jobban jártál a tévével, ugyanis a helyszínen iszonyatos csürhe van jelen. A koncert előtt vérre menő küzdelem van az ülőhelyekért, akinek nem jut - nekem nem szokott, mert én ilyenért nem szoktam harcolni - az hátrébb áll, ahol hatalmas a jövés-menés és egy idő után a társaságok beszélgetni kezdenek egymással, a képedbe fújják a füstöt, rihegnek-röhögnek, egyszóval élvezhetetlenné teszik a zenét.
Mindez egy Sting koncerten oké, de a szimfonikus zenét elég nehéz ilyen körülmények között hallgatni.
A fesztiválzenekart minden komolyzenekedvelő ismeri és feltehetően szereti is, különben nem állnák végig a konzerteket egy csomóan akiknek nem jutott más hely. Viszont az indexezőkre talán nem jellemző a komolyzene szeretete.:-(((
Most komolyan: elképzelhető, hogy SENKI nem ismeri a fesztiválzenekart, vagy ismeri, de nem érdekli, vagy ismeri, de annyira utálja, hogy inkább nem szól hozzá.
Vagy más?
1983-ban két fiatal, még szakmai ellenfelei által is kimagaslóan tehetségesnek ítélt muzsikus, egy karmester (Fischer Iván) és egy zongoraművész (Kocsis Zoltán) úgy döntött, a magyar zeneélet megkövesedett struktúrájával szembeszállva, nyugati modelleket meghonosítva új zenekart hoznak létre Budapesten. A kor merev szabályai miatt erre csak egyesületi formában, "mellékállásban" nyílt lehetőség: a Fesztiválzenekar a többi hazai szimfonikus együttes legjobbjaiból verbuválódott, akik évente néhány alkalommal találkoztak és "örömzenéltek". Így telt el az első kilenc év, majd 1992-ben a BFZ állandó együttessé vált, melynek fenntartását a Fővárosi Önkormányzat és a zenekar saját alapítványa közösen vállalta. Aligha vitatja bárki is, hogy a Fischer és Kocsis által megfogalmazott szakmai elképzelések ebben a második periódusban váltak igazán valóra - még akkor is, ha az alapítók viszonya közben megromlott, s a kilencvenes évek közepétől Fischer egyedül vitte tovább a zenekart. A sikeres bérleti hangversenyek mellett olyan "márkanevek" fémjelzik ezt a korszakot, mint az óvodásoknak, kisiskolásoknak szóló Kakaókoncertek, a déli Egyforintos koncertek, vagy az óbudai próbatermi Haydn-Mozart sorozat.
A mai, immár tisztán alapítványi fenntartású Fesztiválzenekar világviszonylatban is a legjobbak közé tartozik. Nagy koncerttermek, rangos fesztiválok szívesen látott vendégei, és a Philips felkérésére emlékezetes lemezfelvételek egész sorát produkálták. Különösan találó a Washington Post kritikusának tavalyi jellemzése az együttes tagjairól: "Mintha csupa szólisták lennének, akik egytől egyig készek sztár voltukat egy közös célnak alárendelni." A huszadik születésnapot a Magyar Televízióban Fellner Andrea és Vecsernyés János dokumentumfilmje köszöntötte; ma este pedig Fischer és csapata a Budapest Kongresszusi Központba várja hűséges törzsközönségét.
