Este van. Lassan leteszem a kedvenc könyvemet, a Galaxix útikalauzt, és sóhajtva nyújtókodom egyet. Azok az esti körutak! Kinek hiányoznak ? Dehát, ez is hozzátartozik az erdészséghez. Ráadásul még csak most kerültem ebbe a körzetbe, hogy nézne ki, ha már az első héten megszegném a szabályokat ?
Így felveszem a kabátomat, beszállok a terepjáróba, és elindulok.
...
A fenyves szélénél áll a kis házikó. Már figyelem pár napja. De most... mintha más lenne.. Persze! Hiszen valami világít benn. Megyek, megnézem. Sose lehet tudni.
...
Kopogok a vastag tölgyajtón. Semmi válasz. Kopogok még egyszer, egyúttal elhatározom, hogy nem megyek haza, amíg meg nem ismerem az új lakót.
Autóm fényei végighasítanak a ház falán, ahogy a ház elé kanyarodok. Minden kihalt. Szerencsére tudom, hogy nem vár a házban meglepetés, mert a Pillénél bevált brigádot felfogadtam és ezok még be is vásároltak. Nagykabát van rajtam, hisz itt a hegyi lejtőkön a hó utolsó foltjai mostanában olvadoznak csak, hogy éltetőleg táplálják a dús zöld réteket és apró csermelyekbe gyűlve fussanak át az erdőn. Kristálytiszta vizükkel táplálják az erdő állatait is. Leballagok a ház előtt elfekvő réten. Hideg van, hiszen a csillagos eget egyetlen felhő sem takarja, s a Hold sincs az égen. Állok egy kicsit, aztán visszaballagok a bejárathozt és kinyitom az ajtót. Kellemes meleg fogad. Le is vetem a felesleges ruháimat a szobámban, ahova felhoztam a táskámat. Elmegyek zuhanyozni, aztán felveszem a frissen mosott fürdőköpenyem és leballagok a tágas nappaliba. Begyújtom a kandallót és belefekszem a kanapéba. Magány, ez az, amire most vágyom. Csend és magány. Átgondolni az elmúlt heteket és hónapokat. Annak ellenére, hogy tudom, döntésem helyes volt, magamnak is emésztenem kell. Imádom ezt a házat és akármennyire is a vágyak beteljesülését befogadó otthonban vagyok remélem nem sértődik meg a faszerkezet egyetlen szálkája sem, hogy most nem ez a helyzet. A kanapéban alszom el, amint a könnycseppek legurulnak arcomon és a lobogó tűz képét már csak elmosódva láthatom...
Felfogadtam egy csapat takarítószakmunkást, és most sürgés-forgás tölti be a házat. Minden csupa por és pókháló, látszik, hogy nagyon régen jártak erre a vendégek.
Hmm... a plafontükör is teljesen elhomályosult. Külön felhívom rá a csoport vezetőjének figyelmét. A tükör egy naggggyon fontos kellék a házban. Amíg benn dolgoznak az emberek, körbenézek a kertben.
Beszívom a párás föld illatát. A porhanyós rögök között felütötte fejét a hóvirág. Nicsak... a fán egy madárka énekel. Fényes sugara a napnak előbújik a felhők mögül. Belenézek és tüsszentenem kell tőle. :)) Mosolyt csal arcomra ez a közjáték.
Tavasz van. Érzem a langyos szellőn, hallom a madarak énekén.
Tavasz van. Remélem újra betölti a házat az emberek zsivaja, a nevetés, a sülő hús illata, a hűvösebb estéken pattogó tűz melege.
Nem tudom te mire gondolsz, de én most - kivételesen - csak az ebédre gondoltam. Persze nem mindegy kivel ebédel az ember.
Ebben a falusi kisvendéglőben nagyon jól főznek. Jól esik utána leülni a tűz elé és egy pohár bort kortyolgatni.
Tölthetek neked is?
Éhesedés jogos. Már kopog a szemem. Mármint IRL. Azt hiszem megyek, bekapok valamit. (Miért van az az érzésem, hogy nem arra gondol, amire én?:)))) Egy óra múlva itt leszek újra. A kollégák már itt toporognak az ajtó elött.
Jéé! Egy vékony füstcsík száll fölfelé a ház kéményéből. Benézek ki jár erre.
Az előszobában már hallatszik a halk zene. Leveszem a bakancsomat. Halkan belopakodok a nappaliba. Valaki fekszik a kanapén, mellette ropog a tüz a kandalóban.
- Szia!
De régen nem jártam erre! Sebaj! Ha már úgyis olyan hideg van, hogy IRL majdnem letörik a fülem, akkor mit nekem az Alpokban lengedezo szello.
Hirtelen kedvem támadt ideutazni. Kellemes illat fogad, mikor belépek. Tüzet rakok, felteszek valami zenét, leheveredek a kanapéra és olvasok.
Ahogy combomon érzem a forróságot elönt a forróság. Szenbedélyesen megcsókol, s én nem hagyom ezt megválaszoltalanul. Mélyen szemébe nézek, s ahogy kiejti ezt a pár szót lassan levetem magamról a pólót. Megfogom, átfordulunk (még szerencse, hogy ilyen nagy itt a tér). Lejjebb csúszok rajta. Testét csókolom, nyelvem mellein köröz, s egyre lejjebb haladva rajta elérek az egyetlen rajta levő ruhadarabig. Lassan lehúzom róla, majd közelebb hajolva a forró, lassan nedvesedő balranghoz óvatosan megfújom, hogy a lágy, hűvős légáramlat minden egyes idegvégződést ingereljen. Teste egy kicsit összerándul...
Ahogy keze melleimhez ér akaratlanul is megmozdul csípöm, és köröz egyet kemény combján. Szenvedélyesen megcsókolom. Fejét tenyerembe fogom, kezem néha hajába túr. Remegek. A hidegtol, a türelmetlenségtol, a vágytól. Attól, ahogy hozzámér. Továbbra is kezemben tartom fejét. A szemébe nézek. -Nagyon kívánlak-suttogom.
Én is lehúzom a cipzárt. Hagyom, hogy keze végigsimítson a hátamon. Levetem az overallt. Én is csak egy száll pólóban vagyok. Finoman átölelem, míg nyakamat csókolja kibontom melltartóját, kezeimmel kezdem el kényeztetni őket.
-Nem-mondom és leteszem a termoszt. Az ölébe ülök. -Inkább melegíts meg...fázom. Odateszem fejem a nyaka hajlatába. Ajkammal érzem a szívdobogását, érzem böre illatát. Finoman csókolom a nyakát, hátán végigsimít hideg kezem...
Hátradőlök. Ő felettem nyúl el a teáért. Vállát éppen nem érem el így ajkaimmal, de látom, hogy libabőrös. Érzem testének fenséges illatát. Lejjebb csúszom egy kicsit s nyaka alját kezdem csókolni. Majd még egy picit lejjebb haladva elérek mellei közé nyelvemmel, s ismét vissza. Fejét hátrahajtja. Feljebb húzódom, s nylevemmel nyakán végighaladva elérem állát, majd megcsókolom. Kezében már ott a termosz. Elnyúlok a két bögréért.
-Töltenél?- kérdezem mosolyogva :-)
Ahogy a kezét nyújtja, gonosz gondolatok futnak át agyamon. Kiránthatnám a hóba és bezárkózhatnék én! Ehelyett megfogom kezét és bemászom. -Ezt leveszem, ha nem haragszol. Kicsit átfáztam. Direkt úgy nyúlok a teáért, hogy a vállam épp az ajkához ne érjen. Tényleg átfáztam. A testem tiszta libabör...A mellbimbóim úgy ágaskodnak, hogy már-már elpirulok.
Előrekúszok, s bekapcsolom a fűtést. Ahogy visszapillantok látom, hogy elkezdi lehúzni az overall cipzárját. Csak nem arra készül, hogy...? De igen. Szemeim kémlelik, ahogy egyre többet látok a testéből, s érzem, hogy minél többet látok, annál jobban akarom látni. Sőt érezni. Kinyitom az ajtót:
-Gyere be, nehogy megfázzál odakint...
Ahogy kinyitom az ajtót, és felé nyújtom a kezem...
Kizárt. A saját kocsimból. És a nyelvét öltögeti...Hogyan is járhatnék túl az eszén? Mert csak úgy nem fog beengedni, az világos. Sajnálom...Arra az arany szívedre kell apellálnom...-hmm...azt hiszem, ezt jól kigondoltam...És egy sejtelmes mosoly kiséretében elkezdem lehúzni az overall cipzárját...Ahogy húzom lefelé, láthatóvá válik melltartóm...(Meglepetésnek szántam, hogy nem veszek alá semmit:)), majd a bugyim és végül a combfixem...(Most vagy megsajnál a hideg miatt, vagy megkíván..., de az ajtót ki fogja nyitni:-))
Puff. Megint eltalált. Akkor spuri az autóhoz... Kicsivel előtte érkezem meg az autóhoz. Tudom, hogy nem fair, de gyorsabban futottam. Kinyitom, s észreveszem, hogy hátul le vannak hajtav az ülések :-)) Beszállok és bezárom a kocsit. Leila éppen abban a pillanatban ér oda. Rámosolyodom. Vajon most mit tesz? :-)))
Ejnyebejnye. Megfürdet a hóban.
-Na várj csak! - Egy hirtelen mozdulatta átfordítom, s most már én terítem be hóval.
Hmm. Milyen helytelen. Kezd lemenni a nap, így nem fog rendesen megszáradni.
-Leila, nem kellene visszaindulnunk, mielőtt ránksötédik a szabad ég alatt télvíz idején? Legalább a kocsiig.
Hmm. Ebben a csókban volt valami...Inkább játékos, mint szenvedélyes, de mindenképpen vágyfelkeltö. Feltétlen vágyat érzek, hogy galád módon kihasználjam, hogy a tájban gyönyörködik...És lerántom a hóba. -Fürdetés!-mondom, és már lapátolom is a havat...A kezét lefogom, megcsókolom, kicsit hevesebben, mint ö az elöbb. Diadalmasan ülök rá, mikor meginog "trónom" és arcátlanul visszavágót követel...
