A topicindito siros gyerek 11 honapos (volt akkor), a hugome most 16, szoval hozzajuk is teljes joggal csongethetne be a szomszed, igaz, ok nem nyocba :) laknak, hanem a Sashegyen. Az o szomszedjuk csak arra szoritkozott, hogy megkerdezze, miert szoke a gyerek (a szulei barnak)...
Becsöngető öreg nyanyákra olykor ugyanúgy rá kell hagyni a dilijüket (mégha egyet-kettőt maguk is felneveltek), mint visítva hisztiző háromévesekre. Tudod: menj be a szobába és majd akkor szólj, ha abbahagytad...
Én a 3 éves visitós gyerek példájára reagáltam, és ha figyelmesen olvastál, azt is leírtam, hogy 3 hónapossal nem lehet mit kezdeni. És valóban vannak efféle másfél évesek, az egyik unokahugom is ilyen volt, nem is szerettem hozzájuk vendégségbe menni, mert semmi értelme nem volt, beszélgetni nem lehetett, mert Livike állandóan visított valamiért - aztán persze kinőtte, és egész más lett.
A hugom babaja 3 honapos koraig szinte ejjelnappal sirt, mert hasfajos volt (neha fejhangon visitott). Szerintem a gyamhatosag sem tudott volna ezen segiteni... ha mar az anyjanak, az apjanak es a tagabb csaladnak, valamit 2 gyerekorvosnak es a vedononek nem sikerult... Halistennek kinotte.
Most 16 honapos es a korlatokat megintcsak sirva veszi tudomasul, es olyankor sir. Pedig csak a veszelyes nem szabad neki, altalaban mas minden igen. Akkor is sir, ha ehes es nem kap eleg gyorsan enni. Gyorsan, az o merceje szerint...
O lenne az a gyerek, akitol ha elveszik a csattogos kacsajat, akkor megintcsak sirna.
Remelem, nem laksz a kozelukben, tenyleg nem gyamhatosagi eset a csalad, csak a gyerek ilyen akaratos meg siros :). Remeljuk, ezt is kinovi idovel. :)
Vagy nem....
Fenntartva azt az állításodat, miszerint sok a hülye szomszéd, az általad felajánlott általánosítást sem fogadom el - meglehet a becsöngető öreg nynák éppenséggel már túl vannak néhány gyerek felnevelésén, és emiatt értetlenkednek néha - akár jogosan, akár jogtalanul.
Ha becsöngetne, akkor normál hangon elmesélém, hogy miért sir. Ha nem érti meg, akkor valszeg nem igazán törödnék vele. S igyekeznék azért megtenni mindent azért, hogy ne sirjon, már az észerüség határán belül. Nekem is volt az ötből egy siros babám, de annak volt oka. A tapasztalatom az, hogy az a baba, akire figyelnek, akire megprobálnak ráhangolodni, aki viszonylag hamar hazakerül a korházból, akinek nyugi van otthon és békesség, az viszonylag kevesebbet sir.
Ha már ehet önnáloan, akkor törekszek arra, hogy olyat kapjon, amit szeret, már az ésszerüség határain belül. Tapasztalatom az, hogy ha a gyerek valamit nem akar megenni, azt nem is fogja, vagy kihányja.
Az önnálloság határai szerintem csecsemö kortól tanult dolog, és fokozatosan megtanulja már a kicsi is a toleranciát. Nem bántok mást, mert fáj neki. Nem vertem sosem gyereket, de ha elkezdet ütni, biz megmutattam, milyen az, amikor ütik az embert. . S vannak játékszabályok, amik kötelezök pici kortól. Ugy kezdödik, hogy mindig azonos idöben fürdetünk, hogy nem óra szerint szoptatunk, de nem engedjük meg egy-másfél óránként. Aztán folytatodik azzal, hogy nem harap, nem köpköd, nem üt. Késöbb persze a testvérekkel lesznek konfliktusok, amibe én nem szoktam beleszólni, már csak azért sem, mert bármilyen harcias a vita, sosem lesz kegyetlen....
"Csakhát, lehet, hogy egy háromhónaposnak a hasa fáj,..."
No ezzel nemigen lehet mit kezdeni, a háromhónaposok sírása ösztönszerű, ez igaz.
" a másfél éves nem szeret főzeléket ebédelni,..."
Miért kellene főzeléket ebédelni egy másfél évesnek, ha nem szereti? Más ételekben is megvan a vitamin.
" a hároméves pedig egyszerűen csak a frissen szerzett önállóságának határait ostromolja. Ha még aztán ráadásul temperamentumosabb is a kicsike, hát vedd le a hangerejét, ha tudod. "
No erre írtam azt, hogy ha az önállóságának a határait ostromolja, akkor figyelmeztetni kell, hogy hol van az a határ. MIndig elámulok azon, mikor egy épkézláb felnőtt nem bír el egy hároméves gyerekkel.
Elhanyagolt, bántalmazott, gyámhatóságot igénylő gyermeki sorsnak más jele is van ám, mint állandó sírás a szomszéd lakásából.
Volt időszak, mikor az én fiam is visítósabb volt, na, akkor én is nehezen viseltem volna a "jószándékkal becsöngető" szomszédokat. Ha morózusabb tekintetem miatt ezért gyámhatósághoz fordult volna, azt pediglen már igencsak zaklatásként éltem volna meg...
Nem, a gyerek lelke valóban nem sérül azzal, ha a szülő rászól, hogy csendesebben. Csakhát, lehet, hogy egy háromhónaposnak a hasa fáj, a másfél éves nem szeret főzeléket ebédelni, a hároméves pedig egyszerűen csak a frissen szerzett önállóságának határait ostromolja. Ha még aztán ráadásul temperamentumosabb is a kicsike, hát vedd le a hangerejét, ha tudod. (ha idegenként betoppansz, mint csúnya néni, lehet, hogy időleges eredményt el tudsz vele érni)
"...Tologatta a csattogós lepkét az előszobában, és torkaszakadtából visított. Csak úgy. S mivel a szülők konstatálták, hogy a gyereknek semmi baja, hát nem nagyon csitították. "
Pedig tán lehetett volna... nem sérül a lelke a gyereknek, ha 3 évesen rászól az anyja, hogy "csöndesebben!"
A gyerek dolga az, hogy sírjon, ha nem tetszik neki valami, a szülő dolga meg az, hogy felfigyeljen erre, és orvosolja a bajt. Én ugyan nem lakom bérházban, de soha nem voltam az afféle felfogások híve, hogy "hadd ordítson, avval erősödik a tüdeje.." - egy normális baba akkor sír, ha valami baja van, és nem egész nap.
Bevallom, ha a szomszédomban állandóan sírna a gyerek, én is átmennék, és ha nem akarnának ajtót nyitni, bizony felhívnám a gyámhatóságot.
Hmm. Mi panelban lakunk, és a felső szomszédéknál van egy baba, tavaly decemberben született. Korához képest (vagy inkább tűrőképességemhez:)) sokat sír. Minden nap halljuk, pedig nem ülünk otthon egész nap. Biztos ellátják a gyereket, de szerintem egy boldogtalan babáról van szó (ismerve a családi körülményeket: akkora lakásban, melyben mi ketten lakunk a férjemmel, ők hatan laknak + bébi + kutya, biztos elég idegőrlő lehet mindannyiuknak). Sosem szóltunk még nekik, bőg, hát bőg. Majd bőg a mienk is. Remélem.
Ellenben amikor képet, fogast, tükröt, nyavalyát tettünk fel a falra, fúrtuk a betont, ugye, legyütt a csákó, hogy aszongya: a f..zom ki van, ba...g! Szó szerint! Erre mit mondhattam volna? Rácsuktam az ajtót. De ez már egy másik topik témája. Én azt gondolom: ha valakinek csak arra van pénze, hogy panelban lakjon, viselje el, hogyha vki felújít, fúr-farag, annak bizony hangja van. Ellenben gondoljon a szomszédaira, és emberi időben művelje mindezt, ne üvöltesse a tévét, ne engedje a kutyáját a lépcsőházban vizelni, ne szórja a szotyihéjat a lépcsőre, stb. Mert nálunk ilyen is van. Na, de nagyon elkanyarodtam, elnézést.:)
M.
Sajnos(?) én is inkább több rosszindulatot tételezek fel ált. az emberekről, mint kevesebbet.
Valóban nem szociális vagy földrajzi probléma. Tisztelet a kivételnek, de a nagy átlagnak elmúlik a gyerekzaj iránti toleranciája, ha sajátja megnőtt.
A következő történet pedig a hatóságok riasztásáról szól, ami elvileg a gyerek érdekében történik, mégis mocskos kutakodás benyomását váltja ki a szülőkből, ahogy a topicindító is érezhette magát.
Svédországban élő amerikai barátaink mesélték, hogy a fiuknak hároméves korában volt egy olyan korszaka, hogy minden ok nélkül sikítozott. Tologatta a csattogós lepkét az előszobában, és torkaszakadtából visított. Csak úgy. S mivel a szülők konstatálták, hogy a gyereknek semmi baja, hát nem nagyon csitították. Pár heti visítás után be is csöngetett hozzájuk a gyámügy helyi megfelelője, hogy a gyerek hogylétéről érdeklődjön. Majd mikor megpillantották a srácot a kertben, aki nagy svunggal hintázott, és közben megintcsak teljes hangerővel üvöltött, nem volt több kérdésük.
namostmondd meg...üdvözöllek a hálóban.
szép neved van.
hát ezek vannak, bár bár nem is sír annyit, úgyhogy talán megússzuk. a ház újra csendes lesz.
hacsak azt nem számítom, amikor, hát, zajonganak az illuminált lakótársak, bár arra nem hív rendőrt senki.
SZiasztok!
Nem azért, mert az édes öcsém a topicindító, de ne legyetek ilyen naívak!
Mi is a nyócban lakunk (két gyerek+két pedagoigosz szülő), erre volt pénz. Tehát egy körfolyosós házban mindenki tudja , hogy ki kicsoda, nem arról van szó , hogy inkább nem mer becsengetni. Amúgy minket is mószeroltak már a gondnoknál, hogy szörnyű sokat sír a gyerek, nem lehet kibírni! Nem ám hozzánk jöttek!
Szóval a mai bababarát társadalomban ne higgyétek, hogy a telefont a gyerek érdekében vették fel!!!! Kit érdekel ma egy gyerek érdeke (kivéve a szüleit és a tisztelt kivételeket)!
Amúgy hallottam már nem egy ilyen sztorit az elit 5. kerületből is, úgyhogy ez a hozzáállás nem társadalmi rétegtől függ. A lakáskeresésünk során (2 hónapja költöztünk) sokszor hallottam, hogy ez egy csendes, nyugodt ház, nincsenek kisgyerekek.
Bocs az indulatokért, de pesszimista vagyok.
Sziasztok GYula vitéz
Én teljesen egyetértek Csabával, nekem nagyon naivnak tűntök, szerintem egyszerűen idegesítette a szomszédokat a gyerek és gondolom nem most sírt először és valahogy így próbálták meg orvosolni a problémát.
Nem hiszem, hogy egy emeletes házban, csak mert aggódik a szomszéd gyerekéért, felhívja a rendőrséget. Ez a mai világ nem így működik. Egyáltalán nem a másik érdekében telefonált, szerintem csak és kizárólag a saját jóléte miatt, hogy végre nyugalom legyen.
Bár nem ismerem Csabát, de a leírás alapján egész egyszerűen nem hiszem, hogy úgy néznének ki, mint akik elhanyagolják a gyerekeiket. Azért az "elhanyagoló szülők" általában isznak, nem törődnek a külsejükkel sem és egyéb tényezőkből lehet sejteni, hogy gond lehet.
Na mindegy, csak azt akartam írni, hogy elég szörnyű dolgokat megtesznek manapság az emberek a saját nyugalmuk érdekében.
Eset: 4. emeleten laktunk egy négyemeletes háztömbben. Valahol valaki elkezdte a betont fúrni, de mellesleg természetesen rém hangosan, mire valaki válaszul: "...a k.. anyád, éjszakás voltma, a k.. életbe, nem tudok aludni, fejezd be!..." Nem hiszem, hogy az illető, aki odaszólt, csak hogy hamarabb befejezze a másik, megkérdezze esetleg, hol is lakik az illető, melyik lakásban, hátha segíteni kell és akkor hamarabb együtt befejezik, utána pedig tudna aludni. Erről ennyit.
Ne gondolkozz mar ilyen negativan!Fehervari születesü vagyok,több eve elek külföldön,es azt sem tudom hol a Baross ter,nem akartam szemelyeskedni,csak egy peldat irtam,amikor jo lett volna ha egy szomszed a rendörseget hivta volna.
Ne haragudj, hogy beleszólok, de hadd védjem meg alhát! Szerintem is a gyerek védelmében hívtak rendőröket! És nem azért, mert én feltételezem rólad, hogy csak mert a nyócba' laksz, elhanyagolod a gyerekedet, de én a nyolckerben nem biztos, hogy be mernék kopogni este egy lakásba, ahonnan gyereksírás hallatszik. Nem azért, mert kik laknak ott, hanem mert ha esetleg "olyanok", akkor jól megjegyzik a pofámat maguknak. Ezért valószínűleg, ha lenne okom rosszra gondolni (sok embernél a gyereksírás elég ehhez, talán éppen egy frissen szült depis anyuka volt), én is a rendőrséget hívnám inkább.
Szerintem ez az egész rendőrösdi nem ellenetek, hanem éppen a gyerek védelmében történt és dicséretes, hogy a rendőrök komolyan vették a bejelentést és kimentek.
Neharagudj, de furcsállom hozzászólásaidat! A mi gyerekünk soha nincs felügyelet nélkül. Vagy te rögtön ezt próbálod kihozni abból, hogy a Baross téren lakunk? Aki a nyócba lakik, az valószínűleg elhanyagolja a gyerekét?
Ezenkívül ha én aggódom valamiért, nem nyúlok csak úgy sunyin a telefonért, hogy rendőrt hívjak. Ha igazán joggal aggódom, akkor becsöngetek a tisztelt lakótárs ajtaján, ugyanis ha tényleg baj van, az a szegény gyerek meg is halhat az alatt az idő alatt, mig kijön a járőr. Nem igazán értem, a bécsi történet hogy jön ide.
Neharagudj, de a mi történetünkre egyetlen magyarázat van: egy homályba burkolózó, gyáva bunkó paraszt vasárnapi sorozatnézését ZAVARTA a gyereksírás.
Zenészházaspár vagyunk, akadémiai diplomával, negyven CD-felvétellel hátunk mögött, egyszerűen felháborít, hogy uilyen ma megtörténhet
Persze hogy nem mindig valami borzaszto törtenik ha egy baba sir,de gondolni kell neha az ilyen esetekre is,hogy kesöbb ne legyen lelkiismeret furdalasunk.
Amugy a mi csaladunkban is volt egy helyzet,ami massal is megtörtenhet.A növerem egyedül volt otthon a 3 honapos babaval,amikor az orvos altal felirt gyogyszert bevette.Fel ora mulva latasi zavarai lettek,es benulasi tünetei,elkuszott a telefonig,es felhivta anyut,hogy jöjjön gyorsan,aztan rögtön el is ajult.Meg jo hogy anyunak nem messze lakott es volt kulcsa,hivta is a mentöket,a növerem allergias volt a gyogyszerre mint utobb kiderült.Ha nem lett volna szerencseje,es hamarabb benul,nem tud senkit ertesiteni,...a baba meg sir...
Inkabb legyen vaklarma,mint közönyös szomszedok.
Ket evvel ezelött törtent Becsben,hogy egy panellakas x emeleti lakasaban halva talalta a "draga" anyuka a par honapos babajat,miutan a 4 napos farsangibulizasbol hazaert.A kicsi kiszaradt.Szerintem az elsö 2 nap egyfolytaban ordithatott.Biztos hogy a szomszedok hallottak,es egy feljelentes megmenthette volna az eletet.
az mar egy masik törtenet hogy par honppal ezelött a baba papaja a szabadlabra került mamara kessel tört.Több kesszurassal került korhazba,de tulelte.hat nem tudom sajnalni.
Probald meg ugy nezni, hogy feltik a gyerekedet, hatha valami rettenet tortenik vele es azert sir. Gondos, odaado, figyelmes szomszedaid vannak. Miert akarsz onnan elmenni? :)
Nyolcadik kerületben lakunk. Így jött ki a lépés, még agglegénykoromban jutottam a lakáshoz. Hát Istenem, mi van akkor. Ma már három gyerekkel gyűrjük a két szobában.
Képzeljétek el,ma délután (vasárnap!!!) csönget két rendőr, és azt mondják, hogy bejelentés érkezett a házból, hogy a legkisebb gyerek (11 hónapos!!!) sokat és hangosan sír. Mondom - fél perc állzuhanás után - : ez most feljelentés? Azt felelik - persze ők is zavarban voltak, röhögtek az egészen -: nem, csak, hogy nincs-e valami baja a gyereknek.
Vazze, akkor másszon fel az illető a harmadikra, és csengessen be.
Hát erre nem tudok reagálni. Fel lettünk jelentve, mert sír a gyerek és ez valakit igen zavar a nyócba.
Milyen világban élünk? Mit szóltok ehhez?
El innen!
