Ha a lencsetorzításról beszélünk, akkor nem.
A perspektivikus számolásnál ki fog bukni az algoritmusnak is, ha összehasonlítja a kép középső harmadában található eltolódást a kép szélein való eltolódással.
Egyébként felvett a progi vagy 200 referencia pontot. Figyeli az elmozdulás mértékét, és pályáját is.
"Aztan lehet csinalni olyat, hogy a texturakat is 'kitalalja' a kep alapjan, ami lehet egy egszeru vissza transzformacio"
Az igazat megvallva elég kevés textúra van mondjuk egy autó felületén. Majd ha eljutunk oda, hogy a mai hájpoli lesz az ultra-lópoli minősítésés, akkor beszélgethetünk normális modellekről, egyebekről.
Ameddig úgy gondolkozunk, hogy a hűtőrácsot textúrával kell megoldani, messze leszünk a valóságtól..
Csak vigyázz a marhanagy hordótorzítású zoom optikával, mert amit azzal fényképezel, az teljesen használhatatlan fotogrammetriai célra.
Az ilyen célra készült fényképező eszközök szigorúan fix fókuszosak, közel szimmetrikus objektívkonstrukcióval.
Igen ilyesmire gondolok, konkretan olyasmire, hogy pl. fogod a digitalis kameradat, csinalsz par kepet a kocsidrol, majd egy program segitsegevel (kezzel bejelolve az egymasnak megfelelo pontokat) elkeszited a 3D modellt.
Ez szerintem eleg erdekes tema. Aztan lehet csinalni olyat, hogy a texturakat is 'kitalalja' a kep alapjan, ami lehet egy egszeru vissza transzformacio, de ha pl. a fenyforras helye a kepeken valtozik, akkor a fenyforras hatasat is vissza lehet kovetkeztetni es kiszurni. (illetve talan a visszaverodeseket is le lehet igy valamennyire szedni, ez affele inverz environment mapping)
Kossz az infot. Az emlitett jegyzetet majd megprobalom megkeriteni. A Fotogrammetria szora rakerseve talaltam is egy szoftvert, ami pont azt csinalja, amit akarok (Photomodeler).
Тem tudom pontosan mire is gondolsz, de hasonlót már csináltak:
Bármilyen felvett vagy gerenált képsor minden kockáján egy adott program keres referencia pontokat, és kiszámítja a kamera helyzetét.
Ezt hívják kamera trekkelésnek.
Elég jók vannak mostanában.
pl."2d3"
Ha akarsz, gondolkodhatsz egy ilyen algoritmuson, de ha hasonlót akarsz megvalósítani, nem érdemes erőlködni vele.
Ha az illesztőpontok térbeli koordinátái ismertek, akkor képenként 3 db illesztőpont elég, és ezeknek nem muszáj közös pontoknak lenni (elvileg). Gyakorlatilag mindig több pontot kell figyelembe venni az elméletileg szükségesnél, különben semmi nem mentene meg a mérési hibáktól. Valóban adódhat olyan eset, amikor az illesztőpontok és a felvételi hely olyan geometriai viszonyban vannak, hogy a vetítési centrum helye az elvileg elegendő számú illesztőpontból nem határozható meg.
Homoródi Lajos: Fotogrammetria - Egyetemi Jegyzet
Ebben le van írva. Már nem emléxem pontosan, de úgy rémlik, hogy 6 közös pontra van szükség ahhoz, hogy a két sugárnyaláb kölcsönös helyzete meghatározható legyen, amennyiben a vetítési centrumnak a képsíkhoz viszonyított helyzete ismert. De lehet, hogy tévedek, de most nincs elérhető közelségemben a jegyzet.
Adott ugyanarrol a targyrol 2 fenykep. A kulonbseg annyi, hogy kulonbozo helyrol, kulonbozo iranybol, kulonbozo fenykepezogeppel keszultek. (A fenykepezogepet egy perspektivikus lekepezessel modellezzuk).
Veszunk a 3D targyon N kituntetett pontot, es bejeloljuk ezeket a pontokat mindket kepen.
Valoszinu, hogy kelloen nagy N eseten, es nem nagyon specialis pontokat kivalasztva ebbol kiszamithato a kamerak egymashoz valo elheyezkedese, es parameterei, illetve a pontok terbeli elhelyezkedese.
A megoldas nekem nagyon nem tunik trivialisnak, csak numerikus algoritmus otletem van.
Ki hogyan oldana meg ezt a feladatot?
