Az nem jó, az túl közvetlen. Így legalább, amikor felháborodottan bogozta a hajából a beleragadt nyálkahártya végződményt, elszörnyülködve tudtam nézni én is hátrafele, színészi játékommal palástolva gaz tettemet.
Végre Szt.3ság lehettem! Mert biza, voltam mán a Nílus termékenyítő ereje, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Fan Club dögkútbéli helytartója, Buddha árnyéka, Zarathustra lába nyoma, vad pusztai szelektől kergetett üres dióhéj, Baál vatsorája, Thor ketskebakja, sőt Artemisz leégett temploma is. De a Szt.3ság eddig még hiányzott a listámról.
Immár kipipáltam ezt is!
Vágyaim netovábbja most már tsak annyi, hogy elnyerjem a mértékutáni szabóság tartaléktsapatáról mintázott gombfoczitsapat tagságát... :-D
Ááááá, dehogy! Nem gondolok én ilyen ördöngősen ördögi dolgokra. Csak úgy gondolom, hogy ez a csob, meg Te, no meg én is, pont beleillenénk egy különösen veszélyes elemeket gondozó és felügyelő intézet ügyféllistájába. Így gyakorlatilag mintegy kiegészítve egymást, mondhatni együvé is tartozunk. Tehát: mind a hárman külön vagyunk, létezünk, de egységet képezünk. ERGO (no nem a SzikoraRobi): mi vagyunk a "Szentháromság"! :-)))))))))))))
Lehet, hogy rokona a RR-nek, bár nem erre gondoltam. Az alább emlegetett vers - különben a skandináv költészet gyöngyszeme - teljes egészében (valahyogy) így hangzik:
Nem szabad fürödni a tengerben,
mert a tenger beteg és piszkos
a gyárak miatt.
Ezért tegnap Kajsa és én
nyelvet nyújtottunk Eriksson bácsira
(Eriksson bácsinak gyára van),
és azt kiabáltuk, hogy "Hülye".
De a mama azt mondja, hogy nem szabad
nyelvet nyújtani Eriksson bácsira,
és egyáltlán nem szabad "hülyét" kiabálni.
Mármost az az igazság, hogy egészen elérzékenyültem... :-))))
Nem ért rá! Sietett vissza a gyárába, hogy újabb szennyet öntsön a tenger vizébe...
Meg különben is, ha ilyesmivel próbálkozott volna, valszeg csakhamar exkavátorbalesetből visszamaradt, kihülőben lévő tetem lett vón belőle!
;-)