Nem tartom otrombának sem a magázást, sem a tegezést. Szerintem teljesen mindegy. Az a helyzet, hogy észre sem veszem, hogy valakivel tegeződök, vagy magázódok, így hol ezt teszem, hol azt. Ez csak két kifejezési módja annak, hogy megnyilvánuljunk, de nincs különösebb jelentősége. Legalábbis számomra.
Egyébiránt szerintem nem sok minden megértenivaló van kettőnk bájos csevegéséből, de ez így szép és jó. Nem kell terhelni egymást mélyenszántó gondolatokkal. Erre ott vannak a fiatalok, övék a mezőgazdaság. Is.
És ugye, hogy ugye? Azaz nem mindegy, mely szavakat ki és hogyan röppent ki slájmtól csöpögő ajkai közül...
Nem írnék, de mégis. De csak azért, mert az imént otromba módon lemagáztalak, holott szerintem nagy ökörség ez a legújabb divat. Sajnos magam is túlontúl rákaptam az utóbbi napokban, ezért is fordulhatott elő ez a baleset. Bocsánat.
Másrészt: ha valamit látszólag nem értek, annak két oka lehet. Egy: nem értem; kettő: értem ugyan, de a beszélgetőtárs dühítésére úgy teszek, mintha mégse.
A drágát jól értette. Legalább ezt mindenki megérti. De vajon miért csak ezt?
Egyébiránt elmondanám, hogy az én ajkamon csak kínrímek teremnek, békességben megférve időnként herpesszel, kenyérmorzsával, kicsorduló nyállal, torokból mélyen felszakadt slájmmal, s egyéb oly dolgokkal, mit egy jóízlésű polgár gyorsan eltűntet a nyilvánosság szeme elől, s létét tagadja, bár ez mit sem változtat azon, hogy bizony ott volt, még ha csak rövid időre is. Akárcsak a rím. Az ember gyorsan letörli a szájáról, s elfelejti...
Remélem nem zavarja, kedves sokadnick, hogy képeim ma nem oly költőiek, mint az Öné, s mint amiket tőlem elvárna, ezért kérem, a továbbiakban tőlem ne várjon semmit. Akkor talán majd kap. S akkor visszasírhatja a boldog békeidőket, mikor még nem vegzáltam Önt zavaros eszmefuttatásaimmal, morbid, kusza képeim Ön elé tárásával.
Bocsánat, drága (mármint szigarúan a piszkos anyagiak tekintetében, ha jól értem) Psyche, rosszul fogalmaztam. Már hogy is gondolhattam, hogy egy koszorús poétának gondjai vannak? Ezer bocsánat!
Alábbi szövegem értse így: ha izékére szavaz, minden álma valóra válik, s úgy teremnek majd a rímek ajkán, mint cseresznyefán a gyümölcsök a bő évek alkalmával.
Én meg már egyáltalán nem emlékszem, hogy kire szavaztam. Szavaztam egyáltalán? És volt egyáltalán szavazás? És most mi a helyzet? Meg úgy egyáltalán: hol vagyok? Milyen ország ez?
Továbbra is állitom, hogy a karanténből elöbb utóbb kiengedik a betegeket, mi meg tök egészségesek vagyunk, és ha vita is, hogy ki maradjon, de aki marad, azt nem engedik ki... Én meg örökre inkább vagyok valmi olyan helyen, ahol van kaja + pia, mint egy halom beteg közt... :o) De ez az egyéni szoc problemám :)
Szoktam értékelni, ha küzdenek értem...
De be kell valljam, mikor leadtam a voksomat, az a kellemes kis este nem jutott az eszembe. De az is lehet, hogy akkor már le volt adva a szavazatom...
nekem a kávéház vhogy jobban bejön, de mellékhelység sem rossz.
kb. mikor az asztaltól a világ+váltás után kimegy 1-2 ember a mellékre, közben + elcseverészik "amúgy mi az ábra, öri?".
Hááát... Szvsz sok munkanap kell, hogy szavazhasson aki akar... Vagy nem tom... Asszem tudorapó és zsosz fognak valamit össszeütni belőle egy idő után a modik+indexesek felé... Azután kiderül, hogy lesz-e valami az egészből, vagy nem... Gondolom eredményt a ZIndex hirdet :o)
