....egy kicsit... :))
Én is ott látom a problémát, hogy túlzottan a másik kedvébe akarunk járni.Meg akarunk felelni. Mert nagyon akarjuk a szimpátiáját.. A nők legalább is, én igy látom. Akkor viselkedik az ember normálisan, ha nincs tétje a dolognak. De ha egyszer megtetszik egy pasi, ott hol nincs tét??? :)))
Szerintem itt a probléma. Egy nő ne tegyen meg nekem semmit.Nem várom el nincs is rá szükségem. Csináljuk azt EGYÜTT ami MINDKETTŐNKNEK jó. Szerintem ez a jó kapcsolat kulcsa. Szerintem ha a kapcsolat adok és visszakéremmé alakul akkor baj van.
Én nem értem, ez valami női elnevelés. Miért gondolják azt a nők, hogy nekik meg kell tenni dolgokat a férfiaknak? Persze lehet hogy a férfiak a hibásak akik elvárják a nőktől, hogy tegyenek meg neki valamit.
Sohasem értettem az ilyen "engemmegkellhódítani " nőket. miért jó ez?
Az a nő aki így áll a dologhoz képes később őszinte kapcsolatot kiépíteni? Szerintem nem. Mert ha őt meg kell hódítani akkor az már nem egyenangú viszonyt, "taktikázást" feltételez. És ebből semmi jó nem sülki később.
De az is lehet (sőt valószínű), hogy idővel ezek a leányzók elnyerik méltó büntetésük, mert a meghódítás egy rövidtávú dolog, így egy kapcsolat nem működhet.
Én csak John miltont sajnálom. (És sorstársait). Az a szomorú, hogy az ember hiába próbálja meg távoltartani magát az ilyrn nőktől, ekkor persze beüt a szerelem vak effektus.
(Megismerkedéskor az első manipulációs kisérletre azt mondtam, figyu nekem ehhez nincs kedvem a ki manipulál jobban játékhoz, szeretném enékül elkezdeni a dolgot- jól jártam)
én sem értem ezt a taktikázás dolgot...
amiket john milton írt, azok szép dolgok...
a kapcsolat elején természetes, hogy vannak titkok...hisz nem ismerjük egymást és titok a másik
később ha azért unalmasnak tart, mert őszinte vagyok (nem kitárulkozó) és természetes, akkor titkolozással, taktikával ugysem megyek semmire....csak a féltékenységet tudom felszítani, nem a szerelmét....ha már nem szeretnek nem taktikázni kell, hanem bármennyire fáj tudomásul venni és elmenni...szerintem ez a tartás és nem az, hogy taktikázom, titkolozom és nem fekszem le az első randin
ha egy nő attól, unalmas lesz, hogy lefeküdt a pasival...akkor az már előtte sem volt túl érdekes szerintem
A szerelemnek az a lényege, hogy nem logikus, az ösztönök diktálnal. A taktikázás nem az. Borzasztóan nagy érzés, amikor olyat csinálok, amit csak Érte teszek, mégha ezzel veszíthetek is. A szerelemben nincs taktika, mert a máról szól, így nincs értelme sem.
Olvasgatom itt a hozzászólásokat, és nem igazán értem, mit értetek manipuláción és taktikázáson.
Szerintem egész egyszerűen nem szabad teljesen átadni magatokat egy hapsinak sem, mert úgy vettem észre, a legtöbb csaj itt hibázik. Szerelmes lesz, az első csettintésre már lefekszik a sráccal, aki ezek után már nem becsüli /mit is becsülne rajta?/, utána meg nyalogatja a sebeit, és siránkozik, hogy "pedig én mindent megtettem neki". Hát éppen ez az!
Nem kell mindent megtenni, higgyétek el nekem, lányok. Lehet, hogy 3 tök bunkó pasas otthagy benneteket, de legalább nem szedtetek össze tőlük valami maradandó emléket. Egy nőben igenis legyen egy kis titokzatosság, legyen tartásotok. Ne adjátok oda azonnal magatokat se testi, se lelki értelemben. Valaki itt előttem már helyesen megjegyezte, hogy ez a marha nagy átadás oda vezet, hogy unalmas lesz a kapcsolat.
Ez pedig rajtunk, nőkön múlik elsősorban!
Én a férjemnek sem adom ki magam teljesen, bár imádom, de egy kis titkot mindig éreztetek vele. Nálunk is Ő a család feje, na de a nyak mindig az asszony, a nő! És a fej csak arra tud fordulni, amerre a nyak engedi!
Egy kis női rafinéria, egy kevés kacérság kell egy izgalmas kapcsolatba, ha erre nincs igénye a pasinak, hát akkor menjen isten hírével. Ha meg mindenáron hanyatt akar lökni, mert ha nem , akkor már nem is vagy érdekes számára, javaslom a Baba-szappant. Nálam mindig volt a táskámban egy, ha a pasi nagyon rámenős volt már az első randin, kedves mosollyal a kezébe nyomtam azzal a megjegyzéssel, hogy ez majd segít megismerkedni a Marok Marcsával. Hihetetlen, milyen pofákat vágtak, amikor megértették, mit is jelent, amit mondtam!
Szóval lányok, tartás és kis kacérság és menni fog!
Négy hónapja úgy éreztem, megtaláltam az igazit. Nem tudtam mit kezdeni magammal, pedig lehetetlen volt a találkozásunk, és minden kapcsolatom egy telefonszám volt Vele. Valami oknál fogva sokat színészkedek. Vele nem akartam. Őszinte próbáltam lennei, és ez által másokhoz is jobb lettem. A második találkozáskor elmondta, Őt meg kell hódítani, meg kell szerezni. Én nem megszerezni akartam, csak szeretni. Én szeretem, nem manipulálom. Ő manipulál, és talán kedvel. Másnak azt mondanám, hibázott. De nagyon jó érzés őszintének lenni. Amíg van kihez...
Amíg volt tartásom, nem tudott normális kapcsolatom kialakulni, mert nem tudtam szívvel-lélekkel beleélni magam a dolgokba... akkor az volt a baj.
Mióta szívvel-lélekkel benne vagyok, nem taktikázom, hanem megteszem, amire vágyom, akkor meg uncsi leszek (???) mert szeretem és Vele akarok lenni?! El kell nyomni ezt az érzést?
Megőrjít a dolog, amikor minden úgy van, ahogyan én akarom és behódol az akaratomnak a nő. Ne alázza már meg saját magát, csak azért mert mindenáron velem akar lenni. DÖG UNALOM!!! És pont az ellenkezőjét éri el, mint amit szeretne...
szisztok,
Nem igazán tudom, hogy hova forduljak a problémámmal de minden lehetséges dolgot megragadok. Nos a probl. a következő. Karácsonykor szerettem volna megkérni a barátnőm kezét de ő mikor még nem tudta, hogy valójában mire készülök 5.-én mondta, hogy besokalt tőlem és jólenne ha elköltöznék.2 évnyi együttélés után egy kicsit, sőt nagyon elkeseredtem. Az indoka, hogy féltékeny vagyok.Én mondtam, hogy ha csak ez a probléma akkor én megszüntetek mindenféle kérdezősködést. Ugyanakkor tudom, hogy a munkában nyomul rá egy gyerek.Most felajánlottam, hogy egy hónapig ne találkozzunk, és akkor beszéljük meg a dolgokat.De úgylátom, hogy sikerül neki lefoglalnia magát és most igazából csak én "pedálozok", hogy hejrehozzam a dolgokat.Őrülten szerelmes vagyok belé és nem tudom elhinni, hogy létezik olyan probléma amit ne lehetne megoldani.Lécci segítsetek, hogyan lehetne rá hatni, hogy ne felejtsen el de ne is mennyek az agyára. SÜRGŐS.
"Amíg nincs, félek magamat átadni annak, amit érzek iránta."
Szerintem ez egy teljesen normális reakció, mert óvod saját magad. Ha pedig már párszor megégetted a "nyelved" sokkal óvatosabb vagy. Ennek így kell lenni.
Irígylésre nincs okod, mert aki szerelmes, az egy nagyon jó érzés hatalmában él - más kérdés, h a racionalitását elveszíti.
Én jelenleg pölö annak is nagyon örülnék, ha szerelmes lennék csak úgy plátóin is. Lehet h nem is egy konkrét személybe szerenék szerelmes lenni - persze az az igazi!!! - hanem csak magát az érzést kergetem és szeretném.
Vitatkozhatunk, de szerintem előbb a férfi mondja ki/éreztesse h szerelmes - mondom ezt úgy, h magam is az vagyok - mert ha egy nő mondja ki előbb, hajlamosak vagyunk berezelni a tudattól, ill. ha részünkről nem áll a dolog akár visszaélni is. Természetesen nem szokásom, mert nincs csúnyább dolog, mint érzelmein keresztül irányított emberekkel "játszadozni".
És könyörgöm lányok: LEGYEN TARTÁSOTOK!!! MEG LESZÜNK ÉRTETEK ŐRÜLVE!
Na jó befejezem az ész osztogatást, mert egetrengető újdonságot - gondolom - nem mondtam.
Mikortól? :o)
Amíg nincs, félek magamat átadni annak, amit érzek iránta. Vagy van? Istenem de irígylem azokat, akiknekn nincs ilyen gondjuk, mert ritkán lesznek szerelmesek.
