Üdvözlet mindenkinek!
Magam is sokat gondolkodtam itt a fórumon való állandó civakodáson. Nem a vitán, mert végül is ezért van a fórum, hanem azon, ahogy lesajnáljuk egymást, vagy rosszabb esetben gyalázzuk, mások elgondolásait, hitét. Aztán mostnában kezembe került a Romai levél Pál apostoltól, ahol e tekintetben fedésre alkalmas szavakat találtam. Persze Pál itt egyszerűbb dolgokról beszél, mint pl. az evés, de ha behelyettesitjük fórum beli vitáink történéseit, akkor talán van benne olyan amit magunkra vehetünk.
Persze mi sem térünk el a történelmi hagyományoktól, mert a örténelem során minden felekezet, rendessen "utálja" a más felekezetű "másképp gondolkodót". Persze nehéz akérdés, mert a hitviták és eretnekviták, üldözések, mindig -eredeti szándék szerint- a hit tisztaságát célozzák, ami vitathatatlan helyes cél. Viszont mégiscsak lehetne találni valami lehetőséget arra, hogy ez ne válljon feltétlen kölcsönös itélkezéssé és a keresztéynek közötti megértés kerékkötőjévé.
Tehát a részlet:
Róm 14.1
Karoljátok fel a hitben gyengét, anélkül, hogy felfogását elítélnétek.
Némelyik azt hiszi, hogy mindenfélét ehet, az aggályos azonban csak
zöldségfélével táplálkozik.
Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik. Aki meg nem eszik, ne ítélje
el azt, aki eszik. Hiszen Isten azért a magáénak tekinti.
Ki vagy te, hogy más szolgája fölött bíráskodol? Saját ura előtt áll,
vagy bukik. De állni fog, mert elég hatalmas az Isten, hogy fenntartsa.
Van, aki különbséget tesz a napok között, a másik meg minden napot jónak
tart. Kövesse mindegyik a meggyőződését.
Aki tekintettel van a napokra, az Úrért teszi, aki meg eszik, az Úrra
való tekintettel eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem
eszik, az Úrra való tekintettel nem eszik, és ő is hálát ad az Istennek.
Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának.
Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát
akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek
ura legyen.
Miért ítéled el tehát testvéredet vagy miért nézed le embertársadat?
Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk.
Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem
meghajlik minden térd, s minden nyelv magasztalja az Istent.
Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek.
Ezért többé ne ítélkezzünk egymás fölött, inkább legyetek azon, hogy a
testvér miattatok ne ütközzék meg s ne botránkozzék.
Tudom, s meg vagyok róla győződve Urunk Jézusban, hogy magától semmi sem
tisztátalan, csak annak, aki tisztátalannak tartja.
De ha testvéred elszomorodik az ételed miatt, nem jársz el a szeretet
szellemében. Ne okozd ételeddel annak vesztét, akiért Krisztus meghalt.
Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat.
Hiszen az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és
öröm a Szentlélekben.
Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és rokonszenves az
embereknek.
Ezért arra törekedjünk, ami a békességre és kölcsönös épülésünkre
szolgál.
Étel miatt ne rontsd le Isten művét. Minden tiszta ugyan, de ártalmára
lesz annak az embernek, aki botrányt okozva eszik.
Jobb, ha nem eszel húst, nem iszol bort, és egyebet sem teszel, ami
miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog.
Meggyőződésedet tartsd meg magadnak Isten előtt. Boldog az, akinek nem
kell visszavonnia, amit helyesnek tart.
Akinek azonban kétsége támad, és mégis eszik, ítéletet von magára, mert
nem járt el jóhiszeműen. Ami nem meggyőződésből fakad, az mind bűn.
