Ja, igazad van, ez a masik dolog, amiert halasak lehetunk Spielbergnek, ill. az egesz Oscar herce-hurcanak. Be vonzzak az "erdektelen" embereket is, es olyan kontosben talaljak a talalnivalot, amit befogad a legszukebb koponya is.
Ezt azert mondom (ez mondjuk nagyon latszik az Amerikai Historia X-ben), mert foleg amerikaban nem kokemeny meggyozodesbol naci valaki, hanem azert, mert csatlakozhat egy csoporthoz, ie. ugy erzi, tartozik valahova. Egy ilyen "lagymatag" hitu fiatal srac, ha megnez egy ilyen filmet, lehet, hogy azert elgondolkozik.
Azert azt be lehet latni szerintem nyugodtan, hogy szemetre nem szoktak Oscart adni (vagy legalabbis nagyon ritkan).
<
Sziasztok!
Muad Dib!
A topicindítóval nem volt semmi baj, don't Worry!
Érdekes mind a három film esetében, taán csak az X volt ez alól némileg kivétel, hogy egy kicsit, vagy nem is épp kicsit elemeli a történetet a rendező a realitás talajáról, és mégis úgy tud ütni mind a három mozi, hogy le a kalappal. De gondoljatok csak bele, hogy ki ülne be 1999-ben az USA-ban a fekákon (bocs) kívül pl. a Malcolm X-re, vagy egy dokuentumfilmre. Szerintem ha a Spielberg nem vonzza be az embereket a moziba a nevével és a zsenialitásával és a temérdek Oscarjával,mint a Bengini, akkor a mai "felnövekvőknek" halvány lila sem lenne az egészről, vagy nem hinnék el. A történelemkönyveknek biztos nem. Nekik talán. Úgyhogy mindhárom ajánltt, sőt szerintem kötelező.
En ugy gondolom, hogy Az elet szep cimu film lenyeget legjobban szerencsere epp a cime irja le. Ez nem egy realista film. Epp az lenne a hibaja, ha olyan gondosan fel lenne epitve a vilaga, mint a Schindler listajae, akkor tenyleg feszelegnunk kellene a film lattan, hiszen irrealis lenne az egesz. Ez a mu nem hirdeti azt, hogy a humorral barmilyen szornyuseget le lehet gyozni, csak azt kiabalja az egbe, hogy az elet szep, es akaratunkkal mindig meg kell ragadni azt a szepet, remenykedjunk mindig.
Tudjatok a legvegen amikor a kisfiu az anyja olebe zuhan, hasonlo ez a talalkozas Guido es Princepessa "vizszintes talalkozasaihoz". A megerdemelt jutalom, ami a soha nem lankado akarat es eletero gyumolcse.
tunderlala
Kar, hogy nem nezted vegig, annak is nagyon szep a vege. Amugy egyetertek tobbe-kevesbe, bar szerintem a 3 film tokeletesen kulonbozo szogekbol kozeliti meg a tortenteket, ezert elengedhetetlen, hogy mindaharmat lassa valaki (eros imho). Amugy furcsa, mert az embernek altalaba az ilyen filmekhez van a legkisebb gyomra. Ez nem holmi Hollywoodi splashhorror rohogteto, ez a kokemeny valosag. (humekkora kozhely). Talan ezert nem birtad?
Mar azt hittem, ennyire erdektelen a tema. Vagy csak a topicindito volt gyenge?
Kwisatz Haderach
Erdekes a velemenyed, de azert vitatkoznek vele. Kepzeld magad egy olyan urge helyeben, a II. Vh idejeben, aki amugy egy rettenetesen elrugaszkodott, boldog, nemtorodom, humoros egyen. Van egy boldog csaladja, egy gyereke (fiatal gyereke), es konfrontalodik ezzel a szituacioval. Te -ha egy ilyen egyeniseggel rendelkeznel- hogyan viselkednel a fiaddal, hogyan oldanad meg a szituaciot? Hogyan oldanad meg a szituaciot, ha tudnad, hogy fiadat azonnyomban lelonek, ha egy kicsit is sirna, rendetlenkedne, ellenkezne?
Jo, nem mondom, a helyzetkep kicsit meg van eroltetve, de szerintem abszolut elfogadhato mertekben.
Tamas
Pont az a lenyeg. Ez a film nem dokumentumfilm akart lenni. Nem tabori korkep. Csupan egy csaladrol szolt, es annak a csaladnak a nacizmussal valo kontaktusarol (Olasz asszony, Zsido ferj, stb.)
Cateye
Melegen tudom ajanlani mindket filmet (nonemu vagy esetleg?). Nemmondom, gyomor kell hozza, de szerintem megeri. Fontosnak tartom, hogy az ember talakozzon olyan dolgokkal is (most nem csak mozirol van szo), amelyek neki nem tetszenek (vo. nem csak happy-end-es szerelmes filmeket/akciofilmeket kell nezni), mert ezek a dolgok gondolkoztatjak el, szelesitik a latokoret. A Schindler Listaja szinte minden tekaban megvan. Menj el ismerosoddel, baratoddal, baratnoddel.
Amugy nem tudom, hogy ki volt az, aki azt mondta, hogy a Szep az Elet komikumot csinalna a tortenetbol, de nem lehetett egy nagy hozzaerto az biztos. :)
Miután egy film értékelése mindig szubjektív, így csak azt szeretném elmondani, hogy nekem is nagyon tetszett "Az élet szép", talán épp azért, mert másképp jutott el a célhoz, mint a másik két említett film. És azt hiszem, hogy talán elértünk egy érdekes kérdéshez, nevezetesen, hogy különböző tipusú emberek szívéhez/fejéhez másképp, más úton lehet eljuttatni ugyanazt vagy a hasonló információt.
Én például a Benigni filmről úgy jöttem ki, hogy úgy éreztem, egy méterrel a föld felett járok, mert annyira felemelt a dolog. Az Amerikai Históriáról úgy jöttem ki, hogy felkavart, felzaklatott, és nem sikerült teljesen a film végére sem eloszlatnia ezeket az érzéseket, - szóval rosszul éreztem magam egy kicsit a bőrömben.
A Schindler listáját meg hosszas hezitálás után videon próbáltam meg, de nem tudtam végig nézni...
Persze ez nem valamiféle érdem, meg talán nem is szégyen. Csak azt akartam elmakogni, hogy talán annak a rendezőnek sikerül igazán eljutni a szívünkhöz, aki egy kicsit úgy látja a világot, mint mi, nem igaz?
Bagolymondja+Cateye
én is hiszek a nevetés gyógyító erejében, ha azt aki ott volt nem zavarja...engem sem zavar (ez a gúnyűzős gondolatom lehet hogy alaptalan volt)
azt viszont akkor sem hiszem el (persze lehet hogy a hozzáállásommal van baj), hogy egy koncentrációs táborban a humorral meg lehetett volna téveszteni bárkit, még egy gyereket is
persze mondhatjuk azt, hogy ez egy film és ezzel az abszurd, lehetetlen megközelítéssel próbálják érzékeltetni azt, hogy tényleg milyen abszurdan sötét volt az a világ, de engem akkor is iszonyatosan idegesít (kb. úgy mint 15 lövetű hatlövetű az indiános filmekben...lehet hogy hülye a hasonlat)
...de lehet hogy csak az a problémám hogy a film előtt kb. egy héttel voltam egy ilyen jellegű múzeumban és még túl friss volt az az "élmény" is
...persze az is lehet, hogy tényleg profánnak érzem, ha valaki így közelíti meg a témát
Azt hiszem, BagolyMondja tokeletesen megfogalmazta az en gondolataimat is, ezert nem ragozom tovabb... engem is valahol szemelyesen erintettek az esemenyek, s pontosan ezt az abszurd es abnormalis helyzetet - mely minden normalisan gondolkodo es erzo ember szamara elfogadhatatlan - igy lehetett valahogy tulelni. Es valoban, itt azt is hangsulyozta a film, hogy meg ilyen embertprobalo, iszonyatos korulmenyek kozott is mennyire mukodik az apai/anyai oszton....
Nekem rettenetesen tetszett, amellett, hogy nagyon megrazonak talaltam. (Ez viszont a film alaptemajabol adodik.)
KwiHad!
Sokat hallottam arról, hogy micsoda botrány volt már a La vita... bemutatója körül arról, szabad-e ebből viccet csinálni, de még sosem szembesültem eme vélemény hordozójával - eddig. Engem már a Kertésznek a Népszabadságban megjelent cikke, amiben először tárgyalta ezt a kérdést, meggyőzött, és azóta láttam a filmet is, és véleményem változatlan: ez így nagyon jól van.
A haláltábor (meg előtte a fasiszta Olaszország) abszolút irrealitását, hihetetlenségét az irrealitás négyzetre emelésével lehet a legmegrázóbban bemutatni. Nekem haltak meg haláltáborban rokonaim (sokan), jöttek is vissza (kevesebben), és soha egy percig nem éreztem, hogy az ő szenvedéseiket ez a film elvette, lealázta volna. Inkább kiemelte - bizonyos szempontból hatásosabban, mint a Schindler (amit videón nézz meg, ha akarsz, ott megtalálod).
Ami gyönyörűvé teszi a filmet, az éppen a nevetés. A nevetés, ami az egyik leghatalmasabb dolog a világon, ami által legyőzhető az iszonyat, mert ha szemébe nevetünk, akkor legalább tettünk valamit. A nevetés az, amitől ez a film több a kicsit dokumentumfilm-szagú, didaktikus (szándékoltan!), bár így is jó Schindlernél.
Tamás: a díszletszerűség szándékos, ez nem Spielberg, hogy felépítse a tábort. És ez egy apa és egy fiú története, senki másé: úgy, ahogy azt az ember a családi legendáriumban mesélné.
Nekem az nem tetszett benne, hogy a tábor többi lakója nagyon el volt hanyagolva. Úgy értve, hogy semmi kidolgozott jellem, karakter, akármi - így meg olyan volt, mintha csak díszletek lettek volna. Tudom, nem ők a főszereplők, de így nagyon erőltetett az egész.
én csak az Élet szépet láttam eddig (az X-est szeretném a Schindlert nem tudom hol lehetne még), de nagyon kiakadtam rajta, szerintem túlságosan irreális a szituáció, olyannyira, hogy engem zavart
egy haláltáborban ezt megtenni képtelenség, és ezért úgy éreztem gúnyt űznek az egészből, abból hogy valaki ezt milyen fájdalommal és szenvedéssel élhette túl
Sajnalom, hogy meg senki nem szolt hozza a topichoz... en azert nem tettem meg, mert nem lattam (meg) a filmeket.. a Schindler listajat talan egyszer evekkel ezelott meg akartam nezni, de valahogy nem vitt ra a 'lelek'... viszont tegnap lattam a La Vita Bella-t, es dobbenetes, mondhatom... zsenialis egyebkent benne Benigni, megerdemelte az Oscar-okat! Szoval Schindler listaja es az Amerikai Historia X meg varat magara, de ha lesz eleg lelkierom (Az elet szep eleg sokat kivett belolem tegnap), mindenkepp megnezem oket, s akkor mar erdemben is hozza tudok szolni a temahoz.
Addig is szia: Cateye
Spielberg - Schindler listája
Tony Kaye - Amerikai História X
Benigni - Szép az élet
Mind a három film egy témáról szól, de mégis, maguk a filmek teljesen különbözőek. A Schindler listája inkább dokumentumfilm jellegű, és direkt módon hat az érzelmekre. Nagyon enyhe, semmiképpen sem absztrakt művészi mellékízzel (piros kabátos lány, stb.). Benigni filmje szerintem a leg morbidabb, és indirekt módon bombázza a könnyzacskóinkat, szerintem a leghatásosabban. Inkább egy családi drámáról szól, ezáltal mégjobban kihangsúlyozva a rasszizmus közvetlen hatását a mindennapi életre. Az Amerikai História X teljes mértékben a jelenről szól, inkább elgondolkodtató hatású (mint mondjuk a 7edik), Norton rettenetesen profi volt benne, és Furlong is bebizonyította, hogy nemcsak hitelkártya automatákat tud feltörni. A szinészek, jelenetek életszagusága, spontaneitása Quentin Tarantinot juttatja eszembe (meg ne kövezzetek). Másrészről ez az egyetlen film, amelyik főleg a "másik oldalról" mutatja be a témát, a rasszista propaganda főbb elemeit.
