Vagy pofara esel, azthiszed, elfeledted, megis bemesz a konyvesboltba, olyan konyvet veszel,ami ot erdekelte, az o kedvenc CD-jet hallgatod...
Es egyre jobban akarod.Mar azthiszed, elsirattad, tudod, hogy nem jon vissza. Tudod, hogy kikeszit, tudod, hogy megfektet, tudod, hogy padlora kuld ujra es ujra.
De te csak egyre szebbnek latod, minden lanyban ezutan megis ot keresed, mindenkit hozza hasonlitasz, es az osszehasonlitast termeszetesen mindenki elbukja. Mert o szebb, okosabb, szenvedelyesebb mindenkinel, es senki nem tud ugy szeretni, mint O, amikor meg egyutt voltunk.
A tudat gyenge var, hamar osszeomlik a tudatalattid nyomasa alatt.
Huszon-evesen is beled eghet, ha o az elso igazi.
Igen. Az egyik nagy mottóm, hogy az ember a rossz dolgokból tanul, a jókat meg kiélvezi. Ha valami rossz történik veled, beindul a belső védekezési mehanizmusod is, és "megjegyzed" a dolgot, a szitut, stb. Legalább is meg kéne hogy jegyezd. Szerintem, ha egyfajta pofára esés -maradjunk ennéll a témánál, de ez szerintem mindenre igaz az élet minden területén-, többször is, ugyan úgy megtörténik veled (vagy nagyon hasonlóan történik meg legalább is), akkor -szerintem- valamit nem tanultál meg, valami fontosat, amit meg kellett volna, és az élet "kényszerít" rá, hogy tanulj... Velem ez már pl. kétszer-háromszor előrodult, tanultam belüle és láss csodát, most egy EGÉSZEN MÁS TíPUSÚ pofára esés előtt állok. :)
Még nem tudom, hogy mit kell belőle megtanulnom, és lehet, hogy még kell egy két ugyan ilyen pofára esés, hogy megtanuljam. Ez van...
És húzgálom is a pofámat miatta, ne félj, nem vagy egyedül a pofára esésekben. Igy ni -► :\
Eddig csak pofára estem minden kapcsolatomban -önnön, vagy a nő hibájából-. Ezek a tapasztalatok, bármennyire is "repülni" akarok, szép lassan zuhanó repülésbe kényszerítenek.
Off topic...
Én mindig is tudtam "irányítani" az érzéseimet, elég jól, de persze teljes mértékben ez teljesen lehetetlen. Mennyire fájdalmas is, mikor nem úgy érzünk, ahogy abban a helyzetben jó lenne, nem? Szerelmesek „akarunk” lenni valakibe, mert szép, kedves, olyan, amilyen társat elképzeltünk, de mégsem megy, valami miatt nem... Máskor meg nem is szép az illető, de valami mégis megfog benne, önző és/vagy rosszindulatú velünk, mégis fülig beleesünk az illetőbe. Én úgy gondolom, hogy a szerelmet lehet egy bizonyos szinten befolyásolni, hogy ha figyelmünket szerelmünk tárgyára irányítjuk, megfigyeljük, hogy mit szeretünk benne, mi az, ami vonzó, mi az, amit eddig nem vettünk észre, az apró mozdulatok, stb. Ez sokban befolyásolhatja az érzéseinket, szerintem. Én a szívemben tudok csak szerelmes lenni, „tudatosan” –ahogy mások mondják- nem. Nem érzem azt, hogy a fent leirt odafigyelés tudatos szerelem lenne...
Topic on:
Persze az "örök" szerelem, az IGAZI, idővel egyre elérhetetlenebb lesz számunkra. De miért? A tapasztalatok, amiket életünkben felszedünk. S legfőképpen a fiatal kori emlékek, melyek még a „képlékeny” szívet nagyon befolyásolni tudják. Akikkel mostanában beszéltem a szerelemről, illetve szerelmi tapasztalatokról, döbbenetesen hasonló tapasztalatokkal rendelkeztek, mint én. Természetesen beleszámolom az index.hu szex fórumain elhangzottakat is. De miért van ez így? Azt hiszem, leginkább a társadalmunkra, és a gyerek korban felvett szokások, kommunikációs „tapasztalatok” miatt van az, hogy KÉT EMBER NEM ÉRTI MEG EGYMÁST.
Half-topic:
Hogy mire gondolok? Azt mondom, hogy Őszibarack! Na, most neked mi jutott az eszedbe? Mondjuk, hogy nekem is az. :) DE! Most gondolj vissza arra a pillanatra, mikor elképzelted az „őszibarackot”... Milyen volt az érzelmi háttere annak az „őszibaracknak”? EZ ITT A LÉNYEG! A szavak és gondolatok mögötti érzelmi motivációk! Lehet, hogy két ember ugyan azt a gondolja valamiről, de hogy nem ugyan úgy, ugyan azt érzi, az holt biztos. Most gondoljuk csak végig, amikor azt mondom, hogy őszinteség! Nekem erről olyan szintű őszinteség jut az eszembe, hogy még a tegnap esti nagyon vad álmomat is el tudom mondani a barátnőmnek, teljesen nyugodt szívvel –meg még hasonlók, de biztos mindenki érti-. Erre van aki azt mondja, hogy ez már sok. És NEM TUD VELE MIT KEZDENI, HOGY ILYEN ŐSZINTE VAGYOK!
Off-topic...
(Mondjuk, csak akkor vagyok ennyire őszinte, ha valami bajom van, valamin nagyon rágódom, szóval nálam sem „normális” teljesen ez a reakció. Ehh... :\)
Topic konklúzió:
Nem tudom elképzelni, hogy valaki, jelenlegi társadalmunkban ne élje át a fentebb leirt szívásokat. És azt sem tudom elképzelni, hogy valaki idősebb korában is „repülős”, idealista maradjon. Ha nem találja meg a nagy őt fiatal, vagy közép korban az ember, akkor később jöhet a nagy ő, akkor már nem hiszem, hogy azt fogja számára jelenteni, mint mondjuk, ha 2x éves korában találta volna meg... Most még én eléggé hiszek a nagy Ő-ben, meg az IGAZI-ban, annak ellenére, hogy megint szívok, asszem...
Off-topic:
Mostanság nagyon gondolkozom, hogy pszichológiával kéne foglalkoznom. Nem is hangzik rosszul az a Dr. Hope. :) Miből kell felvételizni, ha netán le akarok doktorálni? Matekból, fizikából tök gyenge vagyok. :\
