Teljesen egyetértek veled. Ez így van. Nagy pozitívumnak tartom azt nálunk, hogy alsó tagozatban nem osztályoznak, illetve azt hiszem negyedik évvégén először. Itt már első osztály első félévében osztályoznak. Mondjuk a tanító néni sem helyez nagy súlyt az osztályozásra, még kevesebbet mi itthon, viszont a gyerekek saját maguk között beszélik meg a bizonyítványi jegyeket. Saját maguk konfrontálódnak, és ahogy nőnek egyre jobban. Ez a hátránya az egésznek. Azt tanulják meg, hogy osztályozzák és minősítik őket, ami néha önbizalom csorbító is lehet.
A rossz, magatartás zavaros gyerekkel itt semmit nem tudnak csinálni, ahogy mondtad, a tanítónőknek meg van kötve a kezük. Akkor is ha látleletet készítenek a sérült gyerekről, nem fogják elküldeni a rossz gyereket, mert nincs hová és különben is pszichikai megterhelés lenne számára (a túl tolleráns itteni rendszer szerint). Szóval legfeljebb nem hetente egyszer, hanem kétszer járna pszichológushoz. Ennél többet nem tudnak érte tenni, mert nem irányozza elő a renszer. Szóval így teng-leng nyolcadik végéig, és utána pedig ki tudja ...
Ha az iskolai pszichológus nem látja indokoltnak, sehová máshová nem küldhetik el. Márpedig ebben az esetben például csak hozzá jár a fiú.
Tavaly sok agresszív gyerek volt az osztályban, akik idén már rengeteget javultak, és alig van velük probléma. Ez a kisfiú semmit nem javult, sőt csak rosszabb lett.
A tanítónők pedig ki vannak készülve tőle. Pedig itt nem egy tanítónő van egy osztálynak, hanem három plusz még kettő. A három mondjuk úgy fő tanítónő olaszt, matekot, rajzot, éneket, testnevelést és környezetismeretet tanít, a plusz kettő pedig angolt és hittant. Szóval nem egynek kell egész nap elviselnie.
Magyarországon legalább van egy év az első osztály előtt azoknak, akiknek különleges iskola előkészítésre van szükségük. Itt nincs. A rendszer nem irányozza elő. Legalább otthon direkt erre felkészített szakemberek foglalkoznak a (a főleg magatartás) problémás gyerekekkel. Ez rengeteg külön költség az állam számára. Sokkal gazdaságosabb így, mint itt. Mert más okát nem látom ennek a gondolkodásmódnak.
Tavaly nyáron elmesélte nekem ugyanezt a helyzetet egy alsós tanítónő. Ott a rosszgyerek anyja örült, hogy megszabadul a gyerekétől, amíg az iskolában van, és nem volt hajlandó megfelelő, hozzáértő helyre, helyekre elvinni vagy csak hordani se. A tanárnő teljesen ki volt készülve, mondta, hogy vagy a gyerek megy el a suliból, vagy ő jövőre..., azóta nem tudom, hogy mi lett. De a tanárok kezét nagyon megkötötték mostanában.
A tanárképzésen azt tanuljuk, hogy az integráció jó. Már egy bizonyos százalékban lehet integrálni más gyerekeket egy osztályba. De az nem jó, ha az integrált gyerek nem kapja meg a kellő, hozzáértő segítséget és foglalkozást. Az nem megoldás, hogy a tanárok utálják és folyton lerázzák, hogy ne legyen vele konfliktus. A látható sérüléseket én azonnal megmutattam volna egy orvosnak, és akkor már megfelelő helyen lenne az a gyerek. Szerintem ebben a kérdésben a minimum hetente háromszori kezelés pszichológusnál vagy pszichiáternél, nem értek hozzá, és emellett plusz a felzárkóztató törődés a segítő tanár részéről jelentene előrelépést (de ha ez a tanár nem ért hozzá, akkor inkább ne), meg persze, ha nem büntetnék azt a gyereket és nem bújhatna ki a közösség történései alól, amibe tartozik. (Legyen jelen az osztályban, de foglalkozzon mással, ha akar. Nem lehet kiküldeni.)
A gyerekek meg alsóban, ha jól tudom, inkább a tanítónéni kedvéért kéne, hogy tanuljanak, szeretetből. Legalábbis tudok olyanról, ahol ez megvalósul - speciel én is ilyen voltam. Semmiképpen nem a jegyekért, és nem az életre, meg nem azért, hogy ne bukjon meg, vagy mert mások megbuknak esetleg, ezt nem szabadna. A tanítónéninek kellene úgy összegyűjteni a kiscsibéket, mint egy tyúkanyó, akivel mondjuk nem csak élesben tanítási feladatokat oldanak meg, hanem elmennek pl. kirándulni, vagy kézműves tevékenységeket csinálnak vele, akár napköziben néhányszor, vagy MESÉL nekik és ők lefestik, de nem tanítási-elemzési-osztályzási célzattal, vagy énelkelnek, körjátékokat, kiszámolókat játszanak együtt. Ez a tanítónéni feladata, és azoké a módszereké, amiket választ. Szerintem nem lehet, hogy egy tanító lerázza magáról a gyerekeket és hideg távolságban csak a feladatra irányítsa őket, és: osztályzás van, de buktatás nincs? Ha jól emlékszem, Magyarországon ezt is bevezették, hogy alsóban csak szöveges értékelést szabad használni. Hogy a gyerekekben belső motívációt kelljen felkelteni, ne külsőt, jegyeket, meg ilyesmi...
Volt nálunk az iskolában, ahova jártam, vérmes kezű tanító néni is, meg kiabálós. Na én a gyerekemet nem hozzá járatnám, de erre sok szülő nem gondolt, akik mégis hozzá járatták, sőt sok szülő egyetértett ezekkel a módszerekkel. Bár ez nem ide tartozik, mert ha jól értem, itt ez a tanító néni nem ennyire ilyen.
Mi Olaszországban élünk és másodikos a kislányom (még nincs hét és fél éves) de mivel itt nincs "évvesztes" rendszer, tulajdonképpen hat éves kora előtt bőven kezdte az első osztályt, noha nála egy évvel idősebbek is voltak. Hál'Istennek jó tanuló, akkor is ha nem éppen kitűnő. Bár az sose lesz, mivel úgy a magyar mint a nyugati tradicionális iskolarendszerben a "verbalitás" az uralkodó. Ha valaki állandóan kotyog, mindent elmond, jó szövege van, akkor is ha buta, elég jó jegyeket kap. Legalábbis általános iskola alsó tagozatában. Ez nem is baj, én rengeteget foglalkozom vele, és én is látom mit tud. Ez az egyik dolog ami engem egy kicsit zavar.
Ami szörnyű, hogy vannak osztálytársai, akik második osztály végén immár, nem tudnak olvasni, nem tudnak tíztől nulláig visszafelé számolni, nem tudnak írni.
Olaszországban bármilyen problémás gyerek (autizmus, magatartás zavar stb.) a normál általános iskolába jár, legfeljebb kap egy külön tanító nénit maga mellé, persze csak pár órára, ritka az, hogy nyolctól egyig vele legyen. Hogy mennyire húzza ez vissza az egész osztályt, változó.
Nálunk az egyik ilyen szerintem magatartás problémás kisfiú nagyon zavarja az osztályt, sőt még a gyerekek épségét is. Kezdve onnan, hogy bárkire hátulról rátámad és fojtogatja, a szó szoros értelmében. A lányom barátnője lilás nyakkal ment haza pár hete. Az én lányomat még az ősszel a pulcsiját a fejére téve próbálta megfullasztani. Van akinek a fejét a pad szélébe verte. A tanító néni nem tudom hol van ilyenkor, de egyre az az érzésem, hogy nincs elég felelősségtudatuk.
Azóta a lányom nem tudom hogyan, talán egyszer-kétszer visszaütve elfogadtatta magát a kisfiúval, már jó ideje nem környékezte meg, illetve látom hogy respektálja a lányomat. Előfordul, hogy a fiú egész nap egyik osztályból a másikba vándorol, mert egyszerűen a tanítónők sem tudják elviselni. Esetleg kint van a folyosón a takarítónénivel, vagy a portással.
Szóval kérdem én, normális egy ilyen helyzet egy osztályban, egy iskolában? A fiút a tanító nénik nem buktathatják meg a szülő beleegyezése nélkül. De egyékbént sem hiszem, hogy megbuktatnák. Nem tanul és dolgozik meg a ketteséért, ami lehetővé teszi, hogy tovább haladjon az osztállyal. Zavaró és szerintem nem igazi szakember foglalkozik vele. A heti egyszeri pszichológusi vizitnek nem igazán látjuk eredményét.
Biztosak vagyunk abban, hogy nálunk Magyarországon olyan rossz az iskolarendszer? Nem tudom, de nekem csak pozitív emlékeim vannak főleg az általános iskoláról. Persze fogalmam sincs arról, hogy most mi van, viszont a magyar mentalitás ismeretében, nehezen tudom elképzelni, hogy fent ismertetett helyzet álljon fenn.
Hiába dolgozik az én lányom meg a négyes, néha ötös jegyéért. Akkor is ha itt a bizonyítványba a mi tanítóink nagyon ritkán adnak ötöst. Ahogy már említettem a zsenialitáson túl, szuper verbalitással is kell rendelkezni. Viszont a gyerekek látják azt is, hogy minek tanulni ha az aki szinte semmit nem tud, ugyanúgy átmegy harmadikba, negyedikbe, mint aki szorgalmas. Legalábbis hét-nyolc évesen így látják a gyerekek. Hogy magyarázzam én meg neki (aki Magyarországon most lenne elsős), hogy magának tanul és nem a tanító néninek?
Én úgy hallottam, hogy vannak mindenféle reformpedagógiák nyugaton, ezt nem tudom, hogy miért nincs a Tanárképzésen pl. Montessori szakos tanári diploma, vagy Jena plan-os, vagy Rogers-es, Freinet-es, Waldorf-os... Ezekről nem beszélnek semmit az előadásokon, mert a 20. századig el se jutunk... Miért nem indítanak ilyen szakokat? És akkor több ilyen iskola nyílna. És akkor nem felülről, törvényileg kéne bevezetni a különböző reformpedagógiai szokásokat, hanem mindenki csinálná a maga szakját a maga iskolájában (aminek a tanulmányozásával éveket foglalkozott előtte a Tanárképzésen). Ha a Tanárképzésen ezeknek a szakoknak az elindítására fordítaná az energiáját és a pénzét a minisztérium..., szerintem többet érne el!!! Mit gondoltok?
Hmmm. Én (mint tanár) a hozzám kerülő gyerekeknél bemeneti mérést íratok. Abból azért előre látható, hogy várhatóak-e gondok. Nekem is, meg a szülőnek is. Aztán elkezdünk dolgozni, és meglátjuk mire megyünk. Viszont úgy gondolom, hogy nem szabad azt az illuziót erősíteni a gyerekben, hogy nem dolgoztam semmit, aztán mégis átmentem.
Ha egy tanár megbuktat egy gyereket, az 99%-ban a tanár hibáinak a következménye, elvégre ő vállalta, hogy megtanítja annak a gyereknek a tananyagot. (írtam én: egy tanár, aki még soha nem buktatott meg senkit)
"tervezetünkben az szerepel - s ez nem változott -, hogy a szülő hozzájárulása nélkül ne lehessen az első három évben kisgyereket évismétláésre ítélni, s ha valamiből lemaradnak, akkor egyéni, vagy kiscsoportos korrepetálást, vagy felzárkóztatást biztosítson számuikra az iskola. Nyugat Európa sok országában működik ez a rendszer: Liberális politikusként vallom: kisgyerekeket nem bűntetéssel lehet nagyobb teljesítményre ösztönözni."
Végtelenül elszomorít az, hogy egy oktatási miniszter nincs tisztában avval a ténnyel, hogy az érdemjegy a gyerek teljesítményének értékelése és nem BÜNTETÉS! (Mintahogy a jeles érdemjegy sem jutalom!) Ha az elégtelen a további munkához, akkor az elégtelen és pótvizsgán lehet javítani. Ha három tantárgyból elégtelen, akkor évet kell ismételni, mivel 3 tantárgyból nem lehet 2 hónap alatt bepótolni az egy év anyagát.
Magyar Bálint- szakmai tárgyból ELÉGTELEN (nálam!)
Nem köteleles ismételni! MONNYON LE!
nem tudom, ugyanugy 30as osztalyletszam van. viszont a tanaroktol lenyegesen tobbet kovetel meg. amikor megmutattam tanito unokatestveremnek azt az evvegi szoveges eredmenyertesitot, akkor azt mondta, hogy erre neki nincs ideje. igen, egy jegyet, vagy pusztan azt beirni, hogy megfelelt lenygesen konnyebb.
egyebkent, biztosan sokat javitana a helyzeten, ha nem 30, hanem 24 gyerk jarna egy osztalyba, mint az en idomben.
Na ja, ez sokat számít. Meg az, hogy egy alternatív iskolában a tanárok fizetése és válogatása is alternatív.:-))
Most, hogy a béreket emelték, talán a tanári pálya becsülete is helyre áll egy-két évtized alatt, és nem olyanok fogják tanítani a mi gyerekeinket, akik maguk sem képesek felfogni amit olvasnak (lásd gyakorlati oktatási tapasztalataim egy vidéki egyetemen).
Ha mar a W iskolarol van szo -- ott ugy remlik egy tanarra keves tanulo jut, es egy tanulora sok egyeni figyelem.
Ha ez a sima rendszerben is ugyanez megvalosulna, akkor a 'porosz' es akarmi egyeb rendszer velhetoen ugyanugy sokkal jobb eredmenyeket hozna. Vagy rosszul latom?
off
en nem tudom, hogy pontosan milyen okbol valtoztattak meg a baloldalas kozlekedest jobb oldalira, de nekem nem okozott nehezseget angliaban atallni, de visszaterni igen.
on
egyebkent amennyire latom, van tendencia, hogy kozepre rendezodjon az oktatas, lassan bejonnek az alternativ sulik modszerei, ahogy a w suli is beemel bizonyos elemeket a poroszos iskolarendszerbol. es ez igy van jol.
:)
en csak a sajat es a kornyekunkon lako, nem a fiammal egy osztalyba jaro (de azonos koru) gyerekeket tudom osszehasonlitani. meg persze a sajat iskolai elmenyeimet tudom feleleveniteni. bar ez itt off, de nekem ugy tunik, hogy a w modszer minden gyerknek nagyon klappol es ha atmennek, akkor csak kapkodjak a fejuket. nos, ugye, aki ott kezdi, annak nincs osszehasonlitasi alapja, ugyhogy a te nem birtad volna ki, a koltoi tulzas kategoriaba esik.
nem tudok olyanrol, hogy a fiameknal valaki nem szeretne iskolaba jarni, de azt tudom, hogy az iskola klasszikban elso utan 4 gyereket golyozott ki a tanitoneni. 30 fos osztalyt figyelembe veve szvsz eleg kemeny. (hogy a gyerekek ujrakezdtek, vagy atvittek oket masik iksolaba, az most talan mellekes). nem tudom, hogy ez mennyire altalanos, vagy csak egy ambiciozus tanitoneni erezte ugy, hogy a ballasztot le kell az osztalyrol valasztani.
egyebkent, a w modszere sok szempontbol a most meghirdetett oktatasi reform alapja lehet (aminek reszeleme ez a ne buktassanak), amibol szvsz mind az elonyeibol, mind a hatranyaibol tanulni kellene. es amennyire latom, a modszertanabol mar eleg sokat atvettek, egyebkent versenyistallo jellegu tanintezmenyek.
ha valamit megtanit a w, akkor az a hogyan tanuljunk. es olyan szempontbol egy w tanulo biztos, hogy atlag alatt van, amikor konkret tenyanyagot kerdeznek, de lenyegesen jobbak az anyag szinteziseben, mivel erre kapnak megoldasi semakat.
CC!
OK! Ebben a sok alternatív iskolában az ember összekeveredik.
Azok a gyerekek, akiket a W-ből elhoztak amúgy jó képességűek voltak. Egy kis foglalkozással behozták a lemaradást.
A buktatás sajnos nem mindig kényszermegoldás.
Egyébként én sem hallottam még olyanról, hogy alsóban marhára buktattak volna.
Biztos vannak olyan gyerekek, akiknek a W. meg a hasonló alternatív módszerek a megfelelőek, én ki nem bírtam volna.
Az biztos, hogy nem kéne elsőben sürgetni a gyerekeket. Elég ha évvégére tudnak olvasni, nem kell már októberben.
nagyon nagy tevedesben vagy a wfal kapcsolatban, egyaltalan nem szabad mindent (az a montessori, meg a rogers). igaz, intot nem adhatnak, de valami miatt igy is rend van :)
hogy mit tanulnak meg es mit nem, szvsz erosen gyerek fuggo. nekem azert van olyan erzesem, hogy azon gyerekeket visznek el wbol, akiknel tokeletes csodot ereznek. a baj csak az, hogy a csod altalaban nem akkor kezdodik. egy masik kerdes, hogy uezen gyerekebol mit tudott volna kihozni egy hagyomanyos iskola. mert ugye a funkcionalis analfabetak tobbsege a hagyomanyos iskolakbol kerul ki, nem?
a w modszer nem csodaszer, itt is ervenyes az, hogy akik jo kepesseguek, azok itt is, ott is jol teljesitenek. a kevesbe jok meg se itt, se ott. mindenestre, a jelenlegi iskolarendszerben viszonylag keves helyen van fejlesztopedagogus, aki az elmaradt gyerekeket spec modszerekkel felzarkoztatna a tobbihez (a wban van es oda is figyelnek rajuk). marpedig, ha jol vettem ki a szavaitokbol az egesz buktatas pusztan kenyszermegoldas, hogy talan kicsit erettebben ujra induljon az okitas. (szerintem a 2es osztalyzat sok szempontbol rosszabb, mint az 1es, mert ott legalabb elmondhatja az ember, hogy nem keszult es azert nem tud semmit. a 2es viszont a szint. nagyon gyenge.. igy akit nem tart vissza, hogy nagyon gyenge jegyeket kap, azt jo esellyel a bukas sem feszelyez. viszont valahol a tanart is minositi.)
A 80-as években jártam általánosba. Emlékszem, hogy 5.-6. osztályban hirtelen megjelentek a nálunk pár évvel idősebb "évismétklők". Ők voltak, akik ezen a szinten már folyamatosan buktak. Ha jól emlékszem 8.-ban már egyik sem tanult velünk. Megmaradtak valahol 6.-7. környékén. Alsó tagozatban nem került hozzánk így senki. Határozottan emlékszem, hogy olvasni például nagyon rosszul tudtak, inkább csak szótagolva. Valószínűleg emiatt nem bírták a felső tagozatot, ami már tele volt szaktárgyakkal.
Nem hiszem, hogy akkora katasztrófa lenne, ha őket 4.-ben visszafognák, ahol még nincs sok szaktárgy és addig nem engedik őket tovább, amíg stabilan meg nem tanulnak írni-olvasni.
Jóval érdekekesebb lenne, ha a szülő mesélné el.:-))
Tapasztalatom szerint a gyerekek többnyire nem ezeket a műsorokat nézik.
A tanítás módszereinek persze kell változni. De te hol láttál olyan iskolát, ahol minden gyerekre jut pl. számítógép. Jobb esetben van mondjuk 12-24 db.
Na a Waldorfról megvan a véleményem, és nem éppen jó. Nem értek azzal egyet, hogy a gyerekeket teljesen szabadon kell hagyni és mindent meg kell nekik engedni. Ez a teljes káoszhoz vezet. Amikor otthon neveled a gyerekedet, akkor sem engedsz meg mindent. Anyukám tudna mesélni a Waldorfból átjövő gyerekek özönéről és tudásáról. Erre inkább nem vesztegetek szót.
Bár abban biztosan igazad van, hogy ha az adott tanár az ideológiát nem veszi túl komolyan, akkor még jó is kisülhet belőle.
Pl ha környeztből tanulják az időjárárst meg a víz körforgását az benne van "Az Albert mondja " című rajzfilmben, a tesről a "Volt egyszer az ember" sorozat szól , de említhetném a természetfilmeket amik sokkal mások mint a biosz óra stb..
A nagy fiúk programozók, írtak a kicsinek matek programot , látnod kellett volna, hogy örült, ha helyes válasz esetén megjelent a nevető bohóc!
Végülis változik a kor a tanítás módszerei nek nem kellene??!
leteznek ilyen iskolak, ahol nem az a cel, hogy elsoben olvassanak a gyerekek es bolhabetukkel folyoirast muveljenek. ott van pl. a waldorf. bar a steineri ideologiatol erosen tartottunk, de ez szerencsere a gyakorlatban nem erzodik, viszont egy erosen gyerek kozpontu oktatasi rendszer, szerintem alsoban tokeletes.
nekunk bevalt. azt hozza kell tennem, hogy ha lehet, akkor ez meginkabb tanar-diak fuggo, mondjuk mi az iskolat is a tanito szemelye alapjan valasztottuk (egyszeruen kenterbe verte a kornyek tobbi elsos tanitonenijet).
az ovodaban azt mondtak a fiamrol, hogy nagyon lassu, kicsit korulmenyesen fog neki a munkanak. nem az ertelmi kepessegeivel van baj, ovodaban tanult meg olvasni (magatol). itt az iskolaban szerencsere van elegendo ido. es ami a legfontosabb, szereti az iskolat es nem vettek el a kedvet rogton az elso evben.
Hagy védjem meg a nénit!!
Az az igazság,hogy én már elég régen láttam, hogy ez a gyerek más,mint a másik kettő. (Ő egyébként kislány) Már az óvodában észrevehető volt, hogy a lányok mindig mondtak verset,kivéve az én gyerekem (a fellépések alkalmával),ő mindig csak a közös éneklésben szerepelt,mert sosem tudta a verseket egyedül. Mi szerencsés helyzetben voltunk, az oviban volt óvoda-pszichológus,aki rendszeresen foglalkozott a gyerekekkel,ő mondta a verbális memória gondját.Igy mi úgymond időben megvizsgáltattuk szakemberrel (többel is),hogy mit lehetne tenni?
Ők mondták, hogy ez a gyerkőc nem éppen a tanulásra termett,találjuk meg benne azt,amiben jó,hogy minél kevesebb kudarc élményben legyen része. Egy évet vissza is tartottuk, 7 évesen ment iskolába,de persze nem is volt iskolaérett előtte.Azzal a tempóval amit te leirsz,ő jó tanuló lehetne!!
Sajnos szegény kincsemnek ez nem adatik meg,de én minden követ meg fogok mozditani,hogy boldog ember legyen, mert semmivel sem kevesebb,mint a kitünő tanuló testvére,aki épp csak a leckét megirja,mégis simán ötös egy emeltszintű tagozatos osztályban.
Tehát a tanitónő már tudta,hogy a gyerkőc ilyen, csak segiteni akart azzal,hogy több ideje lenne megtanulni pl. az olvasást,ha lemarad egy évet,mert ha nem érti amit olvas, akkor ugye még nagyobb bajok lesznek vele később,ahogy ezt látjuk is a mostani felmérésekből.
Szerencsére szófogadó jó gyerek, igy szeretik a tanárok,ez sokat segithet neki a későbbiekben.
Alice!
Az én két fiútesóm előbb tanult meg olvasni, mint én, pedig én nőnemű vagyok.:-)) Nekem valami hülye kísérleti módszer jutott, amivel nem voltam képes megtanulni olvasni, anyukám tanított meg aztán. Ez az a képolvasásos módszer volt, hogy van egy kép, ami alá alá van írva egy mondat pl. Éva ír. Én gyorsan megjegyeztem, hogy melyik kép alá mi van írva, anélkül, hogy el tudtam volna olvasni. Ezt a módszert aztán kidobták.
Csak elég nagy fényűzésnek tartom, hogy a gyerekeken kísérletezzünk.
Az biztos, hogy időt kéne hagyni az elsőben és másodikban. De közben lehetőséget kéne adni a jóképességű gyerekeknek valami elfoglaltságra, anélkül, hogy kiemelnék őket az osztályból.
Nem könnyű...
De időnként talán a gyakolró tanárokat is meg kellene kérdezni. Ne mindig csak olyanok döntsenek, akik alkalmatlanok voltak a tanítésra, ezért szakértők lettek.
Én is pont erre gondoltam. Azért azt nem hiszem, hogy már ált iskolában csak teszteket iratnának a gyerekekkel. Inkább a felsőoktatás mozdult el arra, hogy nincsenek szóbelik, csak tesztek. Az azonban nem az oktatók hibája (jó magam is tanítok felsőoktatásban). 400-500 embert kevés eséllyel lehet szóbeliztetni.
Ami az emelt szintű osztályokat illeti, meg az összevonást, az azt jelenti, hogy a gyereket kiveszik a megszokott közegéből (pl. magán tanuló lesz). Ez sem biztos, hogy jó. Lehet, hogy változtatni kéne a tantervet, de az eddigi változások szerintem sok jót nem hoztak.
A világ tényleg megváltozott. De a gyereknek szerintem nem a TV-ből kell ismereteket szereznie. Nem szabadna egy 6-10 éves gyereknek az esti mesén kívül mást is néznie. Ez megint csak a szülőn múlik. Anyukám nem egyszer meséli, hogy a gyerekek remegnek az iskolában. Majd kiderül, hogy valami thrillert néztek éjfélig. Ötödikes gyerekek! Én nem 10 éve jártam ált. iskolába, de a tudásomnak igen csekély részét szereztem az iskolában.
Mik azok az előbbiek, amik jóval érdekesebbek?
Na végre valaki aki egyetért.
Lehet, más topicban már megírtam, de neked is elmondom, hogy az 50-es években, mikor én jártam iskolába a mostaninál sokkal lassabb tempóban tanultunk. Elsőbe még csak szótagolva lehetett olvasni, nagyon sokáig volt füzet helyett újságpapír füzetünk, amit vízszintesen kellett alkalmazni és a rovatok feleltek meg a sortávolságnak, sokáig csak hatalmas betűket írtunk vastag ceruzával, év végére 1-20-ig kellett tudni számolni (összeadás kivonás), és volt olyan óránk is, hogy beszélgetés.
Mellesleg a fiúk azok, akiknek az olvasás lassabban megy, és a mostani tanterv mintha a gyors felfogású kislányokra lenne szabva.
Az a tanítónő, aki októberben azt mondja, hogy lehet, hogy évismétlés lesz, adja vissza a diplomáját és menjen el inkább titkárnőnek. Megáll az eszem. meglátod, hogy ha nem nyaggatod, hanem ellenállsz az állandó megfelelés kényszernek, a kisfiad második végére ugrásszerűen meg fog javulni. Mellesleg elsőben nem szabad buktatni ezt nem tudta az a csupaész tanítónő?
Egyetértek! 3 különböző képességű gyerkőcöm van és bizony most látom,milyen nehéz ez,hogy a soronkövetkező iskolás (most elsős) vért izzadva sem hozza a nagyobb eredményének töredékét sem. Engem ez egyáltalán nem zavar,mert tanulmányi téren ugyan nem egy nagy szám, de mint emberke kimondottan jól sikerült,csak ezt a követelmény-rendszert nem neki találták ki,ugyanis a verbális memóriája nagyon fejletlen, nagyon rosszul jegyez meg bármit hallás után. Neki pont az kell,hogy kevesebb legyen az anyag,lassabban haladjanak,hogy neki is legyen ideje felfogni a tanultakat.
Teljesitménye nagyon hullámzó: volt,hogy a tanitó néni azt mondta,lehet,hogy osztályismétlés lesz belőle (októberben),most azt mondja, teljesen szinten van a gyerek.Elég jól olvas és lassan bár,de jól számol,viszont nagyon nehezen érti meg,hogy mi a feladat.
Neki hetente 2-szer van korrepetálás és heti 1 alkalommal kifejezetten képesség-fejlesztés,majd meglátjuk mi lesz.
Mindenesetre nagyon sokat jelent,mikor van ideje elmélyiteni a tanultakat és nem kell már egy következő problémára megoldást keresnie amikor még az előzőt is csak jóindulatúan mondhatjuk,hogy érti.
Hát szerintem azt, hogy a jóképességű gyerekekkel mi legyen, könnyebb megoldani - emelt szintű osztályokat kell létrehozni például vagy ha különösen jó képességű, elvégezhetne egy év alatt 2 évfolyamot is - de persze én nem vagyok ebben járatos, csak tudom, hogy létezik ilyen.
Hogy mi változott? Mindenekelőtt a kommunikáció jellege szerintem. A mostani gyerekeknek nagyon szűk a szókincsük, tisztelet a kivételeknek, de otthon egyre kevesebbet beszélgetnek velük, a tudásukat gyakran tesztek formájában kérik számon - elhiszem, hogy a tesztet kényelmesebb kijavítani, de hogy menniyre elkorcsosítja a verbális kifejezésmódot, nincsen arra szó! Nem a könyveket szeretik - ahol olvasás közben belső képek fejlődnek bennük, ezáltal a fantáziájuk gazdagodik, és nő a kreativitásuk - hanem filmeket, videókat néznek, ezáltal elsorvad ez a nagyon fontos dolog, sívárabb érzelemszegényebb lesz a lelkiviláguk.
Meg még egy csomó dolog változott. Azt mondod, hogy a tanár ismerőseid azt mondják, hogy már 10 éve ugyanazt tanítják - no igen, de már 10 éve elég rossz a tanterv, szóval újat nem mondtak.
Van elég ok a változtatásra, kérdés, hogy sikerül-e jobbá tenni.
Szerintem a világ változott.Míg ezelőtt 10 évvel a TV és a számítógép elterjedése előtt, az ismeretek 70 százalékát az iskola adta és csak a maradék származott a szülőktől vagy olvasás által , addig az arány mára már fordított, jó ha 30% tudást a sulitól nyeri a gyerek.
Alice!
Jól látod, aki jó képességű, az egy ilyen rendszerben szenvedni fog. Én azonban azt is megkockáztatom, hogy nem kell "különösen jó képességűnek" lennie, csak egy átlagnál valamivel jobb gyereknek. Én nekem szenvedés volt az ált. iskola, mert annyira unatkoztam. Nem tartom magam marha okosnak, szerintem csak kicsit vagyok okosabb, mint az átlag. Borzalmas élmény. Semmire jóra nem emlékszem, különösen alsó tagozatból.
Szerintem inkább arra kéne fordítani figyelmet a házik meg a bukás helyett (ami szerintem csak külsőség), hogy mi változott meg. Miért tudnak ma kevesebbet a gyerekek? Abszolute nem hiszek abban, hogy a terhelés nőtt meg. A családom tele van tanárokkal. Velük beszélgetve (különböző tárgyakat tanítanak) azt szűrtem le, hogy nem tanítanak mást, mint 10 évvel ezelőtt. Az óraszámokat lecsökkentették. A kérdés tehát mi változott meg?! Erre kéne a választ megtalálni, és utána lehetne cselekdni.
A választ persze én sem tudom, csak keresgélek. Talán a szülői figyelem csökkent...A gyerekek jó része szabadon van hagyva, senki nem játszik, beszélget, foglalkozik vele. Nem olvasnak neki este mesét, nem viszik bábelőadásra, kiállítésra. MItől is értené, amit olvas, ha nincsen megfelelő szókincse e miatt. Nem ér rá a szülő válaszolni a kérdéseire stb. Szerintem mindezek biztos szerepet játszanak.
A vitaindítóban szóltam a leendő tanárok hiányzó alkamassági vizsgálatáról.
Nagyon jó mószerek léteznek az alkalmasság megállapítására.
Igaz ,hogy az amugy is tanárhiánnyal küszködő közoktatást ez rosszul
érintené,de nem kerülhetnének be olyanok akik lelkileg kiborulnak
20-30 gyerek kontrollálásától.
Ezt aztán vagy nyuszi módon reagálják le (olyan akinek az óráján bármit megtehet
a gyerek mégsem éri retorzió) ,vagy terrorizálja a gyerekeket ,és a
legkissebb szabálytalanságot is súlyosan megtorolja.Esetleg szépen idegösszeroppan
évek alatt ,és ezt a családja is megsinyli.
Akad még olyan aki tudatosíthatja a tásadalmi igazságtalanságot a gyerekekben
egy életre.Mivelhogy lesznek kedvencei,és lesznek fekete bárányok az osztályában,
akik tanulhatnak ami belefér mégis lerontja a jegyeiket a magatartásuk miatt.
