"Te angoltanári szakra jársz vagy sima bölcsészire?"
Na most az úgy van, hogy úgy hívják ezt itt Pécsett, hogy "tanárképes szak" (legalábbis mikor én kezdtem, ez volt a rendszer, azóta változott, de hogy hogyan, azt nem tudom). Ez azt jelenti, hogy lehet "natúr" is csinálni, és aki akarja, csinálhatja mellete a tanári képzést. Én csinálom.
Na a tanári szak külön sztori, ott is szokott szép nagy kupi lenni. Most van a "rendszerváltás" ott is, én még a régi tanterv szerint csinálom, de akik 2 évvel utánam felvételiztek, már az új szerint. Úgy van, hogy pár alap óra után van egy pszicológia szigorlat, aztán meg kell csinálni egy csomó másik órát, azután van pedagógia szigorlat. Azt követően még van 1-2 kurzus és a tanítási gyakorlatok (na az is érdekes eset...), és a végén lehet zárószigorlatozni, amiben benne foglaltatik a diplomamunka megvédése (külön szakdolgozatot kell írni a tanári képzéshez, ha nem foglalkozik ilyesmivel a szakos diplomamunka, de a tanári nem nagy ügy, egy közepesen hosszú esszé gyakorlatilag...)
Hogy mit akarok kezdeni a diplomámmal? Fogalmam sincs... majd adódik valami. Egy biztos: ha egy mód van rá, tanítani nem szeretnék. Nem igazán nekem való munka. Úgy értem, nem hinném, hogy túl jó tanár lennék, és azért ha választok egy foglalkozást, abban nem szeretnék rossz lenni. Meg finoman szólva a pénz se dől annyira (bár vannak kivételek). A fordítás nálam is ott van a lista elején. Szeretek fordítani, és elég jól is csinálom, épp ezért direkt sok fordítós órát vettem föl, most van pl. műfordítós kurzusom. Csak hát nekem is kéne szakosodni valamire... műszakilag antitálentum vagyok, a közgázt és a jogot utálom, száraznak tartom, és innentől fogva nincs túl sok szakterület.
Erről a szakmunkás vs. diplomás dologról tudok én is. Marha nagy a hiány jó szakmunkásokból. Aki ért ahhoz, amit csniál (legyen az ács, autószerelő, kőműves, esztergályos, asztalos, vagy akármi), és vállalkozóként csinálja, tehát nem a főnöke teszi zsebre a hasznot, az kis túlzással gennyre tudja keresni magát.
'Nem tudom, hogy van nálatok? Szakosodni lehet, vagy mindent kell egyszerre tanulni, mint nálunk (kultúra, irodalom, alkalmazott nyelvészet, nyelvészet)?'
Nálunk van egy olyan egy éves alapképzés és utána szakosodni lehet.
'Egyébként alapvetően abban látom a problémák lényegét itt, hogy a nem megfelelő emberkék vezetik a tanszékeket... :-( Na meg az se használ, hogy a pénz miatt rengeteg embert kell felvennünk, évről évre egyre többet. Így a tanároknak hihetetlen sok alsóbbéves órát kell tartaniuk, viszont több tanerőre nincs pénz.'
Nekünk is van hasonló probléma. Nálunk az a helyzet, hogy nem a diák a sok, hanem kevés a hely és az egyetem másik felének a felújítása csak jövő évre készül el.
'Mert sokan csak - az alacsony pontszámok miatt - ugródeszkának használják a szakot... nem nehéz bekerülni, ha nem vették föl jogra, közgázra, stb. helyre, ellébecol itt egy évet, aztán dobbant. Ezért iszonyatos a lemorzsolódás, szerintem akiket felveszünk, azoknak MAXIMUM a harmada szerez diplomát. Ráadásul a könnyű felvételi, nevetségesen alacsony ponthatárok miatt olyan emberek is idekerülnek (sokan), akik alig nyökögenk angolul. Hát, anno padlótfogtam, mikor elsős koromban az egyik szemináriumon benyögte egy srác, hogy "I was went...", pedig azóta csak alacsonyabbak lettek a ponthatárok évről évre. Van egy "filter teszt" az első év végén. Aki nem megy át, megcsinálhatja a következő évben, nem rúgnak ki senkit, aki elhasal rajta (csak nem tud fölvenni bizonyos fontos kurzusokat). Hihetetlen azoknak az aránya, akik nem mennek át, pedig egyáltalán nem bonyolult a dolog. Talán egy középfokú nyelvvizsga írásbelijét üti meg a szint.'
"I was went?" Jézusom, ez kemény. :) Alapfokúsok vétenek ilyen hibákat. Te angoltanári szakra jársz vagy sima bölcsészire? Hogy képzeled a jövődet egyetem után? Amúgy tudod, hogy miért van enny diplomás munkanélküli? Mert itt Mo.-n semmire se tartják a szakmunkásokat, sajnos. Rengetegen felvételiznek töri, filozófia, stb. szakra, mert a szakmunkás státusz alantas nekik és azt hiszik, hogy az egyetem után már rögtön várja őket egy jó munkahely. Amúgy ezekkel a szakokkal sehol nem lehet munkát találni az egész világon. Filozófus viccek: http://www.workjoke.com/projoke70.htm Én legalább olyan szakot választottam, amit csinálni is szeretnék és jól meglehet élni belőle ha kicsit rátanulunk. Ti hány év múlva tudtok szigorlatozni pedagógiából? Mert én szigorlat után rögtön felveszem a BMF villamosmérnök asszisztens szakát, hogy tudjak műszaki fordítani.
Polidilit nem látogatom, idegeskedek eleget a való életben is. Na meg politizálni se szeretek (bár határozott meggyőződésekkel rendelkezem ilyen téren), miért rontanám el a barátságomat olyan emberekkel, akikkel szinte minden másban egyetértek, néhány kretén politikus miatt? :-)
Nem tudom, hogy van nálatok? Szakosodni lehet, vagy mindent kell egyszerre tanulni, mint nálunk (kultúra, irodalom, alkalmazott nyelvészet, nyelvészet)?
Egyébként alapvetően abban látom a problémák lényegét itt, hogy a nem megfelelő emberkék vezetik a tanszékeket... :-( Na meg az se használ, hogy a pénz miatt rengeteg embert kell felvennünk, évről évre egyre többet. Így a tanároknak hihetetlen sok alsóbbéves órát kell tartaniuk, viszont több tanerőre nincs pénz. Ergo a felsőbbévesek (akik végigcsinálják a szakot*, és tényleg érdekli őket a dolog, szeretnének válogatni, olyan órákat felvenni, ami érdekli is őket, nem ami épp van, és be lehet jutni) nem tudnak válogatni, egyszerűbben fogalmazva az oktatás minősége sínyli meg a dolgot.
Aztán persze csodálkozik mindenki, hogy a szigorlatokon nagyon nagy százalék bukik. Persze, hiszen annyira rossz a tanár/hallgató arány, hogy az órákon nem tanítják le azt, amit számonkérnek a szigorlatokon. Hihetetlen erkölcstelenségnek tartom. Persze ettől még van itt jó tanár, nem is kevés (és most nem a szakmai tudásról beszélek, hanem a segítőkészségről és hasonló kvalitásokról), és ettől ér még egyáltalán valamit az egész tanszékcsoport... Mert pl. itt van a kultúrák és irodalmak tanszék vezetője, aki a saját szakterületén már-már európai hírű tekintély, de ott tesz keresztbe a hallgatóknak, ahol csak tud.
De visszatérve a szigorlatokhoz: az is a baj velük, hogy nem csinálja szinte senki meg őket időben, legtöbbször van 1-2 félév csúszás. Ez azért is van, mert valamilyen szinten lehet válogatni az órák között ugye, így sok hallgató figyelmét elkerüli, hogy föl kéne venni a szigorlatok előfeltételeként szolgáló kurzusokat is. Az sincs kikötve, a szigorlatokat mikor kell (vagy ajánlatos) letenni, senki nem figyelmezteti a gólyákat, hogy pl. "figyelj, öcsi, második év végéig juss el a nyelvészet szigorlatig, mert ha nem, gondban leszel". Ennek meg az az eredménye, hogy az embernek torlódnak a dolgai. Egyszer elhatároztuk pár haverral, hogy a gólyáknak írunk egy nem hivatalos guide-ot a szakhoz, csak egy éve megváltoztatták a rendszert, minden új lett, abban meg nem tudjuk, mi hogy merre...
*Mert sokan csak - az alacsony pontszámok miatt - ugródeszkának használják a szakot... nem nehéz bekerülni, ha nem vették föl jogra, közgázra, stb. helyre, ellébecol itt egy évet, aztán dobbant. Ezért iszonyatos a lemorzsolódás, szerintem akiket felveszünk, azoknak MAXIMUM a harmada szerez diplomát. Ráadásul a könnyű felvételi, nevetségesen alacsony ponthatárok miatt olyan emberek is idekerülnek (sokan), akik alig nyökögenk angolul. Hát, anno padlótfogtam, mikor elsős koromban az egyik szemináriumon benyögte egy srác, hogy "I was went...", pedig azóta csak alacsonyabbak lettek a ponthatárok évről évre. Van egy "filter teszt" az első év végén. Aki nem megy át, megcsinálhatja a következő évben, nem rúgnak ki senkit, aki elhasal rajta (csak nem tud fölvenni bizonyos fontos kurzusokat). Hihetetlen azoknak az aránya, akik nem mennek át, pedig egyáltalán nem bonyolult a dolog. Talán egy középfokú nyelvvizsga írásbelijét üti meg a szint.
Na, hú de sokat írtam, és még tudnék, csak már biztos uncsi, meg sokat nyafogok... :-)
A lényeg, hogy amit itt megtanulunk, csak egy kicsit jobb szervezéssel 5 helyett 3 vagy max. 4 év alatt is el lehetne sajátítani, és nem kéne 5 évet elszúrni erre a sajnos nem túl sokat érő diplomára.
Kicsi a világ! :) Én is angol szakos vagyok! Nekem se annyira van motivációm, de nekem arra nincs, hogy itt maradjak ebben az országban. Kitartás! Amúgy nemrég fikázta megint egy balfék a bölcsészeket a polidiliben, ránk akarják kenni már a rendszerváltás utáni gazdasági pangást is, de gondoltam, hogy nem ülök fel a sértésnek.
<i>Az adórendszerben is egyetértünk. Főleg azért van ez így, mert a parlament a rendszerváltás óta semmire sem jó történészekkel, jogászokkal és egyéb bölcsészekkel van tele...</i>
De még azt se tudja hogy a jogászok nem bölcsészek, a szerencsétlen. Ehh, nem húzom fel magam. :)
A gond az, hogy ebben azért valami igazság is van. Sokan azért mennek töri szakra és mondjuk filozófia szakra, mert diplomát akarnak és egy szakképzés túl alantas nekik. A filozófia meg hasonlók nem jók arra, hogy elhelyezkedjünk.
Mindenesetre amit mi tanulunk az eléggé piacképes úgyhogy nincs ok a szomorúságra. Én a KRE-BTK szakán vagyok és szerencsére elég színvonalas.
Angol, PTE-BTK. Akkora kiszúrások vannak itt a karon (nem tudom, más egyetemeken mi a hylezet), hogy elegem lett. Már alig várom, hogy lediplomázzak. Ez első kb. 3 évben egész jó volt, néha kimondottan szerettem bejárni, de mostanában már attól is rosszul vagyok, ha az egyetem környékére kell mennem.
amit a helyesírásról írtál teljesen igaz: a jelenlegi munkahelyemen naphosszat javítgatom a mások által hibásan megírt anyagokat, leveleket, és ha valaki bizonytalan valamiben, hozzám fordul. leggyakrabban a "muszáj"-t szokták megkérdezni...
őszintén szólva, már amikor végeztem, tudtam, hogy nem érdemes szakmában elhelyezkedni. láttam ugyanis a lehetőségeket, illetve azok hiányát. néhány ember elment kórházba vagy iskolába tanácsadónak, a legtöbben azonban biztosítóknál, bankoknál, multik hr-osztályain helyezkedtek el, vagy teljesen más munkakörben, aminek köze nincs az egészhez. persze mindannyiunk számára világos volt, hogy ez a két szak nem ad megélhetésre alkalmas szakmát Magyarországon. aki pl kórházba ment, két évvel ezelőtt nettó 60at keresett...
az általános műveltség és a helyesírás sajnos manapság nem feltétele annak, hogy diplomát kapjál, némi pénzzel és szorgalommal, esetleg egy csöppnyi szerencsével bárki kaphat diplomát, nem kell hozzá ismerni a Benelux államokat (ez lenne a legkevesebb, de a többség azt sem tudja elmondani melyik számozású út merre megy Magyarországon, és hogy egy-egy ország tőlünk északra vagy délre van, nem is szólva a fővárosokról)
mostanában találkoztam néhány igazán gazdag emberrel, és azt a tanulságot szűrtem le, hogy csak kapcsolatteremtő készségre és némi pofátlanságra van szükség a jólét megteremtéséhez, a diploma, a tudás elhanyagolható, nem fontos. szvsz csak ideiglenes állapotról van szó, remélhetőleg egy-két évtized és helyreáll a rend, mondjuk majd a gyerekeink, vagy az ő gyerekeik korában már többet ér a valódi tudás és teljesítmény, mint az ügyeskedés és a kiskapuk megtalálása. remélem.
Amit Te írtál, tul.képp teljes összhangban van azzal, amin én keseregtem.
Ráadásul én is pont így vagyok ezzel a munka-dologgal. Magyarul: ha végeztem (szívok 6 évet + lehet hogy elvégzek még valami mást is), én is szeretnék - mint mindenki - olyan állást, ami érdekes is, és rendesen fizet. Namost, ha elmegyek tanárnak, amire ELVILEG lesz képesítésem, akkor minderről lemondhatok. A tanárságnak csak a szép hosszú nyári szünet az előnye, mást nemigen lehet fölhozni mellette. Édesanyám is tanít. 31 éve van a pályán, van 2 főiskolai meg egy egyetemi diplomája, és kiszúrják a szemét cirka havi 100 ezerrel tisztán + az elhanyagolható könyvpénz (kb. 6ezer forint évente vagy félévente). Azt is hozzá kell tenni, komoly egészségi gondok is fölmerülhetnek. Pl. anyukámnak elment a hangja (próbáljon csak valaki 31 éven át napi 4-5 órában túlkiabálni 30 6-10 éves gyereket...)
Ezzel szemben - ha a közszféránál maradunk - egy ismerős hivatalnok keres az önkormányzatnál dolgozva kb. 2,5-3-szor ennyi pénzt, plusz időben megkapja a 13. haviját, nem februárban, évi minimum 2-3 prémium (100ezres nagyságrend) + hasonló összegű ruhapénz + utazási támogatás + ingyen "tanulmányozó utak" + ki tudja még mi...
És ezért ül egy jó kis irodában egész nap...
Mikor kötekedő kedvükben lévő jogász-, közgazdász-palánták kötekednek, meg nagy az arcuk, oda szoktam szólni, hogy gondolják már végig ki tanította meg őket, meg ki fogja megtanítani a gyerekeiket írni-olvasni...
És tényleg, az általános műveltségük meg a helyesírásuk a béka s.gge alatt van (tisztelet a kivételnek). Találkoztam már pl. olyannal, aki nem tudta fölsorolni a Benelux-államokat, vagy nem tudott mondani 2 híres magyar történelmi borvidéket (most hirtelen más példa nem jut eszembe, pedig lennének durvábbak is).
A motiváció jelen esetben a pályaelhagyókra vonatkozik. Sajnos sokunk otthagyja a pályát, amint kikerül a BTK-ról, sőt már előtte, otthagyja az egészet. Jómagam pölö picológusként végeztem, doktoráltam stb. Soha egy percet nem dolgoztam szakmában. Úgy kezdődött, hogy az albérlet költsége némiképp meghaladta a munkával havonta megkereshető összeg mértékét... Persze attól még alkalmanként el-el vállalgatok egy-két érdekes esetet, fordítást, cikkírást, de a főtevékenység nem ez, mert vagy nem lehet megélni belőle, vagy csak nagyon nehezen (nem vagyok ellene a munkának, de megalázónak érzem, hogy sok év kemény tanulás után az ember fillérekért fordítgasson :(( )
Szvsz siralmas, ami most a felsőoktatásban van. Tök mindegy mit tudsz, mit végeztél, mert némi pénzzel mindenki mindent el tud végezni, ezzel egyúttal degradálják a mások által nehéz egyetemek nehéz szakjain megszerzett diplomáit. Nálunk a cégnél pl. minden titkárnő diplomás (tanár, óvónő..), pedig anno a tanárképzőkre elég nehéz volt bejutni, és végezni sem volt sokkal könnyebb, a többségük mind tanár szeretett volna lenni, el is kezdték, aztán úgy gondolták jobban járnak a dupla akkora piaci fizetéssel.
Manapság, ha kellően ügyes vagy sokra viheted, diplomát pedig az ecserin is kapsz, senki nem néz utána igazi-e (nekem meg se nézték soha).
Sok helyen a tapasztalat mellett a tudás is számít, azonban a napjainkban praktikus tudás nagy részét nem a bölcsészkaron szerezheted meg. Ami mégis hasznosítható volt számomra az a jó helyesírás, a nagyméretű dokumentációk megírása-szerkesztése, nyelvtudás, kreativitás, de ehhez nincs szükség doktorira (ellenben valós előnyöket jelentenek pl. a közgizda kollegákkal szemben, akik egy szerződést nem képesek normálisan összerakni).
Marad tehát a túlélés, az alkalmazkodás, vagy lottózni kell...
Ja és én 7 évig jártam egyetemre. Most olyan szervezőmindenesinformatikus-féle vagyok egy banknál.
Na elolvastam a nyitóhozzászólást, és elsírom a problémáimat.
Szóval negyedik évemet fejeztem be a PTE-BTK-n angol szakon és a f@szom kivan tőle, hogy finom legyek. Nem tudom, máshol is így van-e, de úgy néz ki egy órafelvételi hét, hogy odaáll 100 ember egy iroda elé, jön a tanár, valahogy átverekszi magát rajtuk, hogy bejusson az irodájába (klasszikus vicc boltos nyuszikával szokott eszembe jutni), és utána az jut be az órákra, aki a legnagyobbat üt. Volt már olyan, hogy a combomon volt egy lábnyom a farmeromon, mikor kijöttem egy ilyen darálóból.
Namost, mikor elsős, másodikos voltam, akkor egy csomó órára nem jutottam be, mert a felsőbbévesek elsőbbséget élveznek. Én kis naív, azt gondoltam, hogy majd változik, de nem ám! Már most lehet tudni, hogy 94XX kódú órából, ami felsőbbéveseknek van, szeptemberben 4 darab indul (23 fő a limit), mert annyi elsőst vesz föl a szak, hogy az összes tanár alsóbb éveseknek szóló órákat kell hogy tartson zömében.
Ennek az egyik vonzata, hogy az oktatás színvona a béka segge alatt van, én annyit tanultam meg a 4 év alatt, amennyit másfél alatt is simán meg lehetne tanulni.
Azt még nem mondtam, hogy a 170-180 elsős nagy része, akit fölvesznek, totális idióta, semmit nem tud angolul (pl. ilyet szól az egyik egy órán: "she was went..." K.O.), úgyhogy ötödévesből becsléseim szerint van olyan 40-55 körülbelül. Persze a fejpénzből nem mi kapunk, ugyanannyi oktató van, mint annak idején 90-100 embere. Sokan "ugródeszkaként" használják az ilyen szakokat, ahova könnyű bekerülni. Nem veszik föl őket oda, ahova szeretnének menni, viszont ide igen, úgyhogy lébecolnak nálunk egy évet, és elmennek a kívánt helyre. Persze közben a tényleg tanulni vágyók elől foglalják a helyet az órákon...
Az már csak hab a tortán, hogy még nem élt olyan ember a földön, akinek sikerült volna a PTE-n BTK-TTK szakpárt összehozni. Egyszerűen a két kar összeegyeztethetetlen (én is a próbálkozók között voltam földrajz tárgykörben). Még az a szerencse, hogy a taárszakos órákkal jobb a helyzet ebből a szempontból.
Ráadásul a szakon a hallgatók nagy része (90% körülre saccolom - én is ebbe tartozok bele) csak 6 év alatt tudják elvégezni az egyetemet különböző okok miatt. 3 év alatt meg lehet szerezni pl. egy külkeres diplomát (igaz, az csak főiskolai), ami szvsz többet ér sajnos.
És akkor miért is legyek motivált?
Még tudnék sokat írni, de már így is hosszúra sikeredett. Majd ha eszembe jut mág valami, ideírom. Sziasztok!
sziasztok...
ez komoly kérdés volt, hogy bölcsészekkel lehet hosszú távon együtt élni? szétröhögtem az agyam...15 év az elég hosszú?
hajaj, mondom erre én. DE másért :))
Ő reál, én bölcsész...ha nem is lány ugye, mondjuk asszony :)))
amúgy nekem is agyamra megy a bölcsésezés, én is tapasztalom.
De ahogy múlnak az évek, rájöttem, mennyire nem véletlen, hogy bölcsész lettem és nem jogász vagy közgizda. És ez jó :))))
Lemennek a Duna tévések a paraszthoz, feltérképezni, hogy hogyan is
telik el vidéken egy nap. Megkérik, mesélje el, hogy zajlik egy napja.
*Hát reggel fökelek, oszt iszok egy stampedli pálinkát, ...
*Állj, állj, ez így nem lesz jó. Nem mondhatjuk a nézőknek, hogy maguk
már reggel is isznak. Tudja mit, mondja azt, hogy reggel fölkel, és
elolvassa az újságot. Na tessék.
*Hát reggel fökelek, oszt elolvasom az újságot. Adok a malacoknak,
oszt kiolvasok még egy újságot. Délelőtt kinn vagyok a műhelyben, ott
kiolvasok két-három könyvet. Ebédhez még kiolvasok két magazint, aztán
a birtokot körbejárom, közbe elolvasok egy könyvet. Este behajtom az
állatokat,
aztán kiolvasom az esti újságot. Utána átmék a könyvtárba, de az csak tízig
van nyitva, úgyhogy aztán átmegyünk a haverokkal a Józsihoz, mer neki van
nyomdája...
télleg vannak ilyenek :)) nemrég találkoztam az egyik régi barátnőmmel (töri szak) és meglepődve tapasztaltam, mennyire létező dolog a bölcsészdivat :) ehhez hozzátartozik egyfajta "bölcsészviselkedés" is. ahogy beszél, amiket mond, az mind mind nagyon tipikus. látszik, hogy régen nem voltam már bent a bölcsészkaron, mert már azt hitem, nem is létezik a tarisznyás divat :))
kapcsolatilag az érettség kérdése nagyon jó gondolat. mert, ugye ahhoz, hogy bekerülj a bölcsészkarra általában tanulni kell. ennek mennyisége sokkal több, mint a normális, következésképpen nem lesz időd középiskolásként legendő tapasztalatot szerezni. ezután bekerülsz a bölcsészkarra egy csomó új ember közé, és gond nélkül beugrasz az aktuális szívtipróknak, meg összejössz egy-két kalandvágyó mukival/nőcivel, akik tapasztaltabbak, és megfogja őket az ártatlanságod. szóval előre a tapasztalatszerzés útján! :))) szerintem ezért tűnnek furcsának, szórakozottnak, stb. a bölcsészlényok (és a bölcsészfiúk is) :)) bár persze érdekes, hogy miért éppen a bölcsészlányok esetében áll fenn ez a probléma, talán összefügg az érdeklődéssel, a művészhajlamokkal, meg még mittoménmivel :))
Kedves Horse-Car,
ez nagyon meggyőző érvelés volt:))
Azért kérdeztem rá erre a bölcsészlány dologra, mert bölcsészkart végzettként nem láttam túl homogénnak az ottani egyveleget, voltak csoportok, akikből ránézésre (na jó: beszélgetések után) egy életre elegem lett, ők is bölcsészek voltak:)), meg olyanok, akikkel minden stimmelt. Nem, korántsem puszta (un)szimpátiáról volt szó. A bölcsészkörökön belül is elég nagy a fújás egymásra, a Richter-skálával nem mérhető nagyságú kritikai érzék (amit most ne firtassunk, minőségét tekintve milyen) olykor egész embertömegeket elsodor. Vagy ez a fiatalság egészére állna? Fogalmam sincs. Konkrét élményeim vannak azért rémesebbnél rémesebb titánokról és titániákról (a magyar szakról), akik mindenféle álbölcsészkedő magatartással ("tsak művészfilmet nézek", "tsak így öltözködöm", "tsak ÍGY beszélek" stb.) akarták palástolni a nemtommit, talán a nagy űrt kint vagy bent vagy mindkét helyen.
Ami a párkapcsolatokat illeti: látok jól működő vegyesviszonyokat (bölcsész-műszakis/infós klasszikus), látok ilyenből rosszat is, látok bölcsészvergődést és látok idilli kapcsolatot. Fene se tudja, hogy megy ez. Ha az ember magából indul ki, csak annyit mondhat, fiatal bölcsészként vagy akármiként nem szükségszerűen érett egy normális kapcsolatra. MIndenesetre nagyon meg van róla győződve, hogy igen:))
Okés, én is be tudok csatlakozni, magam ellen, egy már letudott öt évig tartó (v)iszonnyal :o).
De ha komolyan (kicsit), akkor szerintem maflaság az egész: persze, hogy "ilyenek" a bölcsészlányok, de a jogászcsajok meg "olyanok", a közgázosok meg "amolyanok". Még sosem jutott eszembe, hogy a róluk (bárkikről) elterjedt előítéletek alapján válasszak párt. Ha valaki tetszik, akkor tetszik, akár mit végzett is. Más kérdés persze, hogy az ember lova honnan tud meríteni :o). Jellemzően abból a közegből, amiben amúgy él, mozog, azt pedig, hogy milyen ösmerősi körben várható a felbukkanása, erősen befolyásolja az, hogy milyen az érdeklődési köre, értékrendszere, munkája, végzettsége, beállítottsága, stb.-je. Asszem, egyszerűen "illeszkedni" kell (tág értelemben véve) egymáshoz, akár bölcsész a másik fél, akár nem. Ha van illeszkedés, akkor mindegy is az, hogy bölcsész vagy nem, ezzel szemben ha nincs illeszkedés, akkor akár bölcsész is lehet, nem számít :o).
Sajnos nem igazán tudom ezt a bölcsészlányos témát komoly elemzés alá vetni, hiszen hiányzik hozzá a megfelelő empíria :o). Magam csak kis mintát vettem eddig eltelt életem során az inkriminált populációból, azt is szakértői mintavételt alkalmazva, ami, ugyebár, nem alkalmas messzemenő következtetések levonására, bár kétségtelen, egy jó kérdőívet össze lehetne hozni belőle...:o)
Tény viszont, hogy a hasonló korú ismerőseim körében nincs olyan pár, amelyik hosszabb ideje lenne úgy együtt, hogy közben a pár nőnemű fele bölcsész. Hm.
Tény az is, hogy olyan hosszabb ideje együttélő párt sem ismerek, amelynek a férfifele bölcsész. Hm.
Hogy mi következik mindezekből? Azt hiszem az, hogy valami itt nagyon el van kefézve a képzési rendszerben...:o))
Itt amúgy is csak nehezeket kérdezünk:))
Télleg nem tudom, mi a csudáért terjeng ez a "bölcsészlány, atyaúristen!" mítosz. Érdekelne valami elmés meglátás e téren. Mert ne érjük be a közhiedelembe beágyazott véleményekkel, melyek szerint "Azért nem lehet velük együttlenni, mert csak társadalmi kérdésekről hajlandók beszélgetni reggeli alatt" vagy "Nem lehet velük kibírni, mert mindig másba szerelmesek" vagy "Nonszenszek a bölcsészlányok, mert folyton elégedetlenkednek" - node ennél árnyaltabb, mi több, személyes meglátásokat szerettem volna kapni.
Egyúttal fenntartani az oktatásügyi szálat is. Télleg, látta valaki a csigatévén a pártképviselők hajtépését valamikor hétvégén (Hiller, Horn stb.). Elmés volt, fordulókra osztott móka. Egyébként politikamentesen megjegyzem, hogy elhangzottak jó ötletek, na jó, legalább 1 jó ötlet. De volt egy feltűnő hólyag, aki elmesélte, hogy a pedagógusok fizetése így is az átlagkereset fölött van (hogy jött ez ki? mióta keresnek a pedagógusok bruttó 100- nál többet - még alulról sem súrolják), olyan adatokat mondott, hogy beletüsszentettem volna a palit valami heves sodrású folyóba. Horn Gábor viszont elmés volt és nem ijedt meg az árnyékától.
m.
:o)))
hanem, mit hordasz? mire buknak a legreálértelmiségibbek? ;o)
jut eszembe, lehet hosszútávú kapcsolat egy reál-bölcsész és egy bölcsész, de reál között? :o))
másodszor: érdekes, én ilyet nem tapasztaltam. a párom például a legreálértelmiségibb, bár nem tom a 3 év elég hosszútávú-e? :)))
szerintem tőletek függ, nem a diplomátok minőségétől.
