A toll elengedési helyétől az adott pillanatbani érintőirányába kellene mozognia. Ez látszatra módosul azzal, hogy közben elforog alatta a forgó űrállomáskabin. Korábban ebben a topikban a Coriolis erőhöz belinkelt képen van esési görbe az űrállomáshoz képest. Tehát nem egyenesen esne le a padló fele, hanem egy picit kitérne oldalirányba (a forgásssal szembeni irányban), és egy ívet leírva egyre "gyrosulva" érne le a padlóra.
valamelyik nap ment a tévében a 2010: a kapcsolat éve című scifi film és volt abban egy jelenet ami illik a topik témájához. Az egyik űrhajón úgy oldották meg a nehézkedést, hogy volt egy forgó szekciója - ami túl kicsi is volt meg túl lassan is forgott de most ebbe ne menjünk bele, nem ez a lényeg - és az ebben tartozkodó egyik ürge a kezében tartott tollat elengedte a levegőben és az egy helyben lebegett. Hát ez szerintem tudománytalanra sikeredett, mert annak a tollnak a tehetetlensége miatt el kellett volna mozdulnia egy kifelé mutató erő irányába és nem egy helyben maradnia. Vagy nem?
Az az alkalmazás céljától függ. A kábel előnye, hogy könnyebb.
Viszont a két pontot elbonyolítja.
1.átjárhatóság - ez megoldható egyfajta "lifttel", ami a kábelbe kapaszkodva jut el a másik oldalra. Hátránya: kényelmetlen, bonyolult (hibaforrás), leszűkíti a lehetőségeket.
2. az egész komplexum gyorsítása - ez csak igen precíz szinkronizációjú vezérléssel oldható meg, nyilván mind a két oldalon kell rakétahajtómű. A fő probléma,hogy nagy biztonsági kockázatot jelent. Erre megoldás lehet, hogy pályamódosításkor a két modul össze van húzva, fixen összekapcsolva, és csak akkor vannak kiengedve, és megpörgetve, amikor nincsenek gyorsítva, szabadon esnek (lásd pl. orbitális pálya, vagy a Mars fele Nap körüli parabolapálya, ..).
Mennyi is az egyenlítőn a Föld felszinének a kerületi sebessége? Kb. 40 000 km/24h = 1667 km/h. (Ugye, ezért is szeretik innen felküldeni a rakétákat, "ócsóért a kezdősebesség" :)
Egy ilyen űrállomásnak a külső karbantartása tud vicces lenni. A legjobb, ha ott nincs semmi karnbantartandó elem.
Valóban lehet az is, hogy sodronyokkal összekötött, és megpörgetett két modulban alakul ki a mesterséges gravit. . Jobban kezelhető talán egy súlyzó formájú elrendezés. A különbség az előzőhöz képest az, hogy merev, fix összeköttetés van a két rész között, ami plusz elönnyel jár két szempontból is:
1. átjárhatóság,
2. mozgás szinkronizáció, pályamódosítás könnyebb (nem csak húzó erőt közvetít a híd, hanem toló erőt is).
Ez az elrendezés akár használható a több lépésben felépítendő állomás esetében, az építési fázisok közti átmeneti állapotnak.
Ennél egyszerübb megoldás,ha 2 db konténert kábelekkel öszekötnek és megpörgetnek.
A legolcsobb pedig,ha 2 db szkafanderes ürhajóst kötnek össze és pörgetnek meg...
amúgy tényleg húzosnak tűnik a kerék abroncsának 127.6 km/h-s sebessége, de hát ha ez jött ki a kép alapján! Kérdés, hogy mennyire méretarányos a rajz. Lehet, hoyg csak a művész úr fantáziája tréfált meg minket. :) Habár ha jól látom a cikkekben, akkor 1/3 G-t szeretnének létrehozni majdan, ami úgye lassabb forgást is jelent.
Na, ja, A nyilvános kulcs a fejemben ragadt, bocs.
Szóval
Már hallottam ilyen rázos elven müködö csonterösitöröl.
A csontokat erössé tudták tenni. söt a csontritkulást helyre lehetett hozni. A'sszem e témából indult ki az egész, a szabadalom már valszeg foglalva.
Van olyan kutatás, hogy rázkódással stimulálhatók a csontszövetek annak érdekében, hogy ne épüljenek le. Megoldás: rázóágyon kell aludniuk az ürhajósoknak.
Azonban azt gondolom, hogy a mindennapos életet nagyban megkönnyíti, ha van ez az álgravitáció egy nagy űrállomáson. A rázós módszer jó megoldás lehet egy kisebb méretű űrhajón, űrállomáson.
Ennél sokkal rosszabb, hogy csontok is leépülnek. Havi egy-két százalékot veszítenek a tömegükből. Kell nekik az állandó stimulus, az erőltetés. Olyan gyengék lesznek, hogy egy enyhe ütődéstől is eltörhetnek.
Ráadásul a lebontott kalciumból szép kis veseköved lesz :-)
Azért próbálkoznak a mesterséges gravitációnak ezzel a megvalósíthatónak tűnő formájával, mert kiderült, hogy a súlytalanság borzasztó káros az emberre. Az emberi test tónusa autómatikusan az alváskori állapotba vált, vagyis elernyednek a tartó és feszítő izmok. Így nagyon gyorsan elsorvadnak. (Ezért nem tudnak a hosszabb űrutazás után jó ideigaz űrhajósok talpraállni.)
A fiammal itt számolgattam, és ha minden igaz, akkor a következő van: a space shuttle adatai alapján - 122.27 láb hosszú - a képen látható űrszerkezet kb. 256 m átmérőjü. Ebből kiszámítva olyan 35.436 m/s körüli kerületi sebességgel kellene forognia a keréknek, hogy az abroncs külső (belső) falán álló egyénre 1 g gyorsulás hasson. Most ez egy 804 m kerületű keréknél 22.69 másodperc/fordulatot jelent, ami elég soknak tűnik.
Nagyon részletes van benne pár kitűnő illusztráció is. A probléma lényege, hogy meglehetősen nagynak kell lennie a forgó szekció rádiuszának, külömben a benne élő delikvenseknek meglehetősen komoly kordinációs zavarokkal kell megküzdeniük.
Amúgy van benne egy eléggé jó kis ábra, ime:
Egy kis magyarázat: az 5 alaknál látható vonalak azt jelentik, hogy egy fejmagasságból leejtett labda hogyan viselkedik az adott feltételek mellett, a második pedig azt, hogy a padlóról felpattanva milyen pályát ír le. A földön mindkét vonal egyenes, és kb. lábszárközép magasságba pattan fel a labda.
A középső ábrából pedig lehet látni, hogy milyen G érték ill. forgási rádiusz mellett hány fordulat szükséges percenként.
Madarat tolláról, nicket hozzászólásáról. Amúgy crystalskullal kapcsolatban csak most esett le, hogy ő valószínűleg ilyen atlantisz meg kristálykoponya-fan, egyszóval minden édesvízkönyvet csontig beszopó lélek. Ez viszonylag jól megmagyarázza világképének egyszerűségét.
