"... nem pedig fordítva"
Visszagondolva az utóbbi idök kissé homályos és egybefolyó bulijaira, szemeim elött felrémlik, hogy mind többször kapom magam a ruha-ember pszichológiai összefüggéseinek találgatásán.
Teljesen egyértelmü, hogy a nyilvános szórakozóhelyeken megjelenö fiatalság a közösségi, vagyoni, stílusbeli hovatartozás okán válogatja ruháit, elsösorban az idegenek számára való ön-determinálásból kifolyólag, másrészt egy a társaság kapcsolatrendszerén belüli elhelyezkedésének alakítgatására.
Érdekes összefüggéseket figyelhetünk meg, ha számba vesszük az egyes szubkultúrális közösségek, szórakozóhelyen megjelenö fiatalok öltözködési és stílusbeli jellegzetességeit, azt is pszichológiai-szociológiai irányból közelítve.
Kezdjük felülröl, és próbáljunk haladni lefelé.
1. "Giganto-discó-k"
Fortuna, High Life, Dokk, Made Inn, stb.
Ebben az ízléskultúrában a csúcsmárka erös dominanciáját figyelhetjük meg. A divat egyértelmüen uralkodik az önkifejezés szándéka felett. Minden, amit az illetö emberek hordanak, a vagyoni státusz quo-ból indul ki, gyakorlatilag a látványosan drága cucc a belépöjegy ebbe a világba. Ha rádnéznek, a vagyonodat és ezáltal a szigorúan anyagi szempontból történö társadalmi elhelyezkedésedet vizsgálgatják.
Ehhez jól illik a csillogó BMW, a szökitett nö, arany karkötö, fényes lapított csatos cipö, esetleg börnadrág, de mindenképpen inkább természetidegen, mint amennyire megjelenésében is fényes kellékek.
A nöknél talán még megfigyelhetö némi egyéni jellegzetesség, egy picit egyedibb ruha, de nagyrészt azért igazodnak a nyugati szórakozási kultúrákban divatosnak minösített, butikolt drága cuccokhoz.
1/b. Tudni kell, hogy az elöbb felvázolt társadalmi réteg a feltörekvö, müveletlen nemzedékböl kerül ki, akik ilyen-olyan módon anyagi jólétbe küzdötték magukat. De nem szabad ezeket összekeverni a "régóta a hegyen élö", családi alapon szervezödö régebbi gazdagokkal, akik fiataljainak szórakozási kultúrája meröben eltér ezekétöl. Az ö körükben dívik a bálozás, amelynek társadalmi esemény jellege sokkal erösebb, és nem a HC kifulladásig tartó mozgásigény vagy pedig a baráti-barátnöi összefüggések vezérlik, hanem egyfajta rangbeli másságot hivatott jelölni, náluk a gazdagság egyértelmü, a báli ruhák ezért inkább valóban elegánsak, és nem csak szépek.
Itt inkább a szabályok szabják meg az öltözködést, az egyénre nem lehet túl sokat következtetni belölük.
2. Az enyhébb disco-k ízlés- és gondolatvilága hasonlít az egyes pontban felvázolthoz, bár itt már több a tömegközlekedéssel járó lepukkant külvárosi tahó vagy a szerencsétlenül rúzsozott, tépetthajú maca. Ezek már kevéssé jutottak el olyan anyagi szintre, mint amire vágynak, természetesen a zseton az ö esetükben is központi tényezö az öltözködés során, de nem a "nekem sok pénzem van, ez a ruha tök természetes" hangulatot érzed ki belöle, hanem pl. a lányokon látod, hogy "jó bör vagyok, pénzes pasi vigyél el", a fickókon pedig érezni, hogy a luxusra elmegy az összes pénze és nincs mögötte háttér, álca az egész, elsösorban a nök becsapására.
Ezeken a helyeken az egymástól való differenciálódás kevéssé jelenik meg, talán belekeveredik egy-két bézbólsapkás, bögatyás, genksztezolis fiatal banda, de ez már nagyon helytöl függö kérdés.
3. Találni egy érdekes müfajt a városban, ez a rock-discó-k világa, amely már túllépett az abszolut pop világán, és régebbi, nem csak elektronikus hangszerekkel létrehozott zenei arculatot alakít ki. (WigWam, Rocktogon, Bahnhof hátsó része, pénteki Közgáz, Rádai klub, stb.)
Ezek a fizetöképes középosztálynak lettek kitalálva, picit értelmiségibb, de még mindig elsösorban kommersz beütéssel. Eléggé vegyes ez a közeg, végül is találni kisszoknyás csajtól kezdve szakadt rockerig mindenkit, de itt már sokkal inkább meghatározó, hogy az egyén valóban magát adja, nem pedig mesterséges imidzst produkál. Megjelennek az orrbavalós lányok, alternatív elhajlások tapasztalhatók.
(Bár még pici mértékben.)
Ebböl a szempontból a Süss fel nap mondható speciálisnak, ahol a jellegzetes bulin az emberek nagyrésze egy, amúgy módosabb liberális-alternatív szemlélethez igazodik, amelyben a ruha már eléri valódi célját, az önkifejezést, az egyéni jelleg kimutatását, még ha kifejezetten az extrém dolgokat kedvelök számára történik is mindez. Ám az általános rock-disco inkább egyszerü ruhadarabokból áll egyszerü embereknek. Ezt mondhatnánk neutrálisnak, minden más gyakorlatilag ehhez képest van.
4. Az elözö pontban említésre került a Süss fel nap, ami már egy másik kategória, és ebböl a szempontból talán ide sorolnám a Trafót is. (Bár ez utóbbi jobban elhajlik az alkotó müvészetek, a humán dolgok irányába, míg a Süsi a müvészetet magában a létben tudná kifejezni, tehát azzal alkotok, ahogy vagyok.)
Itt már látni zöldhajú betépett sráctól kezdve nagymami ingjére húzott norvég mintás kabáton keresztül, kordnagrágos, kopottcipös társulaton át az indiánokig mindenkit. Ez nem a rockdiscó-k vegyülete, a kavalkád színes, de mind-mind egyéni, még akkor is, ha mindkét említett helyre jellemzö az "ál-alternatív, sznob" megjelenés, amely magamutogatásra és hihetetlen megjátszásra épül. Ezek között eléggé elvesznek az eredetiség jelei, sokan pl. be nem ülnének egy Trafós színi-elöadásra, ha megkérdeznék öket, mégis azzal a kultúrával azonosítanák magukat. Ez a réteg számomra is meglepö módon elég erös, ezek azok, akiknek van pénze megfizetni egy bizonyos igényességi szintet, de ez a tudat már arra is sarkallja öket, hogy ezt más is lássa.
5. Elérkeztünk a szubkulturális közegekhez. Az itt említett szubkultúrák kialakulását átitatja a társadalmi sikertelenség (és pénztelenség), jelentös nagyságú a perifériára szorult fiatalok száma, akik már eleve azzal a tudattal kezdik leélni az életüket, hogy a lehetöségeik súlyosan korlátozottak. Ugyanakkor nekik is vannak a szórakozásra irányuló vágyaik, amelyben az azonos helyzetü emberekkel (sorstársakkal) kerülnek ismerettségbe, akikkel közösen nekik értelmet adó cselekedeteket találhatnak. Ezt azért írom ide, hogy lehessen tudni, teljesen más tényezök motiválják ezt a fajta bulizásra való hajlamot, mint a fentebb felsoroltakat.
De kikröl is van szó tulajdonképpen? A legszélesebb az "igazi" alternatívok köre, amely szó az én olvasatomban nem jelent mást, mint a müvészeteket önmagáért szeretö, minden föbb irányvonaltól filizofikus értelemben magát függetlennek valló, különálló egyéneket. Ha már a ruháról kellene szót ejteni, sokminden igaz rájuk, mint a "trafósokra", azzal a lényegi különbséggel, hogy minden az is, aminek látszik. A gondolkodásuk valóban annyira elrugaszkodott, mint ruháik, az öltözék az egyéniség tükre, nem pedig vásárlóeröé vagy pedig ruhavásárlási kedvé. Elmegy az egyszerü pulcsi, a szakadt ing, a szétjövö cipö. Tudják, miben élnek, és felválallják azt. Ugyanakkor mégis menekülnek a valóság elöl, életteóriákat kovácsolnak a létet megszervezni nem akarás/nem tudás köré.
(Benczúr, Bem rockpart, Pinceklub, EMKE klub, Sam-Sem klub, stb.)
Ezt most nem boncolgatnám tovább, mert nagyon elvezetne egy másik irányba, nézzük inkább, kik is tartoznak még ide.
Poszt-Rockerek. A rocker kultúrának volt fénykora, a maiak gyakorlatilag a múltból élnek. De szépen tartják magukat, anno a Szigeten ök adták az emberek 60-70 százalékát, csak nincs anyagi hátterük, ezért koncert és klubszinten gyakorlatilag sínylödnek. A rocker-ruha kifejezi a keménységüket, otthontalanságukat, és rituálé-szerü összetartozásukat is egyben.
Ez utóbbi nagyban jellemzi a "poszt-darkosokat" és a "poszt-depesmódosokat" is. Vallásszerü megszállottsággal hordják a fekete ruhákat, spirituális összetartó erejük a negatív (ill. földöntúli) gondolatvilág földi materializálódásaként. A "módosokra" sajnálaots módon nagyon rányomta a bélyegét a skinhead kultúra, valahogy egybefolyt ez Magyarországon, divat lett Martens bakancsban és bomberdzsekiben járni a Pecsába, és amikor a divat szót említem, akkor egyértelmüvé is tettem ennek a szubkultárának a mai intellektuális szintjét. Régen talán volt benne kifejezeöerö, de ez ma már a múltté, csak a hovatartozást szimbolizálja.
Ugyanezek a jellemzök érvényesek a negyedik, még említésre méltó szubkulturális közösségre, a punkokra is, a ruha és a hajviselet fö értelemhordozója a hovatartozás jelölése.
Ebben a kicsit hosszúra nyúlt bevezetömben nem tértem ki olyan létezö jellegzességgel bíró közegekre, mint az egyetemi klubok (Schönherz, stb.), az egyetemi épületekben müködö klubok (SOTE, Közgáz, Újvár), blues-kocsmák, funky dance clubok, HC partyk, vidéki discó-k, vidéki klubok, amelyek jellemyöek a mai fiatalok szórakozási kultúrájára. A továbbiakban szeretnék majd ezek érdekességeire is fényt deríteni, amelyben én elsö számú leképzési útvonalként a ruhát határoztam meg, de ez természetesen más módon is történhet. |
