“Ultem az asztalomnal, amikor eszembe jutott egy fuggoben levo
telefonhivas,
amit meg el kell inteznem. Vettem a szamot es tarcsaztam. Egy ferfi hang
valaszolt kedvesen: “Hallo?” Udvariasan mondtam: “Itt Patrick Hanifin.
Beszelhetnek kerem Robin Carterrel?” Alighogy befejeztem, a kagylot
lecsaptak. El sem hittem, hogy barki ilyen bunko tud lenni. Kikerestem
Robin
szamat a noteszombol, es felhivtam a helyes szamon. Kiderult, hogy
veletlenul az utolso ket szamot felcsereltem. Miutan beszeltem a
baratommal,
ugy dontottem, hogy ujra hivom a fickot. Amikor felvette a telefont,
beleuvoltottem, “Hulye bunko!”
majd lecsaptam a kagylot. Majd a telefonszam melle irtam: “hulye bunko”
es
betettem az asztalfiokomba. Az elkovetkezendo hetekeben, amikor rossz
passzban voltam, csak felhivtam, lehulyebunkoztam, es lecsaptam a
telefont.
Ettol mindig felvidultam.
Meg abban az evben a telefontarsasag bevezette a hivoszamkijelzest. Ez
nagyon fajdalmasan erintett, mert abba kellett hagynom a “hulyebunko”
hivasat. Aztan egy nap eszembe jutott valami. Ujra felhivtam, es
hallottam
ahogy mondja: “Hallo”. Kitalaltam egy nevet es udvariasan ezt mondtam
neki:
“Jonapot uram. A telefontarsasag kereskedelmi osztalyarol beszelek, es
erdeklodni szeretnek, hogy hallott-e mar cegunk hivoszamkijelzesi
szolgaltatasairol?” O nemmel valaszolt es lecsapta a telefont. Gyorsan
visszahivtam es ennyit mondtam neki: “Azert mert egy hulye bunko vagy!”
es
letettem.
Az ok, amiert ezt megosztom veletek az, hogy megmutassam, ha valami
igazan
bosszant, akkor van mod tenni ellene valamit. Csak hivni kell azt a
szamot.
Egy masik nap egy idos no eleg sok idomet elvette mikozben probalt
kiallni
a parkolobol. Azt gondoltam, sosem fog mar eltunni onnan. Vegul
beinditotta
a kocsit, es csiga lassan kigordult a parkolohelyrol. Kicsit
hatratolattam,
hogy legyen eleg helye kikanyarodni. Nagyszeru, gondoltam. Vegre elmegy.
Amikor hirtelen a semmibol feltunik egy fekete Camaro es beall az en
parkolohelyemre! Dudaltam es orditoztam, hogy nem teheti ezt velem, mert
en voltam ott elobb. De a ficko csak kiszallt a kocsibol, tudomast sem
veve
rolam es besetalt a bevasarlokozpontba. Ez a ficko egy hulye bunko,
gondoltam, ahogy nagyon sok hulye bunko letezik a vilagban. Amikoris
eszrevettem egy cetlit a kocsi ablakan: “Elado” es alatta a telefonszam.
Felirtam a szamot es kerestem egy masik parkolohelyet. Nehany nap mulva,
otthon ulok az asztalom mellett. Miutan hivtam a kedvenc “hulye
bunkomat”,
eszembe jutott a masik telefonszam, es gondoltam, jobb, ha ot is
felhivom.
Nehany csengetes utan felvette a telefont. Udvariasan mondtam: “Az elado
fekete Camaro ugyeben telefonalok. Meg tudna mondani, hol nezhetnem meg
a
kocsit.” Igy valaszolt: “Termeszetesen.” Bediktalta a cimet, egy sarga
haz
volt es a kocsi a haz elott allt. “Megtudhatnam a nevet?” kerdeztem.
“Don
Hansennek hivnak” valaszolta. “Mikor mehetnek at megnezni a kocsit?”
kerdeztem. “Altalaban minden este itthon vagyok. Ugorjon be valamikor.”
“Rendben” mondtam. “Oooo, Don, mondhatok onnek valamit? Maga egy hulye
bunko!” es letettem. Ezutan Don Hansen szamat is beprogramoztam a
gyorshivoba.
Minden remekul ment. Ha barmi bajom volt, volt keznel ket hulye bunko,
akit
hivhattam.
De nehany honap mulva mar nem volt olyan vicces az egesz,
mint
kezdetben. Gondolkoztam egy picit, majd kitalaltam valamit. Eloszor is
felhivtam 1es szamu hulye bunkot. Miutan felvette, beleorditottam a
telefonba a szokasost, de nem tettem le. Ekkor megkerdezte, hogy ott
vagyok-e meg, es kerte, hogy ne hivjam többet. “Szo sem lehet rola”
mondtam.
“Hogy hivjak?” kerdezte. “Don Hansen” mondtam. Megkerdezte, hol lakok,
es
bemontam neki a cimet, ahol a fekete Camaro parkol a haz elott. “Azonnal
odamegyek, Don. Legjobb, ha elkezd imadkozni” mondta. “Oh, most nagyon
megijesztett, hulye bunko” orditottam, es letettem. Ezek utan felhivtam
2es
szamu hulye bunkot. Szokasos hulyebunkozas utan itt sem tettem le. Azt
mondta: “Ha csak rajonnek, hogy ki maga....” “Akkor mit tenne?”
kerdeztem.
“Szetrugnam a segget” “Nos, itt a lehetoseg. Azonnal atmegyek, hulye
bunko”
es letettem. Ezek utan felhivtam a rendorseget, bemontam a cimet es
mondtam
nekik, hogy azon nyomban megolom a buzi elettarsamat, amint o hazaer.
Majd
hivtam a 13-as Csatornat, hogy bandahaboru van az adott cimen. Ezek utan
en
is odamentem a cimre, hogy vegignezzem az egesz cirkuszt. Orommel
toltott
el, ahogy ket hulye bunko uti-vagja egymast egy csapat rendor elott,
mikozben a rendorsegi helikopter koroz a fejuk folott. Ez volt eletem
legnagyobb elmenye.”
