Jaj, ez olyan, mintha az anyukamrol meg az anyosomrol irnal, meg az eletkor is majdnem stimmel. Anyukam egyedul lakik, 84 eves, de meg azt sem akarta elarulni, amikor rosszindulatu daganat miatt operaltak. Mama, az anyosom velunk lakik, 79 eves, tkp. nagyon aranyos, vilageleteben kedvenc volt, valaki mindig gondoskodott rola. De, mostmar nem merem mondani, hogy valami bajom van, mert ot perc mulva rajta is kitor. Es az ebedloasztal, az kesz katasztrofa valami vagy kemeny vagy nem eleg zsiros vagy fog.
Akiből kikívánkozik valami ennek olvastán:
Van két nagymamám. Az egyikük 86 éves és nagyon jó állapotban van, bár ma délelőtt nagyon rendetlenkedett a gyomra. A másik nagymamám is velünk él, ő az ellentéte az egyik nagymamámnak és 79 éves. Az egyik nagymamám kövér, világéletében sokat dolgozott, rendkívűl önálló asszony volt, Oroszországban is volt kényszermunkán 3 évig, míg a másik ijesztően önállótlan és gyerekkora óta erős kontroll alatt tartották. Miután meghalt a nagyapám, ezt az utolsó kontrollt is elvesztette, és most olyan, mint egy zombi. Iszonyatosan önállótlan, mintha robotagya lenne. Ma megint eljátszotta azt, hogy szolidaritásból rosszul lett, amint meglátta az egyik nagymamámat ahogy bekakilt és a gyomrát fájlalta. Tehát a másik nagymama is rosszul lett hirtelen - ő mindig hasonlóképpen csinál, amikor ebédelünk, akkor is eszméletlen dolgokat tesz, és a család csak hőbörög, de szerencsére ezt nem veszi észre, mert robotagya van. Akármit teszünk, akárhogy szeretjük, ő sohasem lesz teljes ember...
