tabáni sosozat elég király volt, több tabáni presszóban is vannak kirakva képei, pl. az Algút presszóban és az Erzsébet Híd kávézóban is. képregényekben főleg a történelmi sztorikat érezte, indiános témák, ókor, középkor stb. nagyon álltak neki, kedvenceim a Winnettou, a Pompeji utolsó napjai, a Könyves Kálmános, Névtelen vár...meg mondjuk mindegyik. állítólag sokat panaszkodott, hogy nem elismert művész, pedig pl. én meg pár haverom imádtuk, kultusz-számba ment nálunk.
Az Időspirál mellett én a Névtelen várat is szerettem, meg voltak olyan füzetek is, amelyikben két történet volt. Az egyik zöld színű volt (A titkos övezet rejtélye), egy másik rózsaszínű (valamilyen huszáros történet volt), de a Winnetu is klasszikus. Nyugodjék békében!
Sajnálom, és szeretettel gondolok rá...
A képregények. Én onnan ismerem, és eszembe jut egy másik név is, a Korcsmáros Pál. Az ő utódai egy weboldalon őrzik az emlékét. Követni kéne a példát...
Valóban! Milyen jók is voltak azok! Ezen kívül, néhány képregénye megjelent önálló könyvecske formájában is, amikből nekem a "Könyves király" van (volt) meg. A többit is szerettem volna - főleg az "Időspirál"-t -, de a zanyukámék azt mondták, hogy a képregény azoknak a gyerekeknek való, akik nem szeretnek olvasni. ;-)
Engem populárisabb műfaja érintett meg annak idején s tett a képregények valóságos rajongójává. Volt idő, mikor először azt vettem szemügyre, ki rajzolta, s csak akkor mélyedtem bele, ha ő jegyezte. Szinte mindegy is volt, mi az...
Hát, nem leszünk fiatalabbak.
