"Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül. Aki nem hisz, elkárhozik." Ján 4,14.
Hit nélkül semmit sem ér a keresztség, sőt Pál apostol azt írja: amiben nincs hit, bűn az. Tehát a keresztség is lehet bűn, ha nincs benne hit. Ráadásul ebbe a bűnbe beleviszed a gyerekedet is?
Ezt légy szíves meggondolni, mielőtt vallásos játéknak tartanád a keresztelőt.
A gyermeked pedig ráér. Én 27 évesen keresztelkedtem és legalább tudtam, mit csinálok. Utána született gyermekeim nincsenek megkeresztelve, az előtte születettek pedig azóta - saját elhatározásukból és akaratukból - merítkeztek be. Nyilván a kicsik is megkeresztelkednek majd, ha szükségesnek érzik.
Pontosítás: természetesen úgy értem, beíratja hittanra, amikor iskoláskorú lesz, nyolc év múlva. Ha a párod kinyilvánítja ilyen szándékát, az a minimum.
Nem is a hozzáállásod zavar igazán, hanem az, hogy meg akarod vele keresztelni a gyermekedet.
Ha a párod elkötelezettebb nálad, akkor az ő hite alapján lehet róla szó, de akkor kérje ő. Ha vállalja, hogy beíratja a gyermeket hittanra, meg még viszi is a templomba, plusz találtok legalább egy keresztszülőt, aki gyakorolja a katolikus vallást, akkor tkp. nincs akadálya a keresztelőnek.
Egyebekben a protestáns kollegákat tudom ajánlani, evangélikus lelkész is fölbukkant a topicban, aki közölte, hogy ő minden katolikus merevség nékül hajlandó keresztelni. Ám tegye!
Szerinted én azt írtam, hogy te a pokolra jutsz?! Távol áll tőlem, hogy ilyen ügyekben véleményt nyilvánítsak.
És számomra egyáltalán nem sértő a beírásod. Csak írtam, hogy lehet, hogy valakinek már az.
De fenntartom a véleményem, hogy nem kell kimoderálni.
Szóval ne is figyelj rám, csak bent volt a kedvencekben, aztán olvasgattam meg irogattam...
Kössz a tippeket, felhívtam az illetékes plébániámat, ahol egy "pap bácsi hangon felmondott" üzenetrögzítő
arra, kért, hogy hagyjam meg a számom. Megtettem.
Egyébként nagyjából fején találtad a szöget.
SzomiSzomi!
Szóval a pokol bugyrában fogok rothadni:-)
Remélem nem lesz igazad, azonban ha mégis és valakit irritál a közömbösséged, annak ajánlom a Pgdn-t.
Kellemes 7végét mindannyiatoknak, ha megakadok
ismét zaklatlak titeket.
Haat nekem olyannak tunt, hogy "na legyunk tul ezen is, ne mondjak, hogy nincs megkeresztelve az a gyerek!"
Pedig nem vagyok "rendes" hivo.
Az "illetekes" plebaniat teljesen nem lehet kikerulni, de azt lehet, hogy ha kinezted, hogy hol akarod a keresztelot es el is vallaljak, akkor az illetekes plebaniatol kersz egy keresztelesi engedelyt es akkor megcsinalja az altalad kivalasztott pap.
Mi sem eskudtunk templomban, de tudtommal ez nem akadaly.
Tradíció, társadalmi elvárás, a 1/2ségem óhaja-sóhaja, a gyereknek se legyen ciki. (Hülye hasonlat, de szerintem megkereszteltnek lenni bizonyos szempontból olyan mint nem dohányozni (Persze itt és most, értem alatta a fejlett világhoz felzárkózni vágyó kis hazánkat a XXI. sz.végén és nem Pl. Dél-Szerbiát az 1920-as években, ahol csak az számított férfinak, aki a vasárnapi misét követően a templomból kilépve rágyújtott) tehát amiatt ha valaki dohányzik, gyakran kerülhet kínos helyzetbe, míg ha nem dohányzik, józanul gondolkodó felnőtt társaságban soha(most tekintsünk el a füstölés nyilvánvalóan káros aktív- és passzív voltától, abban az esetben is stigmatizál a dohányzás, ha a szemlélő egészségét nem károsíthatja a füst (pl. irodaablakból kitekintve az ácsorgó bagós kollégák vagy ügyfelek))).
Az általad felsorolt 2.-es pont (lakóhely szerint illetékes plébánia tuti, hogy nem kerülhető meg?)
Megnyugtató, hogy a szülők egyházi házasságkötését nem írtad előfeltételül, ez biztos így van?
Végül is logikus, hisz ez esetben pl. egy leányanya sem kereszteltethetné meg gyermekét, csak nekem úgy rémlik mintha a szülők templomi esküvője mégis előfeltétel.
Nem érzem úgy, hogy hozzászólásomat ki kellene moderáljam, hisz már Te is némiképp segítettél első leveledben ui. teljesen láma voltam a tárgyban.
Köszi az első hozzászólásod és remélem ismét tudsz segíteni, ill most, hogy megtudtam "Profi Human Domain Regisztrátor (Lépcsőmászó:-)) is akad a Topic lakók között, warmly welcome az ötletözöne (persze bárki másnak is).
Ne haragudj, en igazan nem kotozkodni szeretnek, de ilyen hozzaallassal - "lehető legkevesebb időráfordítással", "utolsó kenet:-) meg az egyéb anyaszentegyház által előírt hókusz-pókusz mellőzésével", "Az egész cumóra pár tízezer Ft-tól nem szívesen szánnék többet" - miert szeretned megkeresztelni a gyerekedet?
1. A keresztelo nem pusztan egy jo poen, sot, egyaltalan nem az.
2. A keresztelot az allando lakcim szerint illetekes plebania intezi, nem ugy valasztod, mint a haziorvost.
3. En nem vagyok igazan vallasos, de a hozzaszolasod meg szamomra is serto, gondolj bele, mit szol hozza Lepcsomaszo, aki gyakorlo pap!
Szerintem akkor jarsz a legjobban, ha kimoderaltatod a hozzaszolasodat...
Új vagyok a topic-ban és nem nyálaztam át a
korábbi hozzászólásokat, úgyhogy bocs, ha már kivesézett a kérdésem.
Nos a lovak közé csapok:
Tárgyév októberének végére várható gyerkőcünk megszületése.
Feleségemmel pusztán polgári (former "Tanácsi") házasságot kötöttünk, egyébként mind2en római katolikusok vagyunk.
Szeretnénk a gyereket még csecsemőkorában a lehető legkevesebb időráfordítással megkereszteltetni.
Elképzeléseim a következők (a sorrendben előbb állók a preferáltak):
1./Amennyiben lehet egyházi esküvő nélkül,
2./Two in one módszerrel, közvetlenül előtte esküvő, majd keresztelő.
3./Esküvő, majd rá 1 7-re keresztelő
4./"Előjáték"(hittan oktatás, 1.áldozás, bérmálkozás, utolsó kenet:-) meg az egyéb anyaszentegyház által előírt hókusz-pókusz mellőzésével, illetve a lehető legkíméletesebb módon.
Tehát mint a kívánságlistámból kiderült, egy rugalmas, jó fej keresztelő papot keresünk az ő kis szolid templomocskájával Bp.belső kerületeiben, de minden megoldás érdekel.
Az egész cumóra pár tízezer Ft-tól nem szívesen szánnék többet.
Ha tudtok ilyen emberkéről, segítségeteket előre is köszönöm.
Szerintem az, hogy a topic ingadozik a valfili és a „szülői munkaközösség” - témák között, normális, és rendben van.
haliho:
A Katolikus Egyház Isten előtt érvényesnek ismeri el mindazon protestáns felekezetek keresztségét, akik „az Atya, a Fiú és a Szentlélek” nevében, azaz a Szentháromságot megvallva keresztelnek.
A különbség merőben egyházjogi: akit reformátusnak keresztelnek, az ennek következtében református keresztény lesz, és nem katolikus keresztény. Azt hiszem, ez valahol logikus:-)
racer:
Elvben szerintem a radikálisabb megfogalmazások sem alaptalanok: bárki üdvözül a világban, a katolikus egyház által üdvözül, és a megdicsőült katolikus egyházhoz, a szentek mennyei közösségéhez kapcsolódik. Hiszen az üdvözültek egy népet alkotnak egymással és Krisztussal, és ez olyan egyetemes (katolikus) egység, ami minden szakadást fölülmúl.
Így tehát valóban fontos dolog az üdvösségünk szempontjából már itt a földön a katolikus egyházhoz kapcsolódni. De ez nem egy aktussal történik, hanem folyamatos szentségi jelenléttel, amelynek a keresztelés a kezdőpontja.
Ha valaki önhibáján kívül, pl. szülei hibájából, nem kapja meg az esélyt arra, hogy folyamatos szentségi jelenléttel jelen legyen a földi egyházban, az Isten irgalmából, az egyház imái által, üdvözülhet. Hogy ez pontosan hogyan történik, az Isten titka. Éppúgy Isten titka egy megkereszteletlen ember esetében, mint egy megkeresztelt esetében, aki az egyház szentségi életétől a továbbiakban távol marad.
Ami azt illeti, az üdvösség Isten titka azok esetében is, akik folyamatos szentségi életet élnek. Mindenesetre Isten ezt egész határozottan várja tőlünk (pl. „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”). Akiben tudatos, hogy ez Isten akarata, és mégis nemet mond, az valóban az üdvösségét veszélyezteti.
Érdeklődéssel olvasgatom ezt a topikot, de nem kezd egyre inkább a Vallás-Filozófia témakör irányába tolódni. Persze a téma olyan, hogy nem választható szét a két dolog (szülői munkaközösség-VallFil) egykönnyen egymástól.
Azért is tettem ezt a megjegyzést, mert egyre inkább kikívánkozik belőlem (mint protestánsból), hogy a keresztelő nem azonos a római katolikus egyház által történŐ kereszteléssel, és pl. a protestáns teológia itt egész más alapon áll. (Tehát pl. egy református vagy evangélikus nem gondolja, hiszi, vallja, hogy a református/evangélikus/baptista stb. egyház által kiszoláltatott keresztelő szükséges lenne az üdvösséghez.) Mindamellett - ha jól tudom - a római katolikusok is elfogadják keresztelésnek azt, ha más felekezet keresztelt meg valakit (hiszen nem keresztelik újra 'katolikusnak').
A hivatalos tanítással kapcsolatban tisztelettel ajánlom figyelmedbe a R.K.Eh. Katekizmusának következő cikkelyét:
"A Szentírás és a hagyomány alapján a zsinat azt tanítja, hogy ez a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja, aki az Ő testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra; Ő maga pedig kifejezetten hangsúlyozva a hit és a keresztség szükséges voltát, egyúttal az Egyház szükségességét is megerősítette, melybe a keresztségen mint ajtón át lépnek be az emberek. Ezért nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, megsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne."
Valóban vannak egészen különleges esetek (pl. az általad felvetett abortusszal kapcsolatos probléma) de azért a fentiek szerint a hivatalos tanítás azért csak feltételül szabja a keresztséget az üdvösséghez.
Nem akarok egy szakemberrel vitába bonyolódni, de az biztos, hogy annak idején hittanon azt tanították, hogy mindenki az "eredendő bűnnel" jön világra, és ennek eltörlésére hivatott a keresztség. Akkoriban nem mondták, hogy a keresztség - kizárólag - a keresztény egyházhoz való tartozás jelképe...
Hát, ez így, ilyen formában hivatalos tanítás soha nem volt.
Ámbár azzal pl. tényleg gond van, ha valaki súlyos babonákat köt a keresztelőhöz. Pl. a gyerek meg fog halni, ha nem keresztelik meg. A cigány kultúrára nagyon jellemző a keresztelő ilyen szemlélete, ezért velük - életösztönből :-) - pozitív diszkriminációt alkalmazok: képzeld el, ha nem keresztelem meg a gyereket, azután meg - Isten ne adja - tényleg meghal!
Ezt megfontolva, ha cigány a gyerek, akkor megkeresztelem. Ezzel a legtöbb kollega is így van. Ahogy Bismarck mondotta: „Csak az ökör következetes!”
Így tekintve a dolgot, feltétlen igazad van. Bennem - tudat alatt - biztos még mindig él a régi (általam sem hitt) tanítás, hogy aki nincs megkeresztelve, az "elkárhozik"...
Én úgy tekintem a keresztelőt, mint belépőt az egyházba.
Nagyon problémás másképp tekinteni: gondolj bele abba, hogy naponta több száz embert gyilkolnak meg Magyarországon az anyaméhben. Megkeresztelésükre esély sincs. Akkor most jelentsük ki, hogy elkárhoztak? Ha viszont nem jelentjük ki, akkor a keresztelő nem Istenhez belépőjegy.
Isten irgalma Jézus Krisztusban minden ember felé megnyilvánult. A megkereszteltek feladata ezt az embereknek hirdetni szóval és életpéldával. Hogy erre egy gyermek már gyermekként képes lesz-e, az döntő mértékben a szülőktől függ.
Lehet, hogy én rosszul fogom fel a dolgot, de én úgy tekintem a keresztséget, mint a gyereknek adott "belépőjegyet" Istenhez. Ezért nem egészen értem, hogy miért kell ennek a megadását egyházi részről "fontolóra venni". Természetesen semmire sincs garancia, lehet, hogy a "belépőjegyet" kihajítják, elvesztik stb., de szerintem ez akkor is "jár" a gyereknek. Felnőttek esetében nyilván más a helyzet, ott én is komoly követelményeket támasztanék a keresztség kiszolgáltatása előtt.
OFF
Az Outlook helyett használd a Pegasus Mailt! Nagy előnye, hogy ingyenes (legálisan:) és mindent tud, amit az Outlook, sőt...
A javaslatod sajnos nem az igazi. A mama a félórás beszélgetésen majd szépen elmagyarázza nekem, hogy a férje (?) nem vallásos, ő meg nem tud semmiféle templomba, vagy tanfolyamra járni, merthogy a gyerekkel kell lennie.
Különben is messziről jön, azt mégsem írhatom elő, hogy szándéka komolyságát azzal bizonyítsa, hogy pont az én misémre járjon.
Ha egy kötelező tanfolyamot írok elő, akkor ott a másik gond, hogy mi legyen azokkal, akiket viszont tényleg ezer éve ismerek? Az ő esetükben tényleg jogos kívánság, hogy egy méltó szertartás keretében kereszteljem meg a gyereket, és ne piszkáljam őket mindenféle előzetes feltételekkel.
Azonkívül a történet tényleg inkább a gyerekről szól, mint a szülőről. A szülőkről annyiban, hogy az ő feladatuk a gyermek vallásos nevelése.
Ha maguk nem túl vallásosak ugyan, de a vallásos nevelést megengedik egy vallásos keresztszülőnek, ill. a hittanóra formájában magának az egyháznak, az végülis rendben van.
Én úgy érzem, hogy az egyházak célja az, hogy a keresztelő szent legyen, és ne olyan, mint egy boltban bármikor megvásárolható termék. Ne úgy legyen, hogy "...na holnap keresek egy templomot, elvisszük oda a babát, aztán fél nap alatt végzünk is az egésszel, és pár évre el is felejthetjük..."
Egy iskolai bizonyítványhoz is legalább fél évig kell oda járni, nemde?
Tényleg nehéz döntés egy papnak eldönteni egy ismeretlen párról fél órás beszélgetés alatt, hogy van-e további céljuk az egyházzal.
Az lenne a kérdésem, hogy nem lehetne-e úgy javítani a dolgon, hogy keresztelő csak pl. háromhavonta lenne, egyszerre több gyereknek, és amelyik pár az eltelt idő alatt a templom felé se néz, az megbukjon a vizsgán?
... Persze ez csak egy költői kérdés.
Ha e keresztelő elmarad is most, ez nem zárja el előle, hogy későbbiekben saját akaratából a vallás felé forduljon. Legfeljebb döntésképesen válik belőle keresztény. Nem csinálok mozgalmat világnézetemből, így számára sem teszem kötelezővé azt. Mint említettem csupán személyes okaim vannak a viszolygásra és véleményem mellőzése hábotított fel. Attól még, hogy számomra csak egy üres ceremónia, nyilvánvaló, hogy másoknak igen szép és fontos ünnep ez.
Hát, ha Neked ennyi a keresztelő, akkor tényleg inkább ne legyen, és hivatkozz nyugodtan arra, hogy nem vagytok házasok, így nem megy:-)
De elvileg menne, mert a dolog nem önmagában a házasságtól függ, hanem a gyereknevelésre vonatkozó elképzeléseitektől: akarjátok-e hittanra járatni, lesz-e aki templomba vigye, stb.
Nagy megkönnyebbüléssel fejeztem be a topic átolvasását. Külföldön élek, van egy hat hetes fiam és el lett határozva, márpedig a gyerek meg lesz keresztelve. Lesz keresztelő, jó sok vendéggel, ahol magastartásban lehet izzadásig totyogóst járni Powered by Casio romazenére, lehet közhelyeket puffogtatni arról, hogy ez a gyerek majd... A gyereknek szerencsére mindegy, hogy elszáll e felette néhány értelmetlen szó a bűnről, kötelező determináltságról és az állandóan figyelő szigorú szemről. Utána meg arról, hogy "16 éves vagyok, szeretni még nem tudok, gyere babám, tanítsál meg szeretni" (dalszöveg). A gyereknek mindegy, a rokonság megnyugszik én meg csak kibírom valahogy.
Mindenkire ráfér egy kis kikapcsolódás, én meg majd kipihenem, a gyerek nem is fog emlékezni rá. Ez egészen jól működött nálam, ha kiegyensúlyozott voltam és nem idegesítettek fel apró igazságtalanságok, és véleményem semmibe vétele. A család örülni akar, erre jó a keresztelő. Már ha a világ fekete fehér. Ahogy mások undorodnak a haltól én úgy vagyok az izzadós, lerészegedős, képmutatós nagycsaládi (lakodalom, keresztelő, temetés) eseményekkel.
Tekintendő mindez személyes ellenszenvnek, nem pedig általános véleménynek.
Szerencsére nem vagyunk házasok, nincs keresztelő. Ez itt derült ki. Megusztam.
Nézd, ezt elvileg én is tudom. Engem nagyon gyakorlatian érdekel a probléma: ha az Outlookon újabban külön megnyitás nélkül is elindulnak a csatolt vírusok, akkor az Outlook elveszett a háborúban a számomra, és a régi címem is, amit eredendően az Indexnek megadtam.
OFF
A vírusok működése,léte és irtása egyfajta harc az informatikában. Engem az keserít el, hogy néha egy-egy hozzászólás vagy vita eredményeként indul el a vírusdömping - természetesen kideríthetetlen feladókkal. :-(
