Ugyanezt egy kicsit másképpen úgy fogalmaznám, hogy szerelem az, amit nem hever ki az ember. Mindegy hogy mennyi ideje volt, meddig tartott. Ha valaki egyszer igazán megérintett, annak ott marad az ujjlenyomata...
nálam ez úgy működik, hogy mindig az utolsú kapcsolatom rabja vagyok szaktás után.....egészen addig, míg nem jön egy újabb szerelem.....
az anno megélt nagy szerelmeket, mai eszzemmel és szívemmel már nem tudom átélni, nem hoz zavarba egy találkozás, nem pirít el a gondolat.....nem lehet hogy ez a bizonyíték, hogy NEM is voltak igaziak(!?!?!?).....
Pontosan így van. Az én első igazim 1 évig tartott. Utána követte több kapcsolat + egy szar házasság. A jelenlegi 16 éve tart és szuper jó. Mégis, ha eszembe jut, fizikailag végighullámzik rajtam valami, a fejem tetejétől a lábam ujjáig. Nincs rá esélyem, hogy találkozzam vele, hiszen Canadában él, de sokszor eszembe jut, én vajon eszébe jutok-e. Ilyen csak egyszer lehet az életben.
Kiheverni nem kell. Ez van és kész. És örüljön akinek ez megadatott, ez a fajta lángoló érzelem.
Hozzáteszem, hogy agyilag tudom, ha akkor, amikor össze akartunk házasodni az igazival, és megtehettük volna, már rég elváltunk volna, és valószínű utálnám szegényt.
Az igazi pirulós szerelem egy van. De az nem az az igazi, akivel le lehet egy életet élni, akiben látom a lelki társat, akivel minden szempontból jól élek. Hanem az egy hormonoktól túlburjánzott őrület. Na abból tuti, hogy csak egy van. De pont az az őrület gyilkolja el az egészet, ami később annyira hiányzik a többiből.
De én pl. nem tudnék egy napot sem együtt élni azzal a sráccal, akit az első olyan szerelemnek gondolok.
Értelek én.. már miért nevetnék?
Aham.. szal nem olyan eccerü az eset :)
Nekem nem hasonlitott senkire, de mai napig, ha megérzem azt a kölnit, amit használt, gyorsan körbenézek, nem ő van-e a közelben.. vagy ha látok valakit az utcán, aki hasonlit rá, önkéntelenül is megbámulom.. talán azért, mert reménykedem benne, hátha ő az, csak annyira megfakult az arca az emlékezetemben, hogy csak azért nem hasonlit rá annyira az illető.. na ilyenkor szoktak hülyének nézni :)
Kedves Ypszi,
Most talán nevetni fogsz, nos, ha jólesik, tedd azt, megértelek.
Képzeld azt, hogy Nagyon sokáig szerelmes, vagy egy énekesbe, mert ad valamit a zenéje, mond valamit az életfelfogása, és persze, mert jól néz ki. Képzeld azt, hogy 4 éven keresztül, akárkivel is jársz, titokban, kisebb-nagyobb hévvel még mindig rajongsz érte. És képzeld azt, hogy összefutsz egy olyan sráccal, aki pontoan úgy néz ki, mint az az énekes, csak éppen egyidős veled, pontosan olyan stílusban öltözködik, úgy gondolkodik, azt a zenét hallgatja, azokat a filmeket nézi, azokat a hobbikat, sportokat űzi, stb..., mint te. Szóval, elég érdekes kombináció ez, nem? Velem pontosan ez megtörtént. Ha nem is leszek mindig oda a srácért, valahogy soha nem fogom elfelejteni.
Én azt egy szóval sem mondtam, hogy rossz lennél. Csak furcsa.. te írtad, hogy szinte mániáddá vált, annak pedig oka van.
Én tudom, mikor gondolok az illetőre, amikor nem megy minden simán, de amikor minden tökéletes, akkor ritkán jut az eszembe..
Ja, igen, a "nem kaptad meg" dologban van valami.
A félév után összeköltözésről annyit, hogy február van, és a költözés szeptembertől lenne. Ha kibírjuk egymás mellett több, mint egy évig, akkor nem lesz korai :-)
Néha van olyan, hogy pár óra többet jelent pár évnél is. Ezt nem kell félreérteni.
Más: nem korai. Ez egy stabil kapcsolat, és nem adom fel semmiért. Továbbá, ha elolvastad a topiknyitó szösszenetet, láthatod, nem én vagyok egyedül, aki másról álmodozik. Pedig nekem férjem sincs, és gyermekem sem.
Attól, hogy valaki álmodozik, még nem rossz ember.
Nekem nyáron volt valakim. Háromszor találkoztunk összesen 2 hét alatt, és én vele álmodom 3 naponta. Féléves kapcsolatom van valaki mással, ősztől összeköltözünk. Mégis, mindig rá gondolok (..) és már lassan a mániámmá dagad az emléke.
Ez egy jó kérdés. Szerintem nem feltétlen kell az elsőnek lenni, inkább úgymond az első "igazi"-nak.. Én pl. az elsővel hálistennek csak ritkán álmodom, nem hiányzik a hátam közepére sem.. viszont volt egy nagyonnagy szerelmem, mindig eszembe jut az a tökéletesség, ami vele volt, mikor kicsit rosszabbul mennek a dolgok. Ő igazi lelki társam volt, és szerintem pontosan emiatt nem lehet talán 100%-osan sem elfelejteni a nagy szerelmeket.. kivéve, ha jön egy még nagyobb.. de ez általában nem szokott megtörténni.. :)
Ki lehet heverni szerintetek az első igazi szerelmünket? Nekem családom van, gyerekem, de 1o év eltelte után is 3 naponta álmodom Vele. Nappal viszont nagyon ritkán jut az eszembe, a férjem teljesen kitölti az ilyen irányú helyeket. Mennyit bír el egy házasság a régi szerelmekből?
Nos, előjöhetnek a titkos nicknevek.
