Azok a szombat délutánok a Zeneakadémián, amikor kézzelfogható közelségből és nagy lelkesedéssel magyarázta, amit másnap délelőtt Leonard Bernstein a Hangverseny fiataloknak c. tévésorozatában.
És egy fájdalmas emlék: amikor már a következő generációt vittem az előadására, egyszer megemlítette a nemrég elhunyt feleségét és hzosszú perceknek tűnő néhány másodpercig nem tudott megszólalni, mert a könnyeivel küszködött.
Én is sokat jártam Mesélő Muzsika előadásokra, és gyakran "voltam fellelhető" kihelyezett előadásain is. Nem tudom, illik-e itt némi kritikát gyakoolni, de én azt vettm észre, hogy az utolsó években már nem igazán volt türelme a gyerekekhez. De amit alkotott, mindenképpen feledhetetlen!
UGyan egy teljesen más műfajból való a következő idézet, de itt a helye:
"Csak az nem hallhatatlan, ki elfelejthető"
Nos, Laci bácsi nem elfelejthető, mint ahogy az sem, ahogy versenyt tolongtunk a Zeneakadémia nagyterme előtt a Mesélő Muzsika kezdetén, hogy az első sorból élvezhessük Laci bácsi feledhetetlen előadásait, és együtt nótázhassunk vele hónapról hónapra... ugyan ennek lassan 20 éve már, de még mindig olyan, mintha csak tegnap lett volna... és nagyon megrázott, hogy már nincs többé...
Felejthetetlen!