inden létszegmens összefüggésben van a többi létszegmenssel. Így alkotnak együtt egy nagy világlétszegmenst...A létszegmensek egymásba hullanak és összekapcsolódnak egy a lét magasabb fokán. Így közvetve részesülünk a tojás zápságának áldásos hatásaiból.
Ha mégsem, akkor még el kell érned a saját létszegmensedben egy magasabb létezési fokot. Erre pedig tán épp ez az apróság, nevezett tojás zápsága döbbentett rá. Mint Newtont az alma.
Az, hogy egy dolognak értelme vagyon, nem garantálja a vigasztaló hatást. Az pedig végképp nem, ha a vigasztalódás esetleges forrása egy általam nem érzékelhető létszegmensben manifesztálódik.
A toleranciamentes kezelés hatásai a záptojásválságok esetén is többszintű katasztrófába torkollanak. A toleranciának legalább minimális szinten bé kell hálóznia a szemléletünket, csakúgy, mint tetthalmazunk elemeit, ha el akarjuk fogadni, hogy a világ egyáltalán létező manifesztum. Ha nem, úgy persze kissé más módon kell nekirugaszkodni a problémának.
Végigolvasva a topikot, valóban valami ilyesmit. Bár az utolsó közlésbe odasikeredett pár melléfogódás. De mindegy, már nem aktuális. Nincs már tolerancia záptojásválságok kezelésére. Ennyit tesz két és fél év.
Ó, nem mondtam, hogy a jellemformáció feltétlenül pozitív. Bár ki tudja meghatározni a skála irányát?
A végtelenül nagy csalódás lehet, az álhatatosság olyan igényét támasztja, melynek transzcendentális következményei akár nirvánuláshoz, menyországjáráshoz, vagy taolódáshoz vezethetnek. Persze ez csak abban az esetben igaz, ha a végtelen nagyságú csalódás számossága véges. No persze kell az a lélek-esszencia, mely képes ezt feldolgozni. És a végén persze mindig kell egy friss tojás.
hát ez tényleg meglehet, hogy csak egy elmélet.
ami pedig a jellemformálódást illeti, több ember veszett meg attól, hogy egyetlen egy, akárcsak jelentéktelennek těnô apróságot nem kapott meg egyetlenegyszer, jóllehet fegyelmezetten -és hogy meg ne csömöröljön-, kivárt, mint az, aki sorozatban tudta magáhozvenni a jó dolgokat.nem mintha ez utóbbi eset nem termelhetne ki zaftosabbnál zaftosabb eseteket, mint pl. a bipoláris zavarban szenvedô lézerkardozók, vagy diagnosztizálatlan ciánozó családanyák, stb.
ehhez képest örülök én is, hogy maga örül a friss tojásnak.
Újabb lehetőség a várakozás gyönyörére a beteljesülés mulandósága felett.
De félek ez csak az elmélet. Viszont a csalódás is motivál, a jellemformálódásról szót se ejtsünk. A sorozatos egzotikum - no persze ezen egzotikus egzotikumokról legyen most szó - depresszióhoz vezetnek. Ami pedig varázslatos múzsa lehet. Egészséges viszont nem.
Titokban bevallom: örülök a friss tojásnak.
Hol van az már, amikor meg tudott zavarni a tojás zápsága?! Agglegénylakásomban egy zápzojás mostanság már - bár nem ritka - pikáns egzotikumnak számít, nem ijedek meg tőle.
Külön kiscsészébe törd a tojást háziasszonyok gyöngye...Egy bukás nem a világ...
Sokat ne jótékonykodj, csak adottságaid arányában...
Ha odaadnád az utolsó kis dolgodat, az is kevés volna a világ összes bajaira/hiányaira Édes Virág!
Állok a konyhában és a kedvenc kajámat csinálom. Az alapanyaga boltban gyakorlatilag beszerezhetetlen, évente ha egyszer jutok hozzá vidéki ismerőstől. Már majdnem készen volt, még sütni kellett egy kicsit, közben töltöttem magamnak teát, vágtam egy szelet kenyeret.
Végül fogtam az előre elkészített tojást - a hűtőből vettem ki -, és rátörtem.
Záp volt..
Olyan ideges lettem, bevágtam az egészet a mosogatóba és otthagytam. Mi a faszért történik ez velem???
Több ezer forintot elosztogattam ebben a hónapban a csöveseknek, ma elvittem egy barátomat kajálni egy jó étterembe, mert nem volt pénze enni és felhívott, mindenkihez kedves voltam, szóval kurvára nem érdemeltem meg ezt az élettől a mai napon.
Ti mit csináltok, amikor minden szép és jó, és aztán valami beüt?
