Bizonyára többen is ismernek olyan bibliai történeteket, amelyeket némileg átírt a kollektív néptudat. Ezekből nemrég közreadtak egy válogatást Parasztbiblia címen. Mivel nagyon szórakoztató olvasmány, felmerült bennem, hogy mi lenne, ha a kazamata közönsége is létrehozna ilyen történeteket. Erre szolgálna ez a topik.
Kezdetnek bemásolnék egy történetet, ezt lehet aztán továbbalakítgatni, vagy újabb bibliai sztorikkal előállni. Vagy valami.
Mikor az Úr megteremtette az első embert, Ádámot, behelyezte a Paradicsomba, és eccer az Úr megjelent mögötte és kérdezte:
- Mit csinálsz, Ádám?
Erre Ádám azt felelte:
- Unatkozok, Uram, jó lenne, ha lenne társam!
Erre az Úr azt felelte:
- Jól van, Ádám, most el fogsz aludni, mire felébredsz, ott lesz melletted a társad.
És tényleg. Ádám elaludt, és az Úr kivette az egyik oldalbordáját, és abból alkotta Évát. Ezért van nekünk egy bordával kevesebb, mint a nőknek. Mire Ádám fölébredt, tényleg ott volt mellette Éva; Ádám akkor nem tudta, hogy mi az, mert nem volt rajta luk.
Eccer kimentek a Nílus partjára, kerestek ottan egy szép pázsitos helyet, lefeküdtek mind a ketten és elaludtak. Éva úgy feküdt hanyatt, mint rendesen az asszonyok szoktak, és egy levelibéka odaugrott az ágyékára, és közben arra ment egy gólyamadár, és meglátta a levelibékát. Odanyúlt a csőrével, és egy lukat vájt.
A fa ágai közt volt egy majom, és meglátta eztet, irtózatosan elkezdett nevetni, és közben, nevetés közben a fenekét dörzsölte a fa törzséhez, és az összes szőr lepotyogott a fenekéről.
Azúta nincs a majom fenekén szőr, és az a szőr mind az Ádámnak és Évának a fenekére potyogott, és attól lettek mind a ketten szőrösek.
Napsütéses idő volt, és a Nílusban sok apró hal fickándozott, olyan, mint amiből a ruszlit csinálják. És egy oda beugrott, oda abba a lukba, amit a gólya csinált.
És azóta a tudósok nem tudják megállapítani, hogy a luk lett büdös a ruszlitól, vagy a ruszli lett büdös a luktól, mert mind a kettőnek egyforma szaga van.
Hát így.
