Az embereket érdekli a katasztrófafilm, ~fotó, én is döbbenten néztem tegnap egyenesben a műsort. Lefényképezni viszont nem tudnék ilyesmit.
Volt már rá példa, hogy rendkívül látványos családiház-tüzet tudtam volna fotózni. Minden felszerelés nálam volt, magasra csaptak a lángok, oltottak a tűzoltók. Én meg ott álltam dermedten és nem tudtam felemelni a kamerát. Égető szégyent éreztem, hogy a messziről látható lángok hatására kamerát fogtam és odamentem. Amikor összeszedtem a cuccot, még rajtam volt az izgalom, hogy életem leglátványosabb képeit csinálhatom meg. Mire odaértem, már lehorgasztott fejjel álltam és nem tudtam fényképezni.
Egy autóbaleset romjait viszont körbefényképeztem. Feleségemet, gyerekeimet már elvitték a mentők, nem tudtam, mi van velük, a szemét rendőrök azzal cukkoltak, hogy az asszony aligha marad meg. Egyedül, tehetetlenül annyit tudtam tenni, hogy a romokat körbefényképeztem, összeszedtem a gyerekek játékait, ilyen-olyan dolgainkat és megszerveztem a roncs hazaszállítását, többszáz kilométerről, egy préri közepéről, éjszaka, viharban.. Ez után tudtam csak egy autót szerezni, hogy a családom után menjek és kimentsem őket a kórházból, ahol az ügyelettől akár meg is gebedhettek volna. Ezek a képeim használhatóak lettek, legalábbis szemben a rendőrségi képekkel, amiken semmi nem látszott, az én képeimből tisztán láthatóak voltak a körülmények, és következtethető volt az ok (ami nem a mi vétkességünk volt), de ez a rendőröket nem riasztotta el attól, hogy minket büntessen meg. Ezzel szemben segítettek eltüntetni a valódi okra utaló nyomokat, úgyhogy a fotóimnak nem sok hasznát láttam.
Ti fényképeztetek, fényképeznétek katasztrófát?
