Ha lesz új szoft, ha nem, igazat kell, hogy adjak nektek! Nem szabad elaprózni önmagunkat, nem szabad a részletekben elveszni. Az embernek rendelkeznie kell annyi nagyvonalúsággal, hogy át tudjon nézni bizonyos társadalmi rétegek felett, át tudjon lépni a jelentéktelenek felett, kikre akár egy másodpercet is szánni, már csak önbecsülésünk miatt is méltóságon aluli. El kell tudni választani a lényegtelent a lényegestől, a számunkra és köreink számára fontostól.
Legyen a vád nagyképűség, legyen cinizmus, legyen gyávaság, legyen megfutamodás, legyen bármi, ahogy mindennapjaink során is történik: egy szempont legyen a mérce, ki mondja, ki állítja! Egy önmagunk által felállított nívó alatti réteget teljes mértékben figyelmen kívül kell hagyni, miközben folytatnunk kell saját dolgunkat, saját feladatunkat, elérni kitűzött céljainkat.
Azzal kell különbnek lenni sokaktól, hogy laza könnyedséggel legyünk képesek röhögni, kiröhögni adott esetben a nevetségeseket úgy, hogy a röhögést mint állásfoglalást az ilyenek ne is érzékeljék, meg kell tanulni befelé kacagni.
Külön témakört nyitottam ezekre a gondolataimra, csupán csak azért, hogy a későbbiek során adott esetben legyen módom egy laza mozdulattal ide mutatni, hogy lám, ez volt a pont, a megvilágosodás pillanata, innentől nincs apelláta, innentől szuverén jog alapján válogatjuk meg ki, kik azok, akik partnerként jöhetnek számításba. A többesszám lényegében iránymutató alapmentalitású javaslat kíván lenni hozzám közelállók, általam becsültek számára.
Muity Mijo
Baja
