(ha az utolsó hozzászóló nick eltűnt nick, akkor az olyan, mintha moderáltak volna a gazok.. ekkor a topik eltűnik.. úgy lehet visszahozni, hogy megkeresed a hozzászólásaid hözött a topikot és beírsz egyet..)
engem leginkább az érdekelne, hogy annak a sorozatnak a határértéke, amelyben megértjük a zen-kan vigyorát, mennyiben befolyásolja a párválasztási esélyeinket? akár az emséknél, akár az emeséknél..
És vajon a zen-röfi észlelésében megjelenő körtét mi, emberek tudjuk-e értelmezni? Voltak-e a malacoknak Wallace-aik? Vagy egy sertés genetikai öröklés útján jut a körte definíciójához? Ha igen, akkor meg mit röhög rajta?
Vagyis egy Wallace nem értelmezhető egy másik Wallace nélkül, ha már arról volt szó, hogy egy körte nem definiálható egy másik körte nélkül. Igen elmés okfejtés, a körtét definiáló költő, Wallace Stevens (1879-1955) által értelmezhetjük Alfred Russel Wallacet (1823-1913) aki Darwinnal egy időben dolgozta ki az evolúcióelméletet, ami igen fontos az itt taglalt körte definíciójához, vagyis a vackor (vadkörte)definíciója nélkül értelmezhető-e a körte.
Vehetjük ezt úgy, hogy a körte (Wallace Stevens-i definíciója és A. R. Wallace-i evolúciója útján) csak a megismerő szellem által objektiválódhat, vagyis így juthatunk el a magánvaló körtétől a magán- és magártvaló körtén át a számunkravaló körtéig?
Sajnos nem ismerem Wallace kétkörtés definícióját. Gonolom, hogy A. R. Wallace-ról van szó, bár ő tudtommal nem foglalkozott növényekkel. A körte először úgy definiálódik, hogy a megkóstolás pillanatban az ideiglenes elnevezése: finom, esetleg ehető. Nem fognak bíbelődni az elnevezésével, hiszen van annyi eszük, megeshet, hogy az univerzumban nincs több ilyesfajta finom, vagyis körte. Ám ha még egy körtére bukkannak, már elképzelhető, hogy végtelen, vagy a végtelenhez közelítő körte van. Így már érdemes elnevezni. Ez ismereteim szerint legkésőbb az i.e. 1700-as években történhetett, hiszen Mezopotámiában már volt körte, tehát tévednek azok, akik Odüsszeusz apjának, Láertésznek tulajdonítják a definíciót, ő csak ithakai kényszervállalkozó, körteőstermelő volt. Problematikus lehet, ha először egyszerre több körtét pillantottak meg, vagyis egy terméstől roskadozó körtefát. Erre a szituációra semmiféle magyarázatot nem tudok adni, fogalmam sincs, hogy a sok körtéből hogyan definiálódhat az egy körte. Nem tartom kizártnak, hogy minden egyes körtének külön nevet adtak, mint ahogy az természeti népeknél más dolgokkal gyakorta megesett. Hasonlóan, ahogy mi is azt mondjuk, hogy szép jonatánt, vagy starkingot láttam a piacon. Tehát az én hipotézisem az, hogy külön-külön nevük volt az egyes körtéknek amikor a fán érni kezdtek. Olyan népek, melyek csomagolva, ládákban pillantották meg először, nem bíbelődtek az elnevezésével, mázsálás után fizettek, aztán átvették a körtét a nevével együtt, mint pl. a honfoglalás előtt a magyarok a török körte-nagykereskedőktől.
Wallace annyiban jöhet itt szóba, vajon a vackor, vagyis a vadkörte megelőzte-e a körtét? Mert ha igen, akkor a tagolatlan beszéd korszakába kell visszatérjünk, ahol a körtének igen helyesen semmiféle definíciót és nevet nem adtak, hanem vigyorogva leszakajtották és megették.
Ha az egy körte nem értelmezhető külön a több, vagy más körtétől, akkor Wallace két körtés magyarázata tautológia. Én a körte első felismerésére gondoltam, mint első körtére, nem egy konkrét körtét helyeztem a többi elé. Arra lettem volna kíváncsi, hogy hogyan definiálódik először a körte. Persze a végleges, legalábbis a ma elfogadott körte definíciót a végtelenhez közelítő tapasztalat alkotja, de lennie kellett egy kiinduló körtedefiníciónak. Különösen érdekel a gyakorlati-szemantikai kérdés: Ki mondta ki először a szót, hogy körte? És miért ezt mondta?
A röfögés felé hajló hangalak alapján akár egy zen-malacra is gondolhatnánk névadóként, bár erre egyik faj sem lenne büszke.
:)
(Elnézést, én tegnap délelőtt keltem fel, és már csak a kérdések komplexitását vagyok képes érzékelni. Azért a malacössztudaton még rángott egy utolsót az agyvelőm, jelesül, nem lehetséges-e malac összöntudat. Erőssen idealista gyanús, de végiggondolni már nem tudom. Egyébként nincs első és második körte: ha azt mondjuk, hogy egy, akkor azt is mondtuk, hogy kettő, vagy több. Másként az egy körte nem értelmezhető. A felsőbb intelligencián, ha kialudtam magam még alaposan elgondolkodom. Heisenberg, aki hívő volt, és megkérdezték, hisz-e Istenben, azt válaszolta, hogy hiszek egy felsőbb intelligenciában. Az Isten szót gondosan kerülte, hite ellenére. Végig kell gondoljam, hogy a felsőbb intelligenciának nincs-e teológiai aspektusa, mert ha van, akkor sajnos a wormsi konkordátumtól át kell nyálazzak néhány dokumentumot az autentikus zen disznók kiválasztásának és hatalomba helyezésének előtanulmányaképpen is. Nem szeretnék Szervét Mihály hibájába esni, aki a pápa elfogatóparancsa elől menekülve tagadta a kacagás szentháromságát, sőt állította, hogy a kacagásnak semmi köze Istenhez, és ezért Kálvin máglyára küldte. Szóval álmos vagyok, és tele félelemmel.)
És mi történik az első, felismert körtével? Hogy alakul ki egyáltalán a szemantikája? Esetleg egy felsőbb intelligencia határozza meg? Vagy a közös, időntúli emberi tudatban teremtődik meg?
És a malac számára feltétlenül kacagtató módon jelenik meg a körte? Ott egyetemleges malac össztudat van?
Arra kell gondolnom, hogy a második körte meghatározásánál nem magának az első körtének az objektuma segít, csupán a pragmatika, ami az első körte definícióját is meghatározza.
Várjunk csak, várjunk, ne szaladjunk előre, egyelőre a körténél tartunk. A körte önmagában nem értelmezhető, legkevesebb egy másik körte kell, hogy definiáljuk. Hol vagyunk még a kacagástól? Táncoltatástól? Uram, Isten.
Wallace Stevens a fél életét szentelte pusztán a körte meghatározására. Két körtével sikerült neki. Tudományos kutatásai eredményét a Tanulmány két körtéről című versében közölte:
„I
Oposculum paedagogum.
A körték nem hegedűk,
Aktok vagy palackok.
Semmihez sem hasonlók.
II
Ők sárga formák.
Görbékből alkotva
Alul duzzadók,
Ők árnyaltak pirossal.
III
Ők sík nélkül valók
Mivel kerekdedek
Gömbölyödőn
Keskenyedve a csúcsnak.
IV
Mintázásuk során
Kaptak kevéske kéket
Kemény, száraz levél
Csügg a szárvégen.
V
A sárga ragyog.
Ragyog változó sárgákban.
Citromok, narancsok és zöldek
Bőrén felfeslenek.
VI
A körték árnya
Folt a zöld ruhán.
A körték nem nézhetőek,
Ahogy a figyelő kívánná."
Úgy sejlik morticia addams is valami ilyesfélét közölt a digitális animáció közegében. A teljes meghatározáshoz szvsz nem ártana egy szonáta (szimfónia talán nem szükséges).
Abszurd a kacagás, a zen-malac mindig ilyen mosolyú? Vagy csak a körtefa teszi?
Van szimbolikája a zenben a körtefának? Vagy ezt is a sertés teremti meg?
