olyan remekművekről sem, mint Petőfitől a János vitéz és A helység kalapácsa.:-)
Ez utóbbiból készült egy zenés film, január 22-én lesz a bemutatója a Duna TV-n.
Az esztergomi Szent Anna-templom, más néven Kerektemplom is a reformkor terméke, 1828 - 1837 között épült.
Az előbb említett Packh János tervezte és az építést is ő vezette.
Állítólag félig-meddig a bazilika aféle építészeti előzményének szánták, ezen teszteltek egyes építészeti megoldásokat, pl. a kupola formáját és kivitelezését.
Folyatnám azt a sorozatot, amit a latin-amerikai topikban Vörösvári kartárssal elkezdtünk, hogy milyen fontosabb események történtek 200 évvel ezelőtt, az 1822-es esztendőben.
200 évvel ezelőtt, 1822. április 23-án történt meg az esztergomi bazilika alapkőletétele.
A nyelvújításnak hihetetlenül produktív hatása volt a magyar nyelv fejlődésére, még nemzetközi összehasonlításban is nagyon ritka az ennyire jelentős, tudatos nyelvújítás.
Lényegében a nyelvújítás alapozta meg a mai magyar nyelvhasználatot, bár a magyar nyelv történetében csak 1920-tól, tehát Trianontól számítjuk a legújabb korszakot.
Az esztergomi főszékesegyház építésének nem találtam jobban illő történelmi topicot, no meg gondoltam, hogy felhozom egy kicsit a reformkort, szóval ez egy hibrid - mivel több korszakon át tartott a munka:
Az árvízi napló oldalain szereplő adatok szerint Wesselényi 1838. március 14-én 14 órát, március 15-én pedig éjféltől kezdve 8 órát töltött mentéssel. Sajnos a továbbiakban pontos adatok nem nyerhetők ki a forrásból, mivel 15-én a báró a délelőtt során vesztegelni kényszerült. Délután újra útnak indult, tevékenysége időtartamát azonban nem jegyezte fel. Összességében tehát annyi állapítható meg bizonyosan, hogy két nap alatt legalább 22 órát töltött mentéssel. Arról sem kapunk pontos információkat, a fenti időből mennyi telt tényleges fizikai erőkifejtéssel. Csupán egy alkalommal jegyezte fel, hogy „csaknem 12 óráig folyvást és szakadatlanul evezvén és dolgozván” ereje elfogyott.Mint a fenti adatokból is látszik, kitűnő fizikai állóképességgel kellett rendelkeznie. Nem ez volt az első alkalom, hogy Wesselényi kitűnt kortársai közül fizikai teljesítményével. A sporttörténeti szakirodalomból már ismerjük a báró kimagasló sportteljesítményeit, amelyek a köztudatba is beépültek. Elég csak úszóteljesítményére gondolnunk, amelyre Balatonfüreden egy emléktábla is felhívja az arra járók figyelmét. Mint Siklóssy László bebizonyította, a közhiedelemmel ellentétben nem ez volt az első Balaton-átúszás, azonban a Balatonfüred–Tihany táv leúszása a korszakban kivételes eredménynek számított. De nemcsak a vízben, hanem a szárazföldön is jeleskedett: 1829. március 16-án a pesti Nemzeti Vívóiskolában két és fél óra alatt megállás nélkül 24 ellenféllel csörtézett, s mindegyiküket legyőzte. A pesti árvíz alatti fizikai teljesítményére is gondolva joggal merülhet fel a kérdés: hogyan tett szert Wesselényi ilyen erőnlétre?
