-Szerintem a közép út is csak akkor jó, ha maga választja az ember.
És kb. mint Sz-ami mondja; egy két szélkoloció kiegyensulyozza az embert és a közepet választja magának.
-Ha eltántorog az emeber a középtöl és valaki ott áll a szélén és szépen visszatuszakol hogy ott a helyed akkor már nem jó,
- de az sem jó ha a középen haladok lázadoznak ha kitántorgsz néha a szélre hogy ne mán itt a helyed.
Ebben egyetértünk. De ez nem is a középút problémája,mert ahol nincs út,nem lehet közép sem.
Ez az úttörő-variáció.Ez bizonyos szempontból veszedelmesebb és fárdaságosabb,mint a járt utaknak akár közepe,akár széle. Más szempontból viszont még kényelmesebb is,mert testreszabott. Csak olyanokat is jó lenne találni,akik jönnek veled ösvényt taposni. Én legalábbis nem szeretek egyedül kirándulni...:)
én csak unom a középutakat egy idô után. a legjobbak azok az utak, amiket magunk taposunk ki. az már mellékes, hogy az utánunk jövôk hagyják kis csalitosnak, vagy 4 sávos autópályát építenek belôle.
Ezt vegyem jóslatnak?
Az út közepén szerintem lényegesen jobban lehet mozogni. Mindkét irányban több a hely, és ha az ember neadjisten részeg, dülöngélhet annak a veszélye nélkül, hogy taccsra kerüljön...:)
Én inkább úgy tartom, hogy ideig-óráig elviselhető a széle is. Kell néha némi "kilengés", de utána jót tesz a nyugalom. Arról nem is beszélve, hogy a szélsőségnek megvan az az átka, hogy az ember általában mindig ugyanazon az oldalon marad. Legfeljebb a középig jut el nagyritkán, de a másik szélét már nem ismeri, mert az túl messze van tőle. Középről nagyobb a választék.
igaz, a közéáp akár lehet egy kerítés teteje is, vagy egy borotva éle is. fizikailag kiterjedés nélkülinek tekintem.
ettôl elméletileg még a helyzet az, hogy a közép, azaz a szélsôségektôl mentesség, az kellemesen kiegyensúlyozott és langymeleg. ideig óráig megfelelô, fôleg erôgyűjtésre, kikapcsolódásra. de ott élni...
Szerintem előbb mindig megismerjük a széleket, különben nem tudnánk, melyik a középút. De mindenkinek ez az utóbbi variáció a jobb, ennek ellenére az sem mentes a göröngyöktől, buktatóktól.
a középút soha nem göröngyös, az mindig kényeles és megnyugtató. van, hogy erre van szükség, de ha nem ismerjük a szélét, nem értékeljük az a pillanatot, amikor az egyik széltôl a másikig tartó utunkon érintjük a közép nyugalmát.
A középút alatt valóban az út közepe lenne értendő? Én mindig úgy értelmeztem, hogy több lehetséges út közül választható, miközben a többi nem középső, tehát valamilyen szempontból szélsőséges.
vagyis: ma és nem csak ma hallom több esetben, hoyg van középút és az a legjobb.
én meg úgy vagyok ezzel, hogy este az országúton ismeretlen vidéken jó a középúton haladni, amíg nem jön szembe valaki, vagy nem akar megelôzni. de egyébként csak nagyon szar utakon használom.
